Talpig beöltözve közelítik meg a veszélyes anyagot szállító kamiont
Pár napja, délelőtt tíz óra körül, az előzetes tervnek megfelelően lezárták az M31-es autópálya egyik oldalát, majd a sávelválasztó falhoz képest ízléses hegyesszögben elhelyeztek egy díszes tartálykocsit a betonon. Majd kevésbé ízlésesen egy ronda, kerekeit vesztett Opel Kadettet is. Később ebbe kucorodtak be a sérülteket játszó tűzoltók, akik bő húsz percet dekkoltak a kárpitmentes kocsiban, amíg társaik végül levágták róluk a kasztnit.
Igen, előre megtervezett gyakorlat készül az orrunk előtt. Mi az autópálya feletti, semmiből semmibe vezető hídról szemléljük, amint felkerül a szivárgást imitáló fémlap a tartálykocsi oldalára, és beindítják a füstgépet. Mindenki elfoglalja a helyét, majd belekiáltják a rádióba a katasztrófát.
A sebesültet szedik ki először, a halott még ráér
Nagyszínpad
Közben kezdetét veszi az előadás. Befut a rendőrjárőr, kiszúrja, hogy itt bizony baj van, gaz ammónia szivárog a tartályból és még sérültek is akadnak. Jöjjön tehát tűzoltó, mentő és persze az autópálya-kezelőt is értesítik. Alig néhány perc telik el, és elkezdenek befutni a kékvillogós autók. Felállítanak egy meteorológia állomást – hogy tudják, merre fújja a szél a gázt – a tűzoltók marslakónak öltöznek és megközelítik a tartálykocsit. Eközben néhányan furcsa műszerrel kezükben futkosnak fel-alá, és a levegő összetételét mérik, egy másik, sárga gumigúnyába öltözött tűzoltóbrigád csinos vízpajzsot installál a tartálykocsi és a mentést végzők közé. Jobb a békesség.
Mégsem jött hiába
Gyanús, nagyon gyanús
Állítólag a helyszínre érkező embereknek dunsztjuk sem volt arról, hogy ez most gyakorlat, nem pedig valódi baleset. Én valamiért nem hiszek ebben, hiszen a helyszínre érkező újságíróhad napokkal korábban tudta, hogy mikor, hol lesz az álbaleset, így szerintem kizárt, hogy ez titokban maradhatott. Meg ugye a jólöltözött, mosolygós, fürge rendőrök sem tartoznak a mindennapos, megszokott utcaképhez, mint ahogy az egész véletlenül éppen arra járó mentőmotoros sem. De a tévedés jogát fenntartom.
Nincs itt semmi látnivaló
Bár a gyakorlat helyszínét teljes szélességben lezárták, a szemközti irányból érkező, bambuló autósok még így is komoly balesetveszélyt okoztak. A fékbetaposás még hagyján, de a fejforgatás, fényképezgetés már komolyabb veszélyforrás. A versenyt mégis az a két, késve befutó újságíró kolléga nyerte, akik a szemközti irányból érkezve egy laza mozdulattal beálltak a bójákkal elkerített belső sávba, bekapcsolták a vészvillogót, majd elegánsan átszaladtak a száguldó kocsik közt.
A mentést végzők még egy darabig hagyják a képzelt ammóniagőzben aszalódni a kocsiban rekedt két szerencsétlent, majd hozzájuk is megérkeznek a tűzoltók. Nem sokáig vacakolnak, az öreg autó tetejét gyorsabban kinyitják, mint az átlagember a sóletkonzervet. A szereposztás szerint egyikük a kocsiból egyenesen a fekete fólia alá fekszik, ő sajnos meghalt. Szerencsére csak játékból. Társát hordágyra, majd az egyik mentőbe teszik.
Már csak a romeltakarítás, helyszínelés van hátra, ezek kevésbé látványos dolgok, így inkább elkullogok megtekinteni a mentőhelikoptert.
Végül a kecses, sárga jószágnak is akadt dolga – mentés közben, hogy a nagy igyekezetben, vagy az autóban sérültet játszva, nem tudjuk -, az egyik tűzoltó eltörte a kezét. Őt bezsuppolták az Eurocopterbe, majd elvitték egy közeli kórházba.
És a tanulság: sose ütközzünk veszélyes anyagot szállító kamionnal, mert mire kiszabadítanak, biztosan végünk van. De az emberiség mégis megmenekül, az ammónia pedig nem szivárog tovább.
