Ezt a félelmetes felvételt a lengyelországi Pultusk városától nem messze készítette egy autós fedélzeti kamerája, de felesleges is mondanunk előtte bármit, nézzétek meg.

 

A tavaszi időszak kezdetén a hazai járművezetőknek is számítani kell a megszokottnál intenzívebb vadmozgásra, és nem csak azokon az útszakaszokon, amelyeket “Vadállatok” veszélyt jelző táblával jelöltek meg. Tudjátok, az “ugró szarvas” tábla. A szarvasgázolások következményei súlyosak lehetnek, nem csak a vadállat sérülhet, hanem veszélyeztetettek a balesetben érintett jármű vezetője és utasai is, ugyanis a viszonylag magas testfelépítésű szarvast elütve az a szélvédőbe csapódhat, így az utastérbe juthat.

Mit tudunk tenni, ha kiszalad elénk egy vad?

A megelőzés mellett a sofőröket is fel kellene készíteni a vaddal történő találkozásra, hiszen az autóvezető-képzés során erről egyáltalán nem tanítanak semmit. Például az útról leugratni nem feltétlenül bölcs dolog, csak hogy elkerüljük az ütközést.

Ha nem tudjuk kikerülni, akkor inkább menjünk neki a vadnak, minthogy az árokba bucskázva fejre álljunk, vagy telibe kapjunk egy fát vagy betonoszlopot*. Egy őz nagyjából 15-30 kg, a vaddisznó 50-180 kg, míg egy gímszarvas 120-350 kg is lehet, ám egy megtermett bükkfa több tonna és jóval szilárdabban áll a lábán. Ha mód van rá, próbáljuk úgy kormányozni az autót, hogy valamelyik – kevésbé veszélyes – végét találjuk el az állatnak, ne kapjuk pont telibe.

* Persze, ha vagyunk annyira profik, hogy felmérjük a helyzetet néhány tizedmásodperc alatt, és látjuk, hogy biztonságosan lekormányozható az autó az útról, akkor kerüljük el az ütközést.