Az 1968 márciusában bemutatott Toyota Hilux kettős keresztlengőkaros első felfüggesztésével és egytonnás kapacitásával hamar népszerűségre tett szert; az első szériát aztán további hét követte, számszerűen több mint 18 millió példányban. Manapság mindössze tizenhárom olyan ország van a világon, ahol nem kapható a modell (sajnos nem tudjuk megmondani, melyik ez a 13, ahogy azt a 180-at sem neveznénk meg, ahol igen), szóval igazi globális modellről van szó. És mégis, van egy csomó dolog, amit nem tudunk róla. Alább segítünk legalább részben eloszlatni a ködöt.

Van egy filmstúdió, amelynek egy kivételével az összes alkotásában szerepet – méghozzá jelentős szerepet – játszik egy Toyota Hilux. A stúdió a Pixar, a Hilux pedig természetesen nem születési nevén került a vászonra, hiszen az reklám lett volna. A pizzaszállító Gyoza Mark VII Lite Hauler azonban egyértelműen egy ütött-kopott Hilux, amely a Toy Story-tól a Verdákig mindenhol megjelenik. A kakukktojás film a Hihetetlen család, amelyből blőd módon kifelejtették a kocsit az alkotók. A rajongók viszont többször is megépítették a Mark VII-es mását a való életben.

Amikor a Hilux piacra lépett, valójában két másik pickupja is volt már a márkának. Az egyik a Toyota Stout, egy elképesztően primitív, lényegre törő jármű, amelynek leírásában külön említést tettek a motoros mozgatású ablaktörlők nyújtotta, fokozott felhasználói kényelemről. A másik a Toyota Crown volt, az azonos nevű Crown szedán alapjaira épülő, igényes kivitelezésű áruszállító. A Hilux azonban elég kényelmesnek bizonyult ahhoz, hogy ez utóbbit is kiváltsa, így lett a két szélsőséges modell helyett egyetlen, univerzális pickupja a Toyotának.

Rocket Hilux, röviden RokeHi – így becézték a második szériás modell sportkivitelét Japánban, amelybe az ott honos 70 lóerős, 1,6-os motor helyett az Amerikában forgalmazott modell kétliteres, 105 lovas blokkját szerelték be. Sajnos nem igazán jött be a dolog, mert annyival nehezebb volt az új hajtáslánc, hogy felemésztette az 50 százalék extra teljesítményt…

A harmadik generációs Hilux fejlesztésekor a Toyota a Winnebago nevű lakóbusz-specialistát kérte fel, hogy építsen szabadidőjárművet a modellből – akkoriban ugyanis ez jóval egyszerűbben történt, mint manapság. Így született meg a Trekker, amely például lenyitható hátfal helyett normálisan nyíló csomagtérajtót kapott. Az autó kései utódai a 4Runner és a Fortuner – egyik sem kapható Európában, ami nagy kár.

A VW Amarok előtt is létezett pickupja a Volkswagennek, bár az nem is az övék volt. Amikor a nyolcvanas években először kacérkodtak a platós biznisszel, megvették az akkori, ötödik szériás HIlux licenszjogait a Toyotától, és már készen is volt a Volkswagen Taro.