Növekszik az autók átlagos életkora, aminek sok oka van. Az új autók drágulása mellett ott van az a nem elhanyagolható tény, hogy a kétezres évek autói egyszerűen jók. A strapabíró szívó benzinmotorok ekkoriban könnyedén hozták a 100-120 lóerős teljesítményt, a négyhengeres motorok java megfelelő karbantartással könnyedén éri el a 3-400 000 kilométeres futásteljesítményt.
Mi is több autóról beszámoltunk, ami bőven meghaladta még ezt a számot is. Emellett ezek a kocsik már javarészt klímával felszerelve érkeztek, a biztonságról pedig több légzsákkal, ABS-szel, kipörgésgátlóval gondoskodtak.
Ha a karosszéria nem rohad menthetetlenül, és a motort sem kellett megbontani, akkor miért is adná el a tulajdonos az „öreg” húszéves autóját? Mondjuk egy olyan Honda Civicet, mint amit ezen a végsebességet mérő videón látunk. Az autó motorja finoman jár, élénken reagál a gázadásra, és magas fordulaton könnyedén éri el a 180 km/óra körüli tartományt, amit tartani is tud. Őszintén szólva ez is felesleges, csak a német autópályán lehet kipróbálni.
A hetedik generációs Civic európai piacra szánt négyhengeres, 1,6 literes motorja (motorkód D16V1) 110 lóerőt ad le 5600 fordulat/perc‑nél, maximális nyomatéka 152 Nm, ami 4300‑nál jelentkezik.
A 2001‒2006 között gyártott hetedik generációs Civic igen megbízható és jó minőségű autó. Saját korában kimagaslóan jó eredményt ért el az Euro NCAP törésteszt gyalogosvédelmi értékelésében és az utasokat is remekül védi. Karosszériája szilárd, az oldalütközésre maximális pontszámot kapott. A típus kevés hibája közül főleg az 1,4-es benzinest sújtja a váltó nyelestengelyének csapágygondja. Az alulméretezett alkatrészt cserélni kell, ami az új csapágygarnitúrával megoldódik, nagyjából 65-70 ezer forintos költséggel.
