Ha városi mini autóról van szó, akkor elsőre mindenkinek a Smart ugrik be. Jogosan, mert ezzel még mindig találkozhatunk a nagyobb városokban, és akár vidéken is, a spórolásra vágyók „boltba járós” titkos tippje tehát a Smart Fortwo.
Csakhogy a mikroautók világa ennél sokkal színesebb: 600-800 ezer forintért akad olyan francia apróság, amelynek egyedi trükkjét senki sem akarta lemásolni.
Ez a Peugeot 1007-es, amelynek fő mutatványa a két elektromos működtetésű tolóajtó volt.
Nyitáskor a kisautó majdnem teljes oldalfala hátracsúszik, az ajtónyílás szélessége 92 centiméter. Kisgyermekek akár az ülés előrehajtása nélkül is beslisszolhatnak hátra, felnőtteknek marad az ülés előrecsúsztatása.
Záráskor az ajtó természetesen nem préseli össze az útjába kerülő kezeket, táskákat, hanem előzékenyen megáll. Az ajtók 5 km/óra felett nem nyithatók villanymotorral, lépésben haladva még igen.
Az autót új korában több alkalommal is teszteltük. A trükkös ajtóról így írtunk: „Egész más dimenzióba kerül a parkolás, nincs többé szűk parkolóhely, nem kell hasat behúzva, óvatos mozdulatokkal kikecmeregni az autóból, hiszen a tolóajtók egy csapásra megoldják a problémát.
Az utastér mérete az autó parányi alapterületéhez képest óriási, a fejtér hatalmas, és a szélességre sem lehet panasz. A négyszemélyes kialakításnak és a sínen huzigálható hátsó üléseknek hála minden utasnak bőven van helye, így akár négy 180 centis ember is kényelmesen elfér. Ilyenkor azonban csak jelképes méretűvé zsugorodik a csomagtér. Szükség esetén pillanatok alatt átvariálható a hátsó ülés, és akár egy köbméteres bútorszállítóvá is alakíthatjuk a kis Peugeot-t.”
https://www.vezess.hu/ujauto-teszt/2005/12/14/teszt-peugeot-1007-1-4-h
Tehát okos, ötletes autó volt, praktikus beltérrel, kellemes minőségű utastérrel. Mégis miért lett elfeledett bukás? Olcsón mért érdekesség, amelyet ma egy felsőpolcos telefon áráért haza lehet vinni?
A Curbsideclassic.com szerint a Peugeot is jobbra számított, évi 130 ezres eladást terveztek, amikor 2005-ben piacra dobták, de végül a teljes modellciklus (2005–2009) között 123 900 darabot sikerült eladni. Mindeközben a Renault Modust kapkodták a vásárlók, tehát volt igény a jól variálható, kis méretű autókra Európában.
A tolóajtó mókás volt, de egy olyan problémára adott választ, amely egyszerűen nem létezett. Az európai autósok a résnyire nyitott hagyományos ajtón is ki tudtak csúszni a szűk parkolóhelyeken, gyorsan és egyszerűen.
Az elektromos mozgatás egyszerűen túl lassú volt, legalább hat másodperc kellett, hogy bezáródjon az ajtó, a lehúzott ablakot pedig nyitott állapotban nem lehetett felhúzni, ami még tovább bonyolította a helyzetet.
Többen írták a rossz szereplés okaként az erőtlen motorokat, de akkoriban a 14-15 másodperces százas gyorsulás még nem számított kirívóan rossznak, az 1,6 literes 109 lóerős benzines pedig már kellő dinamizmust adott, csak a robotizált automata váltó volt pocsék opció.
Ami igazán sokat nyomott a latban, az a magas vételár volt: itthon közel négymillió forintot kértek érte 2005-ben, ami inflációval korrigálva ma 10,5 millió forintnak felelne meg. Ez az ötlet tehát nem jött be, de valahol ezért szeretjük a francia autógyártókat, mindig képesek merész ötleteket megvalósítani a szériagyártású modellekben, és van, amikor korszakos sikert érnek el, például a Citroën hidropneumatikus rugózásával, és van, amikor óriásit buknak, mint a szezámajtós kis Peugeot-val.
Annak, aki tényleg naponta parkol szűk helyre, vagy csak egy érdekes autót akar fél és 1 millió forint között, annak ez egy érdekes alternatíva lehet.
