Schumi a shell.com/ferrarinak adott videóinterjút. A német szupersztárral készült beszélgetés felvétele a szöveg után tekinthető meg.   

A legkedvesebb bajnokság

“A legfontosabb a 2000-es volt, amikor öt évnyi próbálkozás, közel kerülés és sikertelenség után végre elértük – hatalmas megkönnyebbülés és siker volt mindannyiunk számára.”

Az erőnlétről

“A fő cél természetesen az volt, hogy felkészült legyek az első futamra, és az erőm kitartson az év végéig, hiszen télen bőven van idő edzeni, de amikor elindul a tesztelés, a futamok, az állandó utazgatás, akkor már kevesebb lehetőség van erre. Ezért mindig is az volt a filozófiám, hogy 120 százalékra készülök fel, hogy még az év végén is 100 százalékos legyek. Ez persze napi 4-5 óra edzést jelentett, délelőtt és délután is egyet-egyet. Persze ez pilótánként, és az elvárásokat illetően más és más, mások talán megelégszenek napi 2-3 órával, ez is tartható, ha minden simán megy, de a plusz erőm néha lehetetlennek tűnő dolgokra is képessé tett. Csak azt tudom tanácsolni, hogy egy kicsi plusz nem árt meg, és jól jöhet a nehéz pillanatokban.”     

Sok emlék köti Spához

Sok emlék köti Spához


A kedvenc pályákról

“Mindig is szerettem Spát. Én már csak a nappalimnak nevezem, ugyanis ott mutatkoztam be az F1-ben, ott nyertem az első futamomat, az utolsó bajnoki címemet, és persze sok más is történt ott velem közben. A másik pálya, amit nagyra tartok, Suzuka, nagyon technikás. Ezt a két pályát élveztem legjobban.”

A siker titka

“Hát, szeretem, ha a feleségem a közelemben van. Jó érzés volt, ha volt emberi kapcsolatom, mondjuk amúgy is, a csapaton belül is sok barátot szereztem az évek alatt. Különösebb szellemi felkészülésem nem volt, a verseny előtt aludtam egy picit, lazítottam, így frissen vághattam neki a futamnak.”

Senna

“Igazából csak Ayrton Senna ’94-es halálát sajnálom nagyon, nagy tragédia volt. Jó lett volna, ha tovább versenyez, mert akkor ő volt a legjobb, nagyszerű volt ellene küzdeni. Egyébként azt hiszem, mindenki ellen versenyezhettem, akivel szerettem volna, nem érzem, hogy bármi is kimaradt volna.”