A Ferrari F40 nem csupán legenda. Ebben az autóban sűrűsödik az olasz márka múltja, jelene és jövője. Időtlen és örök, az idővel csak érik, és utolsó üvöltő V8-as mementóként emlékeztet mindenkit Enzo Ferrari karakterére (ez volt az utolsó modell, aminek fejlesztését közelről felügyelte a cég alapítója).
Közel tökéletes, de azért vannak akik még faragtak rajta: így született a mai nap sztárja is, amitújonnan Jean Sage, a Renault Formula–1-es csapatának egykori sportigazgatója rendelt meg.
Sage nem volt kispályás: két éven át ő irányította a Ferrari F40 IMSA-programját az Egyesült Államokban, mielőtt 1989-ben leadta volna a rendelést a saját utcai F40-esére. 1994-ben aztán fogta a Ferrarit, és elküldte a Michelotto műhelyébe – pontosan oda, ahol a Le Mans-i 24 órás viadalra felkészített F40 LM versenygépek is születtek.
A motorháztető alatt a 2,9 literes V8-as blokk új feltöltőket és egy ultrakönnyű kipufogórendszert kapott, aminek köszönhetően a csúcsteljesítmény 527 lóerőre ugrott 7000-es percenkénti fordulatszámon. Ez alsó hangon is 49 lóerős pluszt jelent a gyári értékhez képest, de az igazi pluszt a nyomaték adja: a 849 Nm-es csúcsérték brutális, 271 Nm-es ugrás a széria F40-eshez viszonyítva.
A Michelotto mesterei persze nem álltak meg a motortérben. Könyörtelenül kidobták a nehéz klímaberendezést, és könnyebb első és hátsó burkolatokat szereltek fel.
A kabinba az F40 LM-hez hasonló szénszálas kagylóülések kerültek, a futóművet állítható Koni lengéscsillapítókkal és 17 colos OZ Racing felnikkel tették tökéletessé, az aerodinamikát pedig egy egyedi fejlesztésű első légterelőkkel fejelték meg.
Mindent egybevetve Sage F40-ese mintegy 136 kilogrammal lett könnyebb egy átlagos példánynál, ráadásul úgy érte el ezt a lenyűgöző diétát és teljesítménynövekedést, hogy továbbra is maradhatott rajta a rendszám – a radikális módosítások ellenére az autó utcai használatra alkalmas.
Ez a Ferrari azonban sosem volt klimatizált garázsban rejtegetett, tréleren hordozott gyűjtői dísztárgy. A közúti kilométerek mellett több versenyen is megmérettette magát, beleértve a BPR Global Endurance GT Bajnokság egyik futamát is.
Sage 1996-ig tartotta meg a gépet, ekkor került egy brit vásárlóhoz. A feljavított turbókat az évek során valamikor ugyan ideiglenesen eltávolították, de azóta újra a helyükre kerültek, így a jármű hiánytalanul őrzi összes eredeti, módosított alkatrészét.
A különleges darab aukcióját az RM Sotheby’s intézi a jövő hónapban esedékes nagy-britanniai Woodcote Park árverésén. Az aukciósház leírása szerint a műszeregység 22 699 kilométert mutat, a leütési árát pedig valahová 1,31 milliárd és 1,56 milliárd forint közé várják.
Kövesd a Vezess.hu-t a Google hírekben!
