Miután a McLaren M6A jelentős sikereket ért el az észak-amerikai Can-Am széria 1967-es szezonjában, Bruce McLaren úgy döntött, benevez a Le Mans-i 24 órás futamra. Ehhez fejlesztette ki az M6A zárt karosszériás változatát, az M6GT-t, a projekt azonban leállt. Az elkészült prototípusok közül 1969-ben kettőt közúti használatra alakítottak át, az egyiket maga Bruce McLaren használta.
Hogy üzletileg sikeres lett volna-e a közúti M6GT, már soha nem derül ki; a márka így végül huszonöt évvel később, 1992-ben mutatta be első, közúton is legálisan használható típusát, az F1-est. Ebből mára több modellcsaládból álló portfólió nőtt ki, a márka speciális feladatokra szakosodott részlege, az MSO (McLaren Special Operations) viszont most úgy gondolta, ideje leporolni az eredeti konstrukciót, és megmutatni a világnak, miről maradt le hat évtizeddel ezelőtt.
A McLaren M6GT Le Mans-i prototípus egyik példánya, amely egy 2006-os árverésen 423 500 dollárt ért (mai értéken 705 000 USD, azaz 218 millió Ft)
Az újraépítéshez az eredeti sablonokat, valamint a korabeli dokumentációkat és tervrajzokat használták fel, eredeti alkatrészeket újítottak fel, és újakat gyártottak le.
A motor és a sebességváltó az 1960-as évek végéről származnak – akkoriban Chevrolet small block V8-asokkal futottak a McLaren versenyautók –, a „tevepúp” szelepfedél megegyezik a Bruce McLaren által elképzelt kivitellel.
Az eredeti McLaren M6A versenyautó egy 5,9 literes V8-as motort kapott, amelyet a márka mérnökei terveztek át befecskendezésesre. A Le Mans-ba szánt M6GT erőforrását alaposan átdolgozták, és tudomásunk szerint ez került az utcai modellbe is. A szívómotor lökettérfogata 5,7 literre csökkent, a legnagyobb teljesítmény 375 lóerő, a maximális forgatónyomaték 502 Nm. Az autó 4,2 másodperc alatt gyorsult álló helyzetből 100 km/órára, végsebessége elérte a 265 km/órát.
A futóművet egy korhű M6A versenyautóból emelték át, a teljes projekt hitelességét a gyár referencia-járműveivel összevetve ellenőrizték. Számos alkatrészt ma már nemhogy nem gyártanak, de az egykori szabványok sem érvényesek már, amelyekhez igazodva azokat megtervezték. Az erősen ívelt szélvédő legyártása szintén külön szakembereket kívánt.
A vezetői környezet az eredeti, versenyihletésű kialakítást követi, a rejtett elemeket (bukókeretek, merevítések, kábelkötegek) ugyanolyan gondosan tervezték és építették meg, mint a szem előtt lévőket. Az alumíniumlemezeket rögzítő, kupolás fejű szegecseket például a repülőgép-gyártásban dolgozó szakemberek ütötték be, hogy minden tökéletes legyen.
A váltógomb kézzel esztergált diófa gömb, pont, mint az eredeti; a fix üléseket zöld műbőr borítja. Ez az árnyalat, valamint a speciális tónusú fehér fényezés a McLaren első F1-es versenyautóját, az 1966-os M2B-t idézi, amelynek fehér karosszériáját zöld sáv díszítette.
Kövesd a Vezess.hu-t a Google hírekben!
