A modern autóiparban már természetesnek vesszük a 300 km/h feletti tempót, de 1935-ben ez még inkább emberkísérletnek tűnt, mint technikai bravúrnak. Az Audi most újra életre keltette az Auto Union Luccát, azt a különleges versenygépet, amely kilencven évvel ezelőtt a világ egyik leggyorsabb járműve volt, története pedig Dabas környékén is íródott.
A német Auto Union – az Audi elődje – az 1930-as években megszállottan üldözte a sebességi rekordokat. Ez presztízsharcot, technológiai versenyt és politikai erődemonstrációt is jelentett egyszerre. Ebben a harcban kulcsszerepet kapott hazánk is, amikor Rudolf Caracciola Mercedesével a Gyón melletti útszakaszon 316 km/h átlagsebességet futott egy mérföldön egy repülőrajt után. Ez az a rekord, amelyre a rivális cég mérnökei azonnal válaszolni akartak. A cél egy olyan modell megalkotása volt, amely a légellenállást is radikálisan csökkenti. A Berlin-Adlershof Aeronautikai Kutatóintézet szélcsatornájában fejlesztett karosszéria már-már sci-finek hatott a korszakban – áramvonalas kerékjáratok, zárt pilótafülke, uszonyszerű hátsó rész és teljesen sima borítás jellemezték a járművet. A „Rennlimousine” névre keresztelt konstrukció inkább nézett ki futurisztikus kapszulának, mint versenyautónak.
Az eredeti modell – kattints a képre, galéria nyílik!
Az eredeti terv szerint az újabb rekordkísérletet is Magyarországon rendezték volna. A csapat 1935 februárjában Budapestre érkezett, majd Gyón felé indult a tesztekre. Az időjárás azonban közbeszólt, ugyanis a rossz körülmények és a technikai problémák miatt előbb Olaszország északi része, pontosabban Milánó környéke, végül a délebbre fekvő Lucca lett a végső helyszín. Itt jött el a pillanat, amikor Hans Stuck 1935. február 15-én 320,267 km/h átlagot ért el, a mért csúcssebesség pedig 326,975 km/h volt. Ha 1935 év elején a körülmények kedvezőbbek, könnyen lehet, hogy a Lucca név helyett ma Gyónhoz kötődne az egyik legismertebb rekordautó története.
Az 1930-as években még nem léteztek modern bukóterek, karbon borítások vagy elektronikus menetstabilizálók. A pilótát egy vékony alumíniumkarosszéria választotta el a külvilágtól, miközben mögötte egy kompresszoros, 6 literes, 16 hengeres motor ordított. A mindössze 960 kilogrammos konstrukció 520 lóerős teljesítményre volt képes. A tempó fizikailag is extrém megpróbáltatás lehetett, és 300 km/h felett már a legkisebb kormánymozdulat is végzetes hibává válhatott.
Az új, 2026-os változat – kattints a képre, galéria nyílik!
Az idén bemutatott Auto Union Lucca nem restaurálás, hanem újraépítés. Az Audi Tradition brit szakemberekkel és a Crosthwaite & Gardiner műhellyel közösen három éven át dolgozott a projekten, történelmi fotók és archív dokumentumok alapján. Az autó minden eleme kézzel készült, a külső forma kialakítása pedig különösen időigényes folyamat volt. Az eredmény viszont döbbenetesen hiteles lett – az Audi szélcsatornájában mért 0,43-as légellenállási együttható még mai szemmel is meglepően jó érték egy ilyen konstrukciónál.
A cikk szerzője Szabó Máté
