Ez a Lada 1200-es (“21013 széria”) olyan, mint egy igazi időkapszula. Ahogy kinyílik az ajtaja, rögtön megcsapja az embert az a jellegzetes illat, amelyet ma már legfeljebb múzeumokban lehet érezni. Az orrot bejártja a korabeli műbőr jellegzetes aromája, a frissen járatott benzinmotor fémes szaga, na meg persze egy leheletnyi kelet‑európai „garázsillat”, amelyet csak a ’80-as évek autói tudtak magukból árasztani.
Az autó 1983 márciusában gördült le a legendás Togliatti városában működő VAZ-üzem gyártósoráról, majd az egykori Szovjetunióból Magyarországra került. Olyan hatást kelt, mintha el sem telt volna négy évtized azóta, hogy megkapta a forgalmit. A fényezés, a kárpitok, a gumik, a motortér még most is őrzi az üzembe helyezéskori állapotot.
Hogyan lehetséges mindez? A hirdetés szövege szerint a jelenlegi tulajdonos mindössze 9 ezer kilométeres futásteljesítménnyel vásárolta meg az autót a korábbi tulaj örököseitől. Azóta mindössze ezer kilométer került bele, ami azt jelenti, hogy vélhetően nem munkábajárásra használta. A Ladák többsége már a ’90-es évek végére megfáradt, lakatolt, újrafényezett vagy egyszerűen elhasználódott.
Az eredeti, tehát nem felújításból eredő állapot miatt tekinthető igazán különlegesnek ez az autó. A legtöbb korabeli Lada mögött már hosszú és küzdelmes felhasználói múlt áll. A vidéki ingázások, családi nyaralások, téli sózás, egy-két kötelező lakatolás és újrafényezés. Ez a példány viszont mindezt megúszta. Olyan, mintha csak átgurult volna a ’80-as évekből a 21. század harmadik évtizedébe.
Az autó vélhetően eredetileg taxinak készülhetett. Erről tanúskodik a műbőr bőrkárpitozás, ami nemcsak az ülésekről, hanem az oldalajtókról is visszaköszön. A korabeli szovjet taxiknál a műbőr nem luxus volt, hanem praktikum. Ez az anyag jól bírta a téli kabátok durva felületét (a ’70–80-as években a téli kabátok gyapjúból, posztóból, durva szövetből készültek, sokszor fémcsatokkal, kemény gombokkal) a napi forgalmat, és egy mozdulattal le lehetett törölni. Ráadásul tökéletes harmóniában van a műszerfal fabetétes díszítésével. A 2101/21013 szériákban a műszerfal fabetétes dekorja teljesen gyári elem volt, nem utólagos díszítésként került bele.
Egy ilyen Ladát birtokolni és vezetni különleges érzés. 1,2 literes, négyhengeres, felülszelepelt (OHV), láncos vezérlésű, 60 lóerős benzinmotorja még éppen hogy túl van a bejáratáson. A motor járása olyan, mint amikor egy új autót először indítanak be. Nincs fáradt csapágyhang, nincs karburátoros köhögés, csak az a jellegzetes, kissé fémes Lada-alapjárat. A karburátor, a vezérlés, a szelepek, valamint a csapágyak minden bizonnyal még a gyári toleranciákon belül járnak.
Az autóért egy forint híján 5 millió forintot kér el jelenlegi tulajdonosa. Ezért cserébe ugyanakkor egy szinte érintetlen, gyári állapotú, OT-s rendszámú autóra tehet szert valaki. A korából és az állapotából adódóan ez a kocsi sokkal inkább gyűjtői példány, mintsem mindennapi használatra való személyautó. Valószínűleg minden múzeum örülne egy ilyen példánynak — és minden autórajongó is, aki tudja, milyen ritka ma már egy valódi, érintetlen Lada-időkapszula.
A hirdetés ezen a linken tekinthető meg.
Kövesd a Vezess.hu-t a Google hírekben!
