Egy veterán Citroën 2CV-t ajándékozni születésnapra elsőre csupán kedves, nosztalgikus gesztusnak tűnhet. Franciaországban azonban ez az ajándék alapjaiban változtatta meg egy autós életét. Didier Gary az 50. születésnapjára kapta a feleségétől a „Kacsát”, ami a La Dépêche beszámolója szerint eredetileg csak alkalmi használatra volt ítélve.
Tizenöt év elteltével azonban a 2CV már messze nem csak a vasárnapi kirándulások főszereplője. Szép lassan kiszorította a modern autókat Didier életéből, olyannyira, hogy nyugdíjba vonulásakor meghozott egy döntést, ami mindenkit meglepett a környezetében.
Francia népautó
A második világháborút követően a Citroën 2CV volt az európai autógyártás egyik első új terméke, és mint ilyen, a minimalista jármű kulcsszerepet játszott a kontinens mobilitásának a helyreállításában. A kisautó jelentősége azonban ezen is túlmutatott, ötletes (kényszer)megoldásai kultusztárggyá tették, amelyből gyártása negyvenkettő (!) éve alatt kis híján négymillió darabot gyártottak.
A francia utcaképet sokáig meghatározták a Kacsák, melyeknek különböző változatait 1948 és 1990 között készítették. A második világháború és a német megszállás után ellepték az országot az olcsó, keveset fogyasztó, igencsak minimalista autók, annak ellenére, hogy az első példányokban egy mindössze 9 lóerős léghűtéses motor dolgozott, és a kezelhetőség is hagyott némi kívánnivalót maga után.
Nem véletlen, hogy a 2CV ennyire beépült az életébe. Didier már gyerekként megszokta a Citroën jellegzetes, gömbölyded formáját. „A szüleimnek több is volt” – emlékszik vissza. A családi nyaralások ezekkel az egyszerű kis gépekkel teltek, irány az óceán! Később, egyetemistaként is a Kacsa volt a fő közlekedési eszköz, felnőttként végül neki is lett egy sajátja, de eladta – amit hamar meg is bánt.
2CV Cocorico 1987
„Később sajnáltam, hogy megváltam tőle” ‒ nyilatkozta.
Amikor elérkezett az ötvenedik születésnapja, a felesége úgy döntött, emlékezetessé teszi az alkalmat, és meglepi férjét a régi idők guruló emlékével. A példány az utolsó, Portugáliában gyártott szériák egyikéből való.
Évekig csak élményautóként funkcionált, de a nyugdíjjal jött az életmódváltás: a modern autók kikerültek a garázsból. Egy ideig a kis Citroën volt az egyetlen autó a háznál. Mindenre ezt használták: bevásárlás, ügyintézés, napi rohangálás. Még a két kilométerre lévő hobbikertbe is ezzel jár.
Télen azért kíméli a technikát: az eredeti padlólemez érzékeny a nedvességre, így rossz időben pihen a gép. De amint kisüt a nap, a veteránbiztosítással rendelkező, ritkábban vizsgáztatott Kacsa újra rója az utakat Monflanquin környékén, gond nélkül ellátva a mindennapi autó szerepét.
A 10-es kulcs és az apró örömök
Hogy a 2CV megbízható maradjon, Didier rendszeresen karbantartja. A mechanika faék egyszerűségű, a javítások java otthon is elvégezhető. Olajcsere, apró javítások, pár alkatrész cseréje, és már megy is tovább. A biztonság kedvéért elektronikus gyújtást épített be. A cél a megbízható indítás volt.
Két sárvédőt felújítottak, volt némi lakatolás, de az alkatrészellátás parádés. „Megrendeljük, és pillanatok alatt, könnyedén megkapjuk.” Mivel egy cég a mai napig újragyártja a szükséges elemeket, a napi szintű használat is megoldott.
Ez a példa mutatja, hogy egy megfelelően karbantartott öreg autó is megállja a helyét, főleg ha nem kell a zsúfolt utak mindennapi darálójában részt vennie, hanem egy lassabb, lazább életmódot szolgál ki.
