Számtalan megjelenési formája van a Volkswagen legnépszerűbb kompaktjának, a Golfnak, melyből rendre készült sportos változat GTI néven, majd jöttek az ennél is komolyabb gépek. A harmadik generációs modellel például olyan raligépeket szerettek volna megszorongatni, mint a Lancer Evo vagy a Subaru Impreza, a Lancia Delta vagy Escort Cosworth. Ehhez azonban még a 90-es évek elején is szükséges volt utcai változatot gyártani a homologizációhoz, egész pontosan 2500 darabot.

Miután a Volkswagen kiadta a feladatot a Schmidt Motorsportnak, meg is született az A és N csoportban indítható gép, melyet már csak civilizáltabbá kellett tenni. Ahogyan az a képen is látszik, a III-as Golf karosszériája karbon-kevlár elemekkel jóval szélesebb lett és a gépháztetőt is funkcionális nyílásokkal látták el. Az autó hátulján diszkrét légterelő és a lökhárítóra költöztetett rendszám utal arra, hogy itt a szokványosnál gyorsabban történnek majd a dolgok. A beltér háromküllős sportkormánnyal, plusz műszerekkel és menő kagylóülésekkel gazdagodott.

A Golf A59-es hajtásáról egy 2 literes, négyhengeres motor gondoskodik, melynek furata és lökete is egyaránt 86 milliméter. Természetesen nem maradt le róla a Garrett turbófeltöltő sem. 275 lóerő az utcai modell teljesítménye, melyet 6000-es fordulatnál ad le, maximális nyomatéka 3500-nál 270 Nm. Mérnökök állítják, hogy minden különösebb varázslat nélkül kisajtolható belőle 400 körüli ló is.

Naná, hogy nem maradt el az összkerék-hajtás, mely nem Syncro, hanem Haldex rendszerű. Álló helyzetből 100 km/órás sebességre körülbelül 5 másodperc alatt gyorsul, ha valaki ügyesen bánik a 6 sebességes kéziváltóval. Az autó gyártása azonban nem indult be, csupán pár darab prototípust készítettek belőle, melyeket természetesen a Volkswagen őriz hét lakat alatt, meg persze néha látható kiállításokon és a múzeumban is. Egyes pletykák szerint akad magánkézben is, valamint karosszériaelemekből is volt több.