Már hosszú ideje természetes, hogy a vasúti átjárók automatikusan működnek. A technika régen adott, de mégsem építettek át minden vasúti átjárót, és még nálunk is akad klasszikus, kézzel, emberi erővel működtetett teljes sorompó.
„Kézi vezérlésű sorompó esetén, ha a kezelő magán az útátjárón vagy annak közelében várja a vonatot, a sorompó egy vízszintes irányban forgatható, keskeny átjárókon régebben pedig egy, az úton áttolható rúdból állt.
Amennyiben a sorompót kezelő őr állomása az átjárótól távolra esett, húzó sorompó alkalmazása vált szükségessé, melynek húzó készüléke az őrház mellett volt, és onnan drótvezeték segítségével lehetett zárni és nyitni. Az őrállástól igen távol levő és onnan nem látható húzó sorompókat csengetési készülékekkel látták el, amelyek előre jelezték a sorompó zárását az esetleg éppen áthaladó járműveknek.” – Wikipedia.com
Így nem csoda, hogy például Bangladesben is így működnek a vasúti átjárók. Csakhogy ott nincs túl nagy tekintélye a sorompóknak, mondhatni szükséges rossznak tartják a közlekedők, és gyakorlatilag mindenki úgy van vele, hogy még átcsúszik alatta, ő még biztos átér a vonat előtt.
A zöld zászló is fontos, bár nem tudni, mennyi esélye lenne a vonatnak a megállásra, ha esetleg valami probléma akad az átjáróban. Ebben a videóban egy másik profi látható, aki tényleg fél kézzel végzi el ezt a melót.
How train-crossings are managed in Bangladesh
byu/Rook8811 inDamnthatsinteresting
Milyen egy hazai bakter napja?
A DW készített nagyszerű riportfilmet egy magyar vasutassal, akinek feladatai közé tartozik a klasszikus sorompók kezelése is. Bakai Tibor csaknem húsz éve dolgozik a MÁV kötelékében a kiskörei állomáson, ahol még mindig kézzel tekerik a sorompót, és kézzel állítják a váltókat is. A kiskörei Tisza-hídon pedig táblakezelőként is dolgozik.
