A Ford szerint elmúltak az idők, amikor egy autót a belső égésű motor karaktere határozott meg. Ez nem csupán annak köszönhető, hogy az elektromos járművek világszerte egyre nagyobb teret nyernek, hanem annak is, hogy az embereknek egyszerűen nem annyira fontos ez a téma. John Lawler, a vállalat alelnöke egy Bernstein-konferencián úgy fogalmazott, a vásárlók érdeklődése jelentősen csökken a klasszikus motorok iránt.
„Szerintem a vásárlók ma már egyáltalán nem gondolkodnak úgy a technikáról, mint 30 évvel ezelőtt. Akkoriban a belső égésű motor határozta meg magát a járművet: a lóerő, a hengerűrtartalom, a nyomaték, ezek mindent elmondtak egy autóról. Úgy vélem, mindezek jelentősége mára nagy részben megfakult” ‒ idézte a Motor1.com.
Bár sok autórajongó talán hajlamos vitatkozni ezzel az állítással, Lawler mondanivalójában van ráció.
A helyzet ugyanis az, hogy a legtöbb vásárló nem autófanatikus. Nekik az autó nem vágyott tárgy, hanem a mindennapok fontos használati eszköze.
Ma már rengetegen ingáznak autóval a munkahelyükre, az üzletek kialakítása, elhelyezése, a szolgáltatások mind-mind az autós létre lettek kialakítva. Nem szórakozásból autózunk, inkább javarészt araszolunk a sűrű forgalomban, és a zenei választékkal vagyunk elfoglalva.
Természetesen a szabályozás változása, az egyre szigorodó károsanyag-kibocsátási előírások is benne vannak a dologban.
Ezek a szabályok arra kényszerítik az autógyártók többségét, hogy kisebb motorokat fejlesszenek. Ritka kivételektől eltekintve – mint például a Toyota háromhengeres GR Yaris és GR Corolla modelljei – egy kis hengerűrtartalmú motor ma már ritkán vált ki lelkesedést.
Az 1990-es években, amire Lawler is utalt, sokkal gazdagabb volt a kínálat izgalmas autókból. Ezek az idők elmúltak, és valószínűtlen, hogy visszatérjenek – különösen Európában.
Az új, négyhengeres Mercedes-AMG C63 kiváló példája annak, hogyan taszítja el a vásárlókat egy „sterilizált” belső égésű motor. Hiába gyorsabb és erősebb papíron a hibrid hajtáslánc, az emberek mégis az egykori V8-as élmény után sóvárognak.
A Ford még kitart a Mustang 5,0 literes nyolchengerese mellett, ám Európában egy ilyen motor miatt az autó gyakorlatilag eladhatatlan, tekintve, hogy a nagy hengerűrtartalmú, magas emissziójú erőforrásokat rendkívül magas adók sújtják.
Van azonban ennél mélyebb oka is a jelenségnek. Bár az autók nem tűntek el, a szabadidő-autók gyakorlatilag mindent letaroltak, a vásárlóik pedig még inkább az egyéb kényelmi és technológiai tulajdonságokat tartják fontosnak, semmint azt, ami a motorháztető alatt rejlik.
Az autórajongók mindig is kisebbségben voltak, ám ez a réteg egyre inkább zsugorodik. Őszintén szólva ma már jóval kevesebb izgalmas autó érhető el, és ez a tendencia csak romlani fog, legalábbis az egyszerű emberek számára gyártott tömegmodellek esetén.
Persze talán nem ennyire reménytelen a helyzet. A vevők ellenállnak, több esetben is a belső égésű motorok gyártásban tartása mellett döntöttek gyártók. A szintetikus üzemanyagok is teret nyerhetnek a következő években, és talán a Toyota hidrogénes belső égésű technológiájának is van még jövője.
Amiben mi rajongók reménykedhetünk, hogy a százmilliós hiperautók dübörgő csúcstechnikája mellett kialakul majd egy olyan szegmens, ahol az elérhető élményautókra vágyók is megtalálják majd a számításukat.
