Magyarországon az autó nem csupán egy használati tárgy, ami elvisz A-ból B-be. Az autó nálunk üzenet, státuszszimbólum, a társadalmi siker fokmérője. Mert mit szól a szomszéd ugye, ha meglát egy unalmas kisautóban?
Nagyot villantani egy használt autóval is lehet, sőt, ez kifejezetten költséghatékony módja is lehet a villantásnak. Egészen sok autóba ugyanis sokkal többet bele lehet látni, mint amennyit valójában elkértek értük. Lehet, hogy a vételáruk csak 2-3 millió forint volt, viszont megjelenésük, valamint a hozzájuk kapcsolt státusz miatt simán rájuk mondhatja egy laikus, hogy 6-7, vagy akár tízmilliót is érhetnek.
Persze nem véletlenül árazza be a piac mégiscsak olcsóbbra ezeket az autókat. Nem azt mondjuk, hogy aki megvesz egy ilyen, az biztosan rosszul jár, de fel kell készülnie arra, hogy lesz vele dolog, mire tényleg azt a stressz- és problémamentes élményt kínálja majd a jármű, mint amit a prospektusokat lapozgatva vagy a képeket látva el lehet róluk képzelni.
Ilyen modellek mindhárom nagy német prémiummárkánál vannak, mutatunk is egyet-egyet!
BMW 5-ös széria (E60)
A kínálat közepe már 20 éves, de jól öregedett formailag Chris Bangle Ötöse. Agresszív, tekintélyt parancsoló jármű, mely egy szép felnivel, meg egy alapos polírozással simán eladja magát a laikus szemlélőnek úgy, mint egy sokmilliós, komoly limuzin.
A 2-3 millióért kínált példányok között rengeteg a sorhatos dízel, melynek motorblokkjára nem is nagyon lehet panasz… csak kb. minden másra, ami körbeveszi azt. Vannak gyenge pontok a szívósoron, bizonyos motorváltozatok ehetik az olajat, a kipufogó elolvadhat és a részecskeszűrő is fixen cserés – ha még nincs kiütve. Ezeken felül még rakoncátlankodhat az elektronika is: ezen a téren van minek elromlania, itt debütált az iDrive fedélzeti rendszer, de kapott az autó head-up displayt, adaptív fényszórókat és aktív kormányzást is.
Még több részlet az autóról itt olvasható:
Audi A6 (C6)
A modell harmadik generációját 2004 és 2011 közt készítették. Sikeres területi képviselők, középvezetők és vállalkozók státuszszimbóluma volt, a tekinteteket pedig vonzotta a lökhárító aljáig futó single-frame hűtőmaszk.
2-3 millióért itt is a dízelek mennek, ráadásul a V6-os motorral szereltek, 2,7 vagy 3 literes hengerűrtartalommal. Vonzóan hangzik mindez, de ha a vezérléssel gond van, az anyagilag tud fájni. Az Audi mérnökei ugyanis a vezérműláncot a motor hátuljára, a váltó felőli oldalra építették be. Cseréjéhez az egész motort ki kell szerelni az autóból, ennek pedig a munkadíja több százezer, ha nem egymillió forint is lehet.
Egy ilyen autó korábban az Értékbecslő videósorozatunkban is szerepelt:
Mercedes-Benz E-osztály (W211)
Sokan taxiként ismerhetik az egyébként megjelenésével még ma is tiszteletet, nyugalmat árasztó W211-est. A prímet az Avantgarde felszereltség vitte, ahol krómcsíkok és fabetétek emelték a 2002-től 2009-ig készülő autó rangját.
Ennél az autónál is a dízelek dominálnak a 2-3 milliós használt ársávban. Itt kevésbé kell tartani attól, hogy valami a motortérben adja meg magát, nem véletlen voltak taxik ezek az autók – inkább arra kell figyelni, nehogy éppen egy visszatekert taxit vegyen az ember.
A W211-eseknek van azért egy vesszőparipája, egy hárombetűs mozaikszó: az SBC. Ez a Sensotronic Brake Control nevű fékrendszer, mely villanymotorral állítja elő a rásegítést a fékezéshez. Igen ám, de a Bosch-gyártmányú megoldást a nem hivatalos adatok szerint 300 ezer fékezésre tervezte a gyártó, a pedálnyomásokat lépésszámláló jegyzi. Előbb-utóbb ezt mindenképp cserélni kell, máskülönben letilt a technika. Az SBC bármilyen bolygatása egyébként pénzemésztő összeg.
A használt W211-es Mercedesekről korábban itt írt részletesen a Vezess:
Kövesd a Vezess.hu-t a Google hírekben!
