1995-ben a McLaren F1 GTR megnyerte a 24 órás Le Mans-i versenyt, méghozzá a Lazante Motorsport színeiben. Akkoriban a versenyzéshez szükséges homologáció miatt kénytelenek voltak versenyautókat utcán használható autóvá alakítani. Ezt a hagyományt folytatva ma is bármikor rendszámozhatóvá tesznek egy P1 GTR-t, ha valaki nem szeretné tréleren a pályára vontatni.

Két éven át a McLaren saját exkluzív versenypályás programjában vett részt a 11-es alvázszámú P1 GTR, aztán 2018-ban új tulajdonoshoz került. A raktárból egyenesen a Lanzantéhoz ment az autó, ahol az F1 GTR-97-re utaló, retrós Gulf-festést kapott. A karbonnal és Alcantarával burkolt kabinban egyedi funkció a kétirányú fejhallgató, amivel a vezető és az utasa kommunikálhat, miközben a tetszőleges versenypálya kanyarjain dobálja át a P1-et.

A P1 GTR, ami kiszabadult a versenypályáról 2

3,8 literes, biturbó V8-as motor van a McLaren P1 GTR-ben, továbbá az elektromotor. A rendszerteljesítménye 986 lóerő, ami kevesebb mint 3 másodperc alatt löki 100-ra. A végsebessége 362 km/óra. Az autóhoz annyi szerszám és egyéb motyó tartozik, hogy két méretes ládikót megtöltöttek vele.

A P1 GTR, ami kiszabadult a versenypályáról 3