A Novoaltajszk városban élő férfi kilóg a sorból. Amíg a legtöbb felnőtté érő fiú dobozba rakja a játéktankokat, és lemond a katonásdiról, vagy épp beáll a hadseregbe, ő más utat választott. Civilként fejezi ki imádatát az orosz hadsereg iránt, olyannyira, hogy saját kezűleg újított fel egy 1949-es BTR-40-est.

BTR-40

A típus egy 1950–1960 között gyártott, a GAZ–63 tehergépkocsi hajtásrendszerén alapuló gumikerekes, 4×4-es hajtásképletű páncélozott szállító jármű. A z 1950-es, 1960-as években alkalmazták elterjedten, ezt követően a járművet leváltották a modernebb páncélozott szállító járművek, bár az Orosz Hadseregből hivatalosan csak 1993-ban vonták ki. Az exportált példányok a világ számos helyi konfliktusában részt vettek. Elsőként a koreai háborúban használták harci körülmények között az észak-koreai fél részéről. Később bevetették a vietnami háborúban, majd az arab országok oldalán részt vett az arab–izraeli háborúban. Az 1956-os magyarországi harcokban mind magyar, mind szovjet oldalon használták.

A történet még 2012-ben kezdődött, a roncsot már ócskavasnak akarták eladni, de Babajlov inkább megvásárolta, és belevágott a végeláthatatlan felújítási projektbe. Az internetnek köszönhetően hasonló beállítottságú rajongók segítették az építést, így kerültek hozzá eredeti alkatrészek, a BTR pedig lassan összeállt.

Ma már száz százalékig működőképes, és parádézás helyett napi használatban van, az orosz férfi ezzel jár munkába, a rendőrök pedig nem a papírok, vagy kihágás miatt, hanem csak kíváncsiságból állítják meg. Valerij főállásban tűzoltóautót vezet, így hozzászokott a különleges járművek úton tartásához. A munkába vezető út körülbelül 7 kilométer, Valerij pedig több napos műszakokban dolgozik, így az 50-60 literes átlagfogyasztás is vállalható számára.

Sőt, hosszabb túrákat is bevállalt már a BTR kormánya mögött, volt, hogy az otthonától 200 kilométerre lévő  Novoszibirszk városba is ellátogatott.

Forrás: Englishrussia