Rögtön az elején tisztázzuk, hogy az ukránok nem nagy fekete autókkal száguldozó bérgyilkosok, szervkereskedők, mint ahogy azt mi innen gondoljuk, hanem sokkal inkább kedves, vendégszerető népek. A legtöbben Ladákkal, Tavriákkal róják a többségében rettenetes minőségű utakat, de nem ritkák a Volgák, Moszkvicsok sem. Meglepően sok a kínai modell is, a teherautók között pedig a GAZ és a ZIL a legelterjedtebb, amelyeket előszeretettel hajtanak kétes minőségű gázpalackokban felhalmozott gázzal.

Határátlépés

A határátkeléstől és az azt megelőző tortúrától mindannyian rettegtünk, és a felkészülés, az innen-onnan kapott infók sem javítottak sokat a hangulatunkon. Mi mindent megtettünk, amit kellett, volt nálunk sokpecsétes autó-kölcsönadási szerződés, meghívólevél rengeteg, sokunk számára teljesen ismeretlen cirill betűvel, zöldkártya, és az autókat is felkészítettük az Ukrajnában kötelező kiegészítőkkel. A neon-ködmön kölcsönzés nem volt nehéz, de a porral oltó beszerzése okozott egy kisebb fennakadást.

A képre kattintva kiderül, miért is érdemes ennyit utazni arrafelé:

Aztán a határon jött a meglepetés. Aránylag hamar átjutottunk, rendben volt minden papírunk, elfogadták a Hyundai meghatalmazását is, így simán bejutottunk Ukrajnába. Az úgynevezett “kispapír” kitöltésével voltak ugyan problémáink, de végül egy javítással megúsztuk a dolgot. Aztán visszafelé újabb “kispapírt” kellett kitölteni – ezt most a magyarok kérték – amely az autó tankjában lötyögő vámmentesen behozott üzemanyag mennyiségét firtatta. Na persze, hogy csurig volt minden autó tartálya.

Üzemanyag

Ukrajnában érdekes forgatókönyv szerint zajlik a tankolás. Az itthon bevált tankolok, bemegyek, majd fizetek folyamat ott nem működik. Helyette a kutasnak kell elmagyarázni ? lehetőleg ukránul, de kézzel-lábbal is megy – mennyi üzemanyagot szeretnénk, majd bemenni, meglobogtatni a pénzt, aztán jön a benzin, gázolaj. Ha kártyával fizetnénk, meglehet teletankolás előtt kifizettetnek velünk pár liter üzemanyagot, hogy lássák, van-e pénzünk. Fő a bizalom.

Cserébe az üzemanyag elég olcsó, egy liter gázolaj nem egész hét helyi egységbe kerül, ami nagyjából 210 forintnak felel meg. A benzinkutak klotyói koedukáltak, tiszták, jószagúak, egyáltalán nem hasonlítanak a hazai autópályák melletti rémségekre. Igaz, valószínűleg itt a bolgár kamionsofőrök nem a piszoárban fürdenek.

Közlekedés

A közlekedés tempója távol áll az itthoni hisztérikus tolakodástól, igaz a lóerők és az autók száma is jóval kevesebb mint nálunk. Az utak ugyan szélesek, rengeteg aszfaltot terítettek le mindenhová, de a felfestés az ritkaságszámba megy. Ennek ellenére a rendőrök élvezettel buzerálják azokat, akik nem a nehezen definiálható szélső sávban haladnak.

A hatóság emberei ott is nagy igyekezettel próbálják elkapni a gyorshajtókat, de mivel az utak amúgy is tökéletesen alkalmatlanok a száguldozásra – nem ritkák a fél autónyi és arasznyi mély lyukak sem – és a helyiek jó előre jelzik a szembejövőknek a traffipaxot, nem láttunk csupán egyetlen sarcolást. Az ukrán rendőrök védelmére meg kell említeni, hogy itthoni kollégáikkal ellentétben nem sunyiban, gusztustalan helyen mérnek, hanem általában a kereszteződésbe állnak be a díszes rendőrautóval.

A sebességkorlátozást jelző táblák szinte teljesen feleslegesek Ukrajnában, nem is sokat láttunk belőlük. Sőt, szinte semmiféle táblából nem láttunk sokat. Amerre mi jártunk, ott annyira rossz utak voltak, hogy épeszű ember még a megengedett tempónál is lassabban haladt. Nekünk ugyan szerencsénk volt a Hyundai Santa Fével, de néha még azzal is hatalmasakat zöttyentünk.

Érdemes megtanulni, hogy Ukrajnában a körforgalmakban alapból nincs elsőbbsége a bent haladónak, hanem jobbkéz-szabály van. A kivételt táblákkal, vagy határozatlan felfestésekkel próbálják az autósok tudtára adni. De van olyan apróság is, amelyben jóval előttünk járnak. Ha jelzőlámpával is felvértezett kereszteződésen át vezet az utunk, nem ritka, hogy kis zöld nyíl jelzi a lámpa mellett, hogy kis ívben jobbra még pirosnál is szabad kanyarodni. Bölcs dolog.

Tisztelet a síneknek

Felfoghatatlan, de Ukrajnában mindenhol komoly tisztelete van a stop-táblának és a vasúti átjárónak egyaránt. Még a tornyosra pakolt Kamaz-is szigorúan állóra fékez ezeken a helyeken, és csak ezután hajt tovább. Pedig a vasúti átjárók nem annyira vészesek, mint például Erdély egyes részein, ahol mindössze pár deszkalap segít átbukdácsolni az aszfaltból teljes terjedelmében kiálló síneken.

Autóbajok

A három autóból a Santa Fé volt az, amelynek igazán jól feküdt a rengeteg földút, pocsolyajárás és bakháton billegés. Ennek ellenére megfontolt tempóval még a Swift is kis híján baj nélkül megúszta a több mint kétezer kilométeres utat. Egyedül egy áldefekt miatt kellett betérni egy gumishoz, ugyanis a tarlón befúródott valami a gumi és a felni közé, ahonnan így elszökött a levegő. A javítás durván 600 forintba került.

A lassú, kényelmes tempónak volt még egy nagy előnye, az autók hihetetlen fogyasztásokat produkáltak. A Santa Fé 6,2, a Swift 4,2 liternyi üzemanyagot égetett el 100 km-en, és a dízel Vectra is bőven hat liter alatt fogyasztott.

Az irány bevált, jövőre is erre indulunk majd, ha barlangba vágyunk. Irány a Krím!