David Coulthard ma Interlagosban 246., és egyben utolsó F1-es futamára készül. A 15 év után visszavonuló 37 éves skót veterán az Autosport.comnak adott interjújában foglalta össze búcsú előtti érzéseit és gondolatait.
“Egészen addig nem is gondolkodtam ezen, amíg kedden el nem utaztam Argentínába egy bemutatóra. Karen [Minier, DC jegyese, és gyermekének leendő anyja] kivitt a reptérre, mint mindig, és amikor beszállni készültem az autóba, akkor tudatosult bennem, hogy Forma-1-es pilótaként távozok, de már volt versenyzőként, tévés szakértőként jövök majd haza. Ez volt az első alkalom, amikor így belém hasított. Amikor az év folyamán korábban gondolkodtam ezen, minden olyan egyszerűnek tűnt” – magyarázta DC.
“Az ember elérte, amit elérhetett, és ha a csapatnak vannak más jó lehetőségei, az ember pedig maga dönthet, akkor jó. Látom, hogy Rubens [Barrichello] még reménykedik, hogy folytathatja, szerintem 50-50 az esélye, de ha nem sikerül, akkor már késő lesz valami más szerepet találni a csapatban. Persze lehet, hogy ő nem is szeretné ezt, de én imádom az autóversenyt.”
Coulthard karrierje már 2004-ben is majdnem véget ért, amikor a Mclaren nem hosszabbította meg a szerződését. Az akkori Brazil Nagydíj is az utolsónak látszott.
“Akkor vlt először utolsó futamom. Amikor 2004-ben elhagytam a paddockot, semmim sem volt. Senkinek sem kellettem. Beszéltem Jeannal [Todt, volt Ferrari-főnök], Flavióval [Briatore, Renault-főnök], Frankkel [Williams, a csapat vezetője], mindenkinél próbálkoztam. Nem is versenyzői állást akartam. Nem is akartak adni. De mindenképpen szerettem volna a Forma-1-ben maradni, mert úgy gondoltam, hogy a mclarenes pályafutásom vége nem alakult megfelelően, nem tudtam megmutatni a jó oldalamat.”
“Amikor az utolsó verseny előtt búcsúzkodtam a srácoktól, sírtam. Pedig nem vagyok egy sírós típus, engem is nagyon meglepett. A fiúk a McLarennél csendben félrenéztek. Ebből is látszik, hogy nagyon sok szenvedéllyel versenyzek. Nem vagyok érzelgős ember, de azért valahol belül dolgoznak az érzések. Vasárnap lehet, hogy előjönnek majd. Azért remélem, hogy nem, mert nincs rosszabb egy pityergő felnőttnél, hát nem?”
Coulthard jövőre a Red Bull tanácsadója és alkalmai tesztpilótája lesz, emellett pedig a BBC F1-es stábjánál is dolgozik majd. Egyelőre egyáltalán nem gondol arra, hogy már kategóriában versenyezzen.
“26 éve versenyzek, szóval egész életemben ezzel foglalkoztam a legtöbbet. Ennek ellenére nem érzem azt, hogy máshol kellene folytatnom.. Mindig is a csúcson akartam versenyezni, ez volt a célom, másra sosem gondoltam. Néztem a Forma-1-es futamokat gyerekként, és tudtam, hogy én is ezt akarom. Úgyhogy most sem akarok máshova menni, de azt sem mondnom, hogy nem fogok.”
“Talán kipróbálok majd valamit, ahol nem számít minden ezredmásodperc. Az F1-ben így megy: a francba, 25 ezreddel el vagyok maradva! – és mindez 3,5 kilométeren, ennyi a különbség a győzelem meg a bukás között, bele lehet bolondulni. Van olyan verseny is, ahol az idő is fontos, de megvan a bajtársiasság érzése is.”
Coulthard annak ellenére, hogy bajnoki címet sosem nyert, elégedetten tekint vissza a pályafutására:
“Úgy érzem, hogy szerencsés vagyok, nagyon sok mindent elértem falusi srác létemre. A szüleim is velem voltak, de azért azt ők sem tudják, hogy milyen a figyelem középpontjában lenni, milyen uralkodókkal találkozni, vagy akármi. Tudom, hogy hatalmas élmény volt ez, de igazából nem kell mindig szerepelni, hogy az ember élvezze az életet. Ahhoz pénz sem kell. A lényeg, hogy egészséges legyen az ember, és legyen családja és barátai. Ha ez megvan, csak meg kell őrizni.”
“Azt szeretném, ha úgy emlékeznének rám, mint aki kihozta a legtöbbet a képességeiből. Valakire, aki jó csapatjátékos, és mindenek előtt igazi sportember volt.”
