A legendás vállalat 1910-ben kezdte meg működését, mikor Ugo Stella megvásárolta a Societa Italiana Automobili Darraq részvényeit, egy francia autógyártó cég olasz gyáregységét. Az első gyár a Milánó észak-nyugati részén található Strada del Portello 95. szám alatt kezdte meg működését, a cég neve pedig Anonima Lombarda Fabbrica Automobili volt, innen ered az A.L.F.A. rövidítés.
Ennek immár 115 éve, ami nem kerek évforduló ugyan, de nem mehetünk el mellette szó nélkül: egy igazán különleges, kitagadott tanulmánnyal ünneplejük az olasz gyártót, ami napjainkban már a Stellantis-család tagjaként, elektromos típussal is küzd a vevőkért.
A történet főszereplője a legendás tervező, Giorgetto Giugiaro akinek karrierje és az Alfa Romeo neve elválaszthatatlanul összeforrt.
Saját, 1968-ban alapított cégével, az Italdesing-al mondhatni házon belül volt, és látszólag bármit el tudott adni az Alfának. Ez a tendencia az 1990-es években szakadt meg, amikor a sikeres együttműködés sorában történt egy botlás. Ez volt a Scighera (Milánó közeli olasz dialektusban egy ködfajta elnevezése), egy autó, melynek története meglehetősen kacifántos módon, tulajdonképpen BMW-ként indult.
Az 1991-es Nazca C2 kifejezetten a bajorok számára készült, és a következő években egyedi prototípusok sorának adott alapot abban a reményben, hogy a BMW végül felkarolja és sorozatgyártásba veszi valamelyik projektet.
Az elképzelés nem is volt annyira elrugaszkodott – a BMW vezetői állítólag érdeklődtek, ám ekkor a 90-es évek eleji spekulatív szuperautó-lufi kipukkadt, miközben a világgazdaság a akutális összeomlását élte át. Egy költséges presztízsmodell már nem fért bele a terveikbe.
Így hát Giugiaro – fia, Fabrizio némi unszolására – úgy döntött, hogy ha a BMW-t nem is érdekli a dolog, egy másik gyártót talán majd fog. Az eredmény a Scighera (ejtsd: Sigíra) lett. Bár csak részben alapult a Nazcán, az Alfa drámaira formált lemezei alatt egy hátsó tengely elé szerelt, a 164-es modellből származó 3,0 literes, V6-os motor rejtőzött, két turbófeltöltővel.
Az erőt egy hatfokozatú szekvenciális váltó továbbította a jórészt Lancia-alapokra épülő összkerékhajtási rendszer felé. A nagyrészt Fabrizio Giugiaro által fejlesztett autó egy teljesen működőképes prototípus volt, amelynek végsebessége a hírek szerint 180 mérföld/óra (kb. 290 km/h) körül mozgott. Igaz ez csak elméleti érték volt, mivel hivatalos nagy sebességű teszteket nem végeztek az autóval.
A 4320 mm hosszú, 1145 mm magas és 1980 mm széles, kétüléses „lövedék” furcsa megjelenésű, de mégis lenyűgöző gép volt. A nagyrészt szénszálas karosszéria alatt alumínium térvázat találunk, jellegzetességei közé tartozott a Nazcára emlékeztető, kivehető, és felnyitható tetőablak, amely a kupét targa félkabrióvá alakította. Belül a pedálok gombnyomásra elektronikusan állíthatók voltak, míg a bőrrel kárpitozott üléseknél csak a támla dőlésszöge és az ülőlap magassága volt szabályozható, akárcsak a legmodernebb hiperautókban.
A belső tér hangulatát a sötétbarnás-bordó árnyalatú teljes bőr kárpitozás uralja. Az egyetlen hangsúlyos rész, a szekvenciális váltó rúdja, és az azt körülvevő alumínium borítás a kardánboxon, valamint az utas lábterénél ékeskedő hatalmas Sparco felirat.
A promóciós anyagok arról szóltak, hogy a Scighera akár még gyártásba is kerülhet, de az Alfa Romeo vezetősége lehűtötte a lelkesedést. Annak ellenére, hogy mennyi munkát fektettek a projektbe, az igazgatótanácsában ülő öltönyösök úgy döntöttek, hogy a sorozatgyártás nem megvalósítható, hivatkozva a magas gyártási költségekre, a globális pénzügyi zűrzavar miatti alacsony keresletre, és – ironikus módon – a márka presztízsének hiányára. – írta az autoevolution.com
Bár a vezetőségnek voltak jogos észrevételei, egy ilyen szuperautó kis sorozatú gyártása megadhatta volna a márkának azt a presztízst, amit a Fiat általi felvásárlás miatt akkoriban megfakult. A következő időszakban pedig bebizonyosodott, hogy az Alfának szüksége van ilyen zászlóshajóra: a 2000-es évek elején úgy döntöttek, kell a márka sportos képét építő egyedi, kis szériás sportmodell, amivel új piacok felé nyithatnak. Ez lett az 500 darabos limitált szériában készülő Alfa Romeo 8C Competizione, V8-as Ferraritól származó motorral 450 lóerővel.
