1938.január 28-án Rudolf Caracciola versenyző beült egy különleges Mercedes-Benz W125-be, majd a Frankfurt és Darmstadt közötti autópálya-szakaszon olyan sebességet ért el, amelyet évtizedeken át senki nem tudott hivatalosan túlszárnyalni közúton. A mérés szerint a Mercedes 432,7 km/órás tempót futott, ami mai szemmel is iszonyatos sebesség.
Nem versenypályán, nem sósivatagban, hanem egy közútnak épült autópályán. Igaz, nem normál forgalomban, hanem a rekordkísérlet miatt lezárt körülmények között, de attól még közútnak számított.
A történet alapját a Mercedes W125 adta, amely az 1937-es Grand Prix-szezon egyik legfélelmetesebb versenyautója volt. Az eredeti Ezüstnyíl már ránézésre is brutális gépnek hatott, de a rekordkísérlethez teljesen más filozófia kellett. Nem kanyarstabilitásra és féktávokra optimalizálták, hanem egyetlen célra: minél kisebb légellenállással, minél nagyobb sebességet elérni egy rövid, egyenes szakaszon.
Ilyen volt a Mercedes-Benz W125 GP versenyautó.
Ezért a Mercedes mérnökei áramvonalas, zárt karosszériát építettek a W125-re. A kerekeket burkolták, a pilóta fölé buborékszerű, lekerekített szélvédő került, a karosszéria hátsó részét megnyújtották, az orrot pedig alacsonyabbra vitték. A cél az volt, hogy az autó ne csak átvágja a levegőt, hanem nagy sebességnél stabil is maradjon. A későbbi mérések szerint a W 125 rekordautó légellenállási együtthatója mindössze 0,157 volt, ami még ma is elképesztően alacsony érték.
A rekordautóba 5,6 literes, kompresszoros V12-es került, amely a Mercedes archívuma szerint nagyjából 765 lóerőt adott le 5800-as percenkénti fordulatnál. De a mérnökök még a hűtésen is trükköztek. A hagyományos hűtőnyílások növelték volna a légellenállást, ezért a rövid rekordfutamokra jeges vízhűtéses megoldást alkalmaztak.
Szóval a motort nem hosszú távon akart életben maradni, csak addig, amíg a rekordot megfutja.
A W125 az átalakítás után.
A németek rekord kísérletei ekkor nem pusztán mérnöki erődemonstrációk voltak, hanem a náci Németország propagandaeszközei is. A gyorsaságot, az autópályát, a technikai fölényt és a német ipart egyetlen látványos üzenetté gyúrták össze. A Mercedes és az Auto Union (későbbi Audi) közötti párharc így nem csak sport- vagy márkarivalizálás volt, hanem politikai hadszintér is.
1937-ben még az Auto Union és Bernd Rosemeyer vitte el a dicsőséget, ezért a Mercedes nem akart vesztesként megjelenni az 1938-as nagy nemzetközi autó- és motorkiállításon. A W 125 rekordautót alaposan átdolgozták, és 1938 januárjára készen állt az új próbára. Caracciola reggel nyolc körül indult neki a mérésnek, és az oda-vissza futások átlaga alapján 432,692 km/órát ért el repülőrajttal.
Az Auto Union már aznap vissza akarta venni a rekordot. Rosemeyer a V16-os, szintén áramvonalas rekordautóval indult neki a szakasznak, de a kísérlet tragédiába fordult. A beszámolók szerint a teljes sebességgel száguldó autót oldalszél kaphatta el, Rosemeyer elveszítette az uralmát a gép felett, autója lerepült az útról, a pilóta pedig életét vesztette.
A Mercedes rekordját pedig nem egy-két évig, nem egy évtizedig, csaknem nyolcvan éven át nem tudta senki megdönteni. Közben megjelentek a szupersportautók, majd a hiperautók, a turbók, a karbonkarosszériák, az aktív aerodinamika, a modern abroncsok, mégis egészen 2017-ig kellett várni arra, hogy valaki közúton, hivatalosan mért körülmények között gyorsabb legyen.
A rekordot végül a Koenigsegg Agera RS döntötte meg Nevadában. A svéd hiperautó 2017. november 4-én, egy lezárt amerikai közúti szakaszon, két irány átlaga alapján 447,19 km/órát futott.
A volánnál Niklas Lilja tesztpilóta ült, az autó pedig egy közúti használatra homologizált, ügyfélnek készült Agera RS volt.
Ez a két rekordkísérlet technikailag és történelmileg is teljesen más világból jön. A Mercedes W 125 a harmincas évek mérnöki őrülete volt, egy veszedelmes korszak propagandagépezetének részeként. A Koenigsegg Agera RS pedig már a modern hiperautó-ipar bizonyítványa: karbonnal, számítógépes fejlesztéssel, kifinomult aerodinamikával és 1000 lóerő feletti teljesítménnyel. Az RS 5,0 literes, biturbós V8-as motorja 1160 lóerős.
A jelenlegi közúti sebességrekordot (szériagyártású autók között) jelenleg az SSC Tuatara tartja 508,73 km/órás átlagsebességgel:
Kövesd a Vezess.hu-t a Google hírekben!
