Pislogsz egyet, és már vége is: annyira brutális amit ezek a gépek tudnak. Ehhez persze laza 12 ezer lóerőre és egy kizárólag erre a célra optimalizált, végletekig kihegyezett konstrukcióra van szükség. Az eredmény viszont egy olyan eszeveszett tempó, amilyet a világ eddig még soha nem látott.

Európa sokáig nem igazán pörgött rá a negyedmérföldes gyorsulási versenyekre; ez a „hóbort” a mi aszfaltjainkon gyakorlatilag csak a Halálos iramban 2001-es premierje után vetette meg a lábát. Amerikában viszont ez a műfaj nagyságrendekkel népszerűbb, és kőkemény történelmi tradíciókkal bír.

1951-ben alakult meg az NHRA (National Hot Rod Association), amely végre hivatalos mederbe terelte, és ami a legfontosabb: szabályozta ezeknek az épített gépszörnyek versenyeit. Ebben a hőskorszakban tűnt fel a színen Conrad „Connie” Kalitta is, aki 1964-ben a bajnokság történetében elsőként lépte át a bűvös 320 km/h-s tempót a 400 méteres távon. Később saját istállót is alapított, amelyhez a fia, Scott is csatlakozott.

Scott Kalitta azonban 2008-ban egy tragikus balesetben életét vesztette az időmérőn, ami az NHRA-t azonnali, drasztikus biztonsági szabálymódosításokra kényszerítette. A legfontosabb lépés a versenytáv 300 méterre (1000 lábra) történő lerövidítése volt. A klasszikus „negyedmérföldes” elnevezés tehát a Top Fuel királykategóriában ma már valójában csak egy romantikus, történelmi hagyaték.

A Kalitta Motorsports csapatának oszlopos tagja ma Shawn Langdon is, aki idén május 1-jén szó szerint újraírta az NHRA történelemkönyveit. A felfoghatatlan, 12 000 lóerős teljesítménnyel felvértezett Kalitta Air dragster volánja mögött mindössze 3,724 másodperc alatt katapultált elképesztő, 555,1 km/h-s sebességre.

Az előző csúcsot egyébként épphogy csak egy hajszállal sikerült megdöntenie a Kalitta pilótájának: a trónról letaszított Brittany Force tavaly 552,7 km/h-s rekordot állított be. Eddig az NHRA bajnokság történetének kilenc leggyorsabb futamából nyolcat Brittany tartott, a korona azonban mostantól már Langdont illeti.