Ha van hely a világon, ahol az automobilizmus mérnöki mestermunkái a tiszta művészettel találkoznak, az kétségtelenül az évente Olaszországban, a Comói-tó partján megrendezett Concorso d’Eleganza. Szakmai szemmel nézve ez nem pusztán egy veteránautó-kiállítás, hanem a világ legexkluzívabb autós szépségversenye, ahol az autótörténelem legértékesebb négykerekűi adnak egymásnak randevút.

A körítés pedig olyan, amilyet a felső tízezerről elképzelünk: patyolatfehér asztaloknál, sültkrumpli és 500 eurós pezsgők társaságában, élőzenével, táncosokkal, vízfestékkel alkotó művésszel körítve töltötték a milliárdos autók környékén sündörgő tömegek a napot.

A tulajdonosok számára ezek az autók sokszor ugyanolyan megőrzött darabok, mint nekünk nagyapáink, apáink Ladái: beül a Bugattiba a legkisebb trónörökös, maszatolja az ülést, a Ferrariban a kutyának is helye van, és be lehet szállni egy pohár habzóborral is. 

Egy Ferrari F40-ben is van helye a házi kedvencnek

A történet egészen 1929-ig nyúlik vissza. Az autóipar első aranykorában a tehetős megrendelők – arisztokraták, iparmágnások, filmsztárok – még nem kész autókat vásároltak a szalonokban. Csupán gördülő alvázakat rendeltek, rajta a motorral és a hajtáslánccal, amelyeket aztán olyan legendás formatervező mesterekhez vittek, mint a Touring, a Zagato vagy a Pininfarina.

Ezek a független karosszériaépítő manufaktúrák guruló műalkotásaikat a Grand Hotel Villa d’Este mesébe illő kertjében mérették meg, és mutatták be a tehetős vevők számára. 

33 fotó

Az esemény az 1930-as években és a második világháború utáni rövid reneszánszában élte első virágkorát. A XX. század derekán viszont jöttek a hanyatlás évei, a teljes enyészettől pedig az 1990-es években menekült meg a rendezvény, a BMW hathatós támogatásával.

A bajor márka vezetésével olyan szakmai alapossággal, a történelmi hagyományokat maximálisan tisztelve leheltek új életet a fesztiválba, ami meglehetősen ritka a modern autóiparban.

Ez nem csak egy kiállítás, hanem szépségverseny a válogatott meghívott kiállítók között. Az autók pedig nem csak azzal versenyeznek, hogy állnak és mennyire csodálatosak. Egy 4-5 főből álló zsűri sétál végig az autókon, beszélgetnek a tulajdonossal és pontozzák a pontozhatatlan, értékelik a ránézésre makulátlan, tökéletes 50 autót. 

Idén egy 1963-as Mercedes-Benz 300 SL hódította el a Coppa d’Oro trófeát, vagyis az egyik legnagyobb elismerést a hétvége során. Ez az a díj, amelyet a közönség szavazatai alapján ítélnek oda annak az autónak, amely a leginkább megtestesíti a Concorso szellemiségét.

A legendás 1960-as években készült Ferrarik közös szíve a 3 literes V12-es motor

Nem feltétlenül a legtökéletesebb restaurálás vagy a legextrémebb ritkaság nyeri, hanem az az autó, amely teljes valójában – formájával, történelmével, színpadias jelenlétével és koherenciájával – olyan erővel képes megérinteni a Villa d’Este kertjében sétálókat, ami túlmutat a bírák szigorú, technikai értékelésén.

A győztes autó egyike a legutolsó 300 SL Roadstereknek; első tulajdonosa 1963 májusában vehette át.

A kocsit hihetetlenül eredeti állapotában őrizték meg: a gyári, fehér fényezés, a fekete bőrbelső, a tárcsafékek és az eredeti, szintén fekete keménytető is érintetlen. Az autónak mindössze két további tulajdonosa volt – mindketten a németországi Reutlingenben éltek –, mielőtt 2025-ben az Egyesült Államokba importálták volna.

Ferrari 250 GTO 1962-ből, ritka jobbkormányos kivitel

A 300 SL abszolút csúcskategóriás mezőnyt utasított maga mögé a Coppa d’Oroért folyó küzdelemben, köztük az előzetes esélylatolgatások legnagyobb favoritját, Gianni Agnelli egykori Testarossa Spiderét is. A többi díj közül a Legjobb Restaurálásért járó BMW Group Classic Trófeát egy 1962-es Ferrari 250 GTO vihette haza – amely ma már a globális autógyűjtés igazi Szent Grálja.

A Concorso d’Eleganza így, ebben a formában, majdnem egy évszázad elteltével is az a szentély maradt, ahol a mérnöki zsenialitás, és az emberi művészet a legmagasabb szinten olvad össze.