Nemcsak az elektromos átállás vagy a kínai konkurencia miatti gyengülő kereslet szorítja a Volkswagent, hanem az is, hogy a német gyártóhálózatban túl sok a kapacitás ahhoz képest, amennyi autóra jelenleg szükség van. A cég vezetése ezért új megoldásokat keres, de a dolgozói oldal most egyértelművé tette: a németországi üzemek bezárása továbbra is vörös vonal.
A Volkswagen üzemi tanácsának vezetője, Daniela Cavallo, az IG Metall elnöke, Christiane Benner, valamint a regionális szakszervezeti vezető, Thorsten Groeger közös állásfoglalásban jelezte a Reutersnek, hogy a 2024-ben kötött szerkezetátalakítási megállapodást nem lehet megkérdőjelezni.
Ennek egyik legfontosabb eleme éppen az volt, hogy a német gyárak jövőjét biztosítani kell.
A munkavállalói oldal üzenete elég egyértelmű: nyitottak az új ötletekre, de csak addig, amíg azok nem mennek szembe a munkahelyek védelmével, a szakmai perspektívával és a korábban vállalt garanciákkal. Magyarul: lehet beszélni partnerségekről, átalakításokról, új feladatokról, de gyárbezárásról nem.
A háttérben az áll, hogy a Volkswagen nyereségessége az elmúlt években komoly nyomás alá került. A villanyautós átállás sok pénzt visz el, miközben Kínából egyre erősebb és olcsóbb riválisok érkeznek, és az európai kereslet sem szárnyal, a vámok és a geopolitikai bizonytalanságok pedig tovább rontják a helyzetet. Oliver Blume vezérigazgató az év eleji profitcsökkenés után ismét hangsúlyozta, hogy további megtakarításokra van szükség.
A Volkswagen ezért olyan lehetőségeket vizsgál, amelyekkel a kihasználatlan üzemeknek új szerepet adhatna.
- Az egyik irány a kínai partnerekkel való együttműködés lehetne, akár gyármegosztás formájában, bár hivatalosan ilyen tárgyalásokat nem erősítettek meg.
- A másik sokkal szokatlanabb: az osnabrücki üzem jövőjét akár a védelmi ipar felé is terelhetik. Korábbi Reuters-információk szerint az izraeli Rafael Advanced Defence Systems ugyancsak képbe került az üzem átvétele kapcsán.
Ez önmagában is jól mutatja, mennyire megváltozott az autóipari környezet. A Volkswagennek nem egyszerűen arról kell döntenie, hogy milyen autókat gyártson, hanem arról is, hogyan tartsa életben azokat az ipari kapacitásokat, amelyekre a klasszikus autógyártásban már nincs akkora szükség.
Thomas Schäfer, a Volkswagen márka vezetője egy londoni konferencián arról beszélt, hogy a csoport dolgozik a felesleges volumenek kezelésén, és a gyárbezárást csak „második legjobb” opciónak nevezte. Ez azonban a dolgozói oldalnak már önmagában is elég volt ahhoz, hogy ismét kijelölje a határt: szerintük ilyen irányba nem lehet elmozdulni.
A kérdés tehát már nem az, hogy a Volkswagennek kell-e változtatnia, hanem az, hogy hogyan. A német óriásnak egyszerre kellene költséget csökkentenie, versenyképesebbnek lennie Kínával szemben, finanszírozni az elektromos átállást, és közben megőrizni azt a társadalmi és ipari modellt, amelyre évtizedeken át épült.
