Kevés lélegzetelállító jármű született a szocializmus évtizedeiben, de a Tatra 603-as a szabályt erősítő kivitél. Igazi ufó volt a korabeli KGST-kínálatban, amit ez a digitálisan gatyába rázott „reklámfilm” is hűen mutat.
Igaz reklámra nem volt szüksége, hiszen ezt az autót nem vehette meg akárki, kirendelésre kapták a kommunista nagykutyák és azok kegyeltjei. Mindenesetre a csehek büszkék voltak rá, és talán ezért készült ez a mozifilmnek is beillő, az autó előnyeit domborító film:
A Tatra mérnökeinek az 1950-es évek közepére sikerült a Hans Ledwinka (1878‒1967) által tervezett tervezett áramvonalas Tatra autókat megvalósítaniuk. Mivel a szocialista vezetésnek kellett egy funkcionáriusoknak szánt, reprezentatív megjelenésű limuzin, így pont jól jött az ambiciózus terv a V8-as, léghűtéses farmotoros blokkal szerelt 603-as.
Hajtásáról a T87-es elődmodellből származó, nyolchengeres gondoskodott. A 2,5 literes motor teljesítménye kezdetben 95 lóerő volt. Az összehasonlítás kedvéért: 1956-ban a Ponton Mercedes 220 S 100, a 300-as Adenauer Mercedes pedig 125 lóerőt teljesített. A szovjetek földgázzal, a kubaiak cukorrépával, az észak-koreaiak pedig rizzsel egyenlítették ki a Tatrák vételárát.
Magánvásárlók szóba se kerültek, igaz, nem is nagyon tudták volna kifizetni.
Az első széria motorja 2545 cm3-es volt, kívülről a három első fényszóró, a fehér irányjelzőbúrák, a rendszámvilágítás és az ütközők az árulkodó jegyek. 1963-ban elkészült a második, köztes szériának hívott sorozat. Szélesítették a kocsi nyomtávját, és egy összlökettérfogatra kisebb, de nagyobb teljesítményű motort építettek az autó farába.
Ennek teljesítményét 95-ről 105 lóerőre növelték. A legendás 603-as ezután megélt egy harmadik, 1975-ig tartó korszakot is, mellyel együtt összesen több mint 20 ezer példány készült a típusból. Ennél is módosítottak a konstrukción: a karosszéria rövidebb és keskenyebb, a fényszórók, a hátsó lámpák, a krómdíszítések frissebbek lettek, elöl kicsit ismét szélesítették, hátul viszont csökkentették a nyomtávot.
