A Volkswagen Polo második generációja volt a racionális városi autó eszményképe. Olcsó, puritán, de kellően modern és megfelelt az 1980-as évek kihívásaink. A szivárványszínű Porschéival legendássá vált tuner, a bb-auto csapata viszont úgy érezte ráfér némi sikkes luxus az apróságra.
A csapat mindent belegyömöszölt Wolfsburg legkisebb modelljébe, ami menő, technológiailag igényes és a korát messze megelőző volt. Ez a különleges, 1981 és 1983 között készült minisorozat ma már igazi autóipari ritkaság – egy apró német ékszerdoboz, ami akkoriban többe került, mint egy tisztességes középkategóriás limuzin.
Hogy pontosak legyünk: ez a kisautó 45 000 német márkába fájt. Ennyi pénzből akkoriban egy BMW vagy egy Mercedes-Benz szalonban is választhattunk volna egy kényelmes szedánt, tehát az átalakításnak megkérték az árát.
A történet a BB Volkswagen Polo Carat koncepcióval kezdődött. Ez annyira lenyűgözte a wolfsburgi vezetést, hogy rábólintottak a közvetlen együttműködésre és a Paris névre keresztelt kis széria gyártására.
A Paris egy tematikus, hivatalos modellként debütált az 1982-es Párizsi Autószalonon. A korabeli sajtó azonban nem bánt vele kesztyűs kézzel: a közönség és a média hűvösen, sőt néhol ellenségesen fogadta a szögletes spoilerek, a szerény teljesítmény és a csillagászati ár furcsa kombinációját.
Ami igazán lenyűgöző volt, az a technológia. A BB messze megelőzte korát a digitális műszeregységekkel. Saját rendszerüket DINFOS-nak hívták.
Puha kárpit és egyedi digitális műszerfal
Amikor „dupla DIN-es” fejegységről beszélünk, ugyanezt a szabványt idézzük. A DIN (Deutsches Institut für Normung) határozta meg az autórádiók méretét, a BB pedig ezt a precizitást emelte át a digitális kijelzők világába.
A Polo Paris extralistája ma is jól mutatna:
- Infravörös távirányítású központi zár.
- Digitális kilométeróra.
- 12 hangszórós audiorendszer.
- A világ egyik első multifunkciós kormánya.
Míg az átlagos Polo-sofőr egy cinikusan funkcionális, kétküllős volánt markolt, addig Rainer Buchmann frankfurti műhelyében 1983-ban választhattak bőrözött négyküllős, felső karima nélküli (a Tesla Yoke-kormányának korai előfutára!) vagy multifunkciós változatot is.
Az elektronikus kormánykeréken hat gomb kapott helyet, amelyek összesen 32 funkciót vezéreltek. Innen irányíthattuk a Recaro ülések elektromos állítását, a Blaupunkt hifit és a házon belül fejlesztett műszerfalat is.
A folyadékkristályos „egérmozi” stílszerűen egy “Guten Tag” felirattal köszöntötte a vezetőt, a külső hőmérőnek köszönhetően figyelmeztetett a jegesedésre, de tudta a menetidőt, az átlagfogyasztást, az átlagsebességet, sőt olyan technikai adatokat is megjelenített, mint az olajszint, az olajnyomás vagy a hűtővíz hőmérséklete.
A motortérben sajnos már kevésbé volt lenyűgöző a tűzijáték. A mindössze 38 példányban készült kis széria nagy részét egy 1,1 literes, 60 lóerős (44 kW) négyhengeres hajtotta. Csupán 13 szerencsés példány kapta meg a GT-változat 75 lóerős (55 kW) erőforrását.
