A nagy üzemanyagtankkal szerelt dízeleknek van egyfajta vonzerejük. Ha kattan a töltőpisztoly, akkor biztosak lehetünk abban, hogy egy jó ideig nem kell a benzinkútra fáradnunk, és ha esetleg le kell tekerni a Budapest-München távot, még az is sikerülhet egyetlen tankolással.
Ezt az elméleti feladatot szem előtt tartva most összeszedtünk három olcsó, 1-1,5 millióért a hazai piacon tömegesen elérhető gázolajos motorral szerelt használt autót, ami képes letekerni ezer kilométert egy tankkal.
A használtpiacon ma is találni ilyen autókat, de a legenda mögé muszáj odatenni a valóságot: egy jó példány ma is képes kényelmesen, alacsony fogyasztással nagy távokat menni, egy elhanyagolt darab viszont könnyen elviszi a vételár felét amikor először szerelőhöz visszük.
Volkswagen Passat B5/B5.5 1.9 TDI
A Passat B5 és a 2000-től érkező B5.5 a régi iskola egyik legismertebb hosszútávfutója. A korábbi adagolós 1.9 TDI-k és a későbbi PD TDI-k között nagy különbség van, ezért vásárlásnál nem elég annyit tudni, hogy „1.9 TDI”: motorkód, szervizmúlt és olajhasználat alapján kell dönteni.
A 130 lóerős PD TDI Passat 62 literes tankkal, visszafogott tempónál 5,5–6 liter körüli fogyasztással valóban képes 1000 kilométer körüli távra. Cserébe figyelni kell a turbóra, a vákuumrendszerre, az adagolófúvókás rendszerhez előírt olajra, a kettőstömegű lendkerékre és a soklengőkaros futóműre. Utóbbi jó állapotban kényelmes és stabil, de rossz minőségű alkatrészekkel vagy elhanyagolva hamar zsebbe nyúlós történetté válhat.
Peugeot 407 2.0 HDi
Francia dízel olcsón? Csapdának tűnik, és van benne rizikó, de ennél az autónál tényleg mindennél fontosabb a futott kilométerek valós száma. Mert ha megtaláljuk a kincset, a Szent Grált, a valóban (nem papíron) 200 ezret futott példányt, aminek követhető a szervizélete, akkor a legtöbb aknát elkerültük. Az RHR kódú motor ugyanis egy nagyon elterjedt, és a maga kategóriájában megbízható példány.
Persze 4-500 ezer kilométer után megadhatják magukat a közös nyomócsöves dízelek kopó alkatrészei, sőt a vezérműlánc is nyúlhat, de ha hiszünk a kínálatban “garantált kilométerrel” kínált darabok őszinteségének, akkor ez a gép még ma is jó hosszútávfutó lehet.
Ismert hiba a Peugeot 407-nek, hogy a szívósora elreped, ez könnyen kiszúrható, ráadásul ilyenkor általában légtömegmérő-hibákkal is jelez az autó. Üzemanyagtankja 66 literes, a Spritmonitor.de szerint pedig a legtöbb naplózó autós 6,4 l/100 kilométeres átlagot adott meg, tehát reális az ezer kilométeres hatótáv.
Volvo S60 2.4 D5
Az első generációs Volvo S60 D5 a három autó közül a leginkább prémium érzetű választás. A 2,4 literes, soros öthengeres D5 a Volvo saját fejlesztésű dízele volt, 163 lóerővel és 340 Nm nyomatékkal.
A korai 163 lóerős, részecskeszűrő nélküli D5 ideális dízelmotor. Nagyon tartós konstrukció, 700-900 ezret futott autók szaladgálnak az öthengeres dízellel. Nincs probléma a kipufogógáz-visszavezető (EGR) szelepével és bár turbófeltöltője változó lapátgeometriás, de az elektronikus vezérlés egyszerű vákuumlabdás szabályozást működtet, szemben a 185 lóerős D5-tel.
A 70 literes tank és a 6–7 liter körüli valós fogyasztás miatt a 1000 kilométeres hatótáv reális. A kézi váltós példányok kisebb kockázatot jelentenek, az automata Geartronic állapota viszont döntő kérdés. Rángató, ütve kapcsoló, hidegen vagy melegen bizonytalan automata mellett jobb továbbállni, mert a javítás könnyen aránytalanul drága lehet az autó értékéhez képest.
A tanulság egyszerű: ezek az autók nem attól jók, hogy elpusztíthatatlanok, hanem attól, hogy jó konstrukciók voltak, amelyeket tényleg hosszú utakra terveztek. Ha megkapták a megfelelő karbantartást, ma is olcsón, kényelmesen és nagy hatótávval használhatók. Ha viszont a vételárra megy el az összes pénz, könnyen az első hónapban kiderülhet, hogy az olcsó dízel valójában a legdrágább autó, amit valaha vásároltunk.
Kövesd a Vezess.hu-t a Google hírekben!
