Az 1995-ös Genfi Autószalonon a Mercedes-Benz egy forradalmian új prototípust mutatott be. A Vario Research Car alapkoncepciója a mai napig egyértelműen megkülönbözteti a hagyományos személyautóktól. A kétajtós kompakt autót a közlekedés ezermesterének szánták, egy svájci bicskának, ami minden helyzetben bevethető, köszönhetően a négy különböző felépítésű, gyorsan cserélhető karosszériának.

Négy az egyben koncepció 1995-ből

A tetőből, az oldalfalból és a hátsó részből álló karosszériarészt tervezték cserélhető modulként, a kombi például kabrióvá, a limuzin pedig pick-uppá alakítható volt, akár a tulajdonos személyes preferenciáinak, akár az adott szállítási feladatnak megfelelően.

Röviden, a Vario Research Car-nak sikerült négy különböző járműkoncepciót egyetlen autóban egyesítenie.

A “négy az egyben” ötlet megalkotásához a stuttgarti mérnökcsapat a karosszériát egy alapjárműre és egy levehető felső részre osztotta. Az alapjármű belsejében megtalálható volt az összes műszaki rendszer, valamint az első szélvédő, az ajtók, a műszerfal és az ülések. Más szóval, ez egy önálló egység, amelynek kialakítása változatlan maradt, és tartalmazta az autó működéséhez szükséges hajtásláncot, alkatrészeket.

Az elektronika felismerte, hogy melyik feltét van az autón, és annak megfelelően állította be a funkciókat, például a hátsó szélvédő fűtését, amire a kabrió esetén nem volt szükség

Innovatív kialakítása révén az alap harmonikusan illeszkedett az éppen használt felső részhez, ügyesen elrejtve a karosszériarészek közötti kapcsolódási pontokat. A Mercedes korabeli közleménye szerint mindössze negyedóra kell a feltétek cseréjéhez. A hátsó részen egy központi csatlakozó kötötte össze a karosszériát a jármű áramellátásával. Az elektronika automatikusan felismerte, hogy melyik változatot szerelték fel, és ennek megfelelően engedélyezte a szükséges csatlakozásokat.

Rejtett kapcsolódási pontokon rögzült a könnyű karosszériaelem, kívülről semmi sem látszott a moduláris felépítésből

A koncepció másik érdekessége a szintén előre mutató “autómegosztási rendszer”. Igaz, esetünkben csak az autók felét osztották meg a közlekedők. A négy verzió tárolása eleve aránytalanul nagy garázst igényelt volna, a cseréhez pedig kellett legalább három ember. Így az elképzelés szerint ezeket előfizetéses rendszer keretén belül lehetett volna cserélni a verziók között a Mercedes által felállított szervizpontokon. 

“Amíg ők megisznak egy csésze kávét, a szerviztechnikusok kicserélik a karosszériát. Néhány perccel később az ügyfelek már újra úton vannak. Az, hogy meddig használják az adott karosszériaváltozatot, rajtuk múlik, mivel a bérleti rendszer ugyanolyan rugalmas, mint maga az autó” – írta a Mercedes sajtóközleménye. 

A képernyő méretét nem tudták megjósolni, de az elrendezés nagyjából megmutatta a jövőt ebben az autóban

Sőt, a hajtás sem volt megszokott, ebben az autóban már táblafelismerő rendszerrel, és a fly-by-wire vezérléssel kísérletezett a Mercedes. Utóbbi csak napjainkban kezd beszivárogni a szériagyártásba, de a Mercedes már 1995-ben tervezte, hogy elhagyja a kormány és a kerekek, valamint a fékpedál és a fékrendszer közötti fizikai kapcsolatot, és csak digitális jelekre bízzák az irányítást. 

Radikális technikai megoldásokat sorakoztatott fel a VRC, a steer by wire technikával is kísérleteztek, valamint táblafelismerő rendszert is terveztek hozzá

Ennél az elképzelésnél a praktikum volt a főszerepben, így elsőkerék-hajtás és fokozatmentes CVT-váltó szerepelt a tervekben. Végül ez a moduláris vízió teljes egészében a kukában landolt, csak a technológiai részleteket fejlesztették tovább, mint például az Active Body Control futómű, és 1997-ben egy hasonlóan rendhagyó, de csak egyféle karosszériával készülő típussal lepték meg az autórajongókat, az első A-osztállyal. 

A döntés valahol érthető, ma már ezernyi karosszériaverzió van minden prémiumgyártónál, minden elképzelésre, igényre van egy külön eladható megoldásuk, üzletileg nem lett volna túl bölcs döntés egy autó árán négy problémakörre választ adni. 

Négy autót kapott volna a tulaj egy áráért, a csere elvileg egy kávézás ideje alatt lezajlott volna. Túl szép volt ez ahhoz, hogy megvalósuljon.