Enzo Ferrari személyesen ajándékozta az utolsó Ferrari 288 GTO-t Niki Laudának, mert a Forma-1-es pilótának kijárt a 80-as évek legsúlyosabb olasz sportautója. A korabeli sajtó azt emlegette, hogy a Ferrari a B csoportos versenyzéshez épít autót, más lapok szerint a 288 GTO egészen más okból készült. Ekkoriban a Commendatore helyett inkább a vezérigazgató Eugenio Alzati és a Fiat CEO-ja, Vittorio Ghidella döntöttek arról, hogy milyen utcai modelleket gyártsanak.

1983-ban viszont Enzo Ferrari leült beszélgetni a közeli barátokkal és ügyfelekkel, ahol rögtön kiderült, miért esnek annyira az eladások. Egyszerűen a Ferrari fejére kezdtek nőni a riválisok. Ráadásul a Porsche gőzerővel fejlesztette az összkerekes, turbómotoros 959-et. Kellett tehát egy autó, ami nem csak versenyben tartja a márkát a sportautók között, hanem ott lehet a legjobbak között.

A monte-carlói Ferrari-díler féltett kincse 2

F114 kódú 2 855 köbcentis, V8-as motorja kifejezetten a 288-ashoz készült és a jobb teljesítmény, valamint a tartósság miatt IHI turbófeltöltőket kapott, az intercooler a Mahle Behr-től jött, a befecskendezésért pedig a Weber és a Magneti Marelli felelős. 400 lóerős teljesítményét 7000-es fordulaton adja le, 496 Nm nyomatéka pedig már 3800-tól megvan. 5 másodperces 100-as sprintjével és 304 km/órás végsebességével a korszak egyik leggyorsabb autója a Ferrari 288 GTO.

A monte-carlói Ferrari-díler féltett kincse 3

Hivatalos monte-carlói Ferrari-kereskedőként még Gabriel Cavallari sem jutott hozzá könnyen a 288 GTO-hoz, amit aztán három évtizeden át használt. Na, nem túl sokat, mert utána az autóban még mindig csak 14 149 kilométer volt. 2015-ben vette meg az autót egy angol gyűjtő, aki tényleg csak a legszükségesebb esetekben mozgatta, így további 300 km került az autóba, melyet most a  Girardo & Co. árul. Legutóbb egy hasonlóan alacsony futású 288 GTO-ért közel 1 milliárd forintot csengettek ki.

A monte-carlói Ferrari-díler féltett kincse 4

Forrás: Girardo and Co.