A Marussia 2012-re szerződtette az F1-be régóta bekerülni igyekvő spanyol versenyzőnőt, Maria de Villotát. A 32 éves spanyol tesztpilótai karrierje azonban borzalmasan indult, amikor július elején első ízben ült be az autóba, hogy aerodinamikai tesztet végezzen Duxfordban, alig egy forduló után súlyos balesetet szenvedett. 
De Villota egy teherautó lenyitott platójának hajtott, azt pont a fejével találta el. Súlyos, életveszélyes fejsérülésekkel került kórházba, és bár az állapotát hosszú műtéttel stabilizálták, jobb szeme odaveszett.
A pilótanő kéthetes angliai ápolás után utazott haza Spanyolországba, és most az Hola magazinnak első ízben adott interjút a történtek óta.  
“Mindenre emlékszem, még magára az ütközés pillanatára is. Amikor (a kórházban) magamhoz tértem, ott álltak körülöttem, azt sem tudták, megszólalok-e, milyen nyelven beszélek majd. Angolul szólaltam meg, mert azt hittem, az FIA-vizsgálaton vagyok és hogy a nővér a tréner. Akkor apukám azt mondta, Maria, beszélj spanyolul, mert édesanyát felét nem érti így, és akkor tudatosult bennem minden, hogy mi történt, hol vagyok és miért” – mesélte, hozzátéve, hogy a baleset óta másképp tekint az életre, rájött, hogy a versenyzésnél fontosabb dolgok is vannak.
“A baleset új perspektívába helyezte számomra az életet, a dolgok fontosságát. Már csak egy szemem van, de talán többet látok, mint korábban. Régen az életem csak rohanás volt, de most már látom, hogy időnként meg kell állni és másképp kell értékelni a dolgokat.”
De Villota elismerte, hogy először nagyon megrémítették a sérülései, de úgy gondolja, mostanra túl van a nehezén. 
“Az elején be volt kötözve (a szemem), szóval nem láthattam. Aztán amikor először a tükörbe nézhettem, 140 fekete öltést láttam az arcomon, olyan volt, mintha hajókötéllel varrtak volna össze, és láttam, hogy elvesztettem a jobb szememet. Nagyon meg voltam rémülve. Hamarosan lesznek még műtéteim, de a nehezén már túl vagyok. A fejem még fáj, azt nem tudják, meddig tart ez, lehet, hogy évekig. Még óvatosan kell mozognom a koponyaűri nyomás miatt. Elveszett a szaglásom és az ízlelésem, ami a szagláshoz kapcsolódik. Most már a nagyon erős ízeket szeretem.”
A pilótanő egyelőre nem tudja valaha versenyezni fog-e még, igaz pillanatnyilag más dolgok jobban is foglalkoztatják.
“Nem tudom, mi lesz, a versenyengedély a kérdés. Az USA-ban vannak versenyzők, akiknek csak egy szeme van és van engedélyük. Az azonban tény, hogy a mélységérzékelés elveszett, a két szem együtt ad térlátást.”


“Egyelőre nem tudom, hogy versenyzőként vagy valami más területen folytatódik az életem. Még nem tudom, mihez is kezdjek. De mindenki szeretné tudni, hogy vannak-e tanulságai a balesetemnek, tanulhatunk-e belőle valamit, hogy aztán elkerülhető legyen az ilyesmi később. A jövőt illetően szeretnék segíteni a biztonság növelésében, főképp az aerodinamikai tesztek terén, mert a versenypályán ugyan mindenre figyelnek, de az ilyen teszteken nem.”
Bár a Forma-1-es pályafutása gyakorlatilag véget is ért, amint elkezdődött, de Villotát így is nagyon megérintette és megerősítette a feléje irányuló szeretet és törődés:
“Nagyon nagy szeretet és tiszteletet éreztem a kollégák részéről, a teljes motorsportvilágból. Az életem így is túlnőtt az álmaimon, mert az álmom a Forma-1 volt és el is értem. Versenyző vagyok, igazi versenyzőnek érzem magam.”
De Villota az interjúval megjelent friss fotón

F1: Egy szemmel is többet lát a pilótanő 3