Találtam pár érdekes képet azonos témában. Az hétköznapinál drágább, ritkább autókat láthatunk nagyon is hétköznapi feladatot teljesítve. A Ferrariból kilóg némi faanyag, a Tesla hátuljában zsákszám figyel a krumpli. A fotókat nézve eszembe jutott a Rolls-Royce túránk, amikor Budapestről Szófiába szállítottunk le két angol guruló szalonszobát a drágább fajtából. Mindkettőben 6,6 literes, duplaturbós V12-es motor duruzsolt – szó szerint -, a Ghostban 571, a Wraith-ben 632 lóerős teljesítménnyel.

Akkor több kritikus hozzászólást kaptunk, mert enni mertünk a kocsikban, sőt talán volt, akinek a gumiégetés is barbár szentségtörésként hatott. Józanul végiggondolva senki sem rombolja szándékosan saját értékeit, az autóját sem, de aki azt mondja, hogy ő csak fehér kesztyűben, ünnepnapokon nyúlna a Ferrarijához, az nem gondolt még bele, milyen életstílust jelent valóban birtokolni egy ilyen autót.

Van, akinek egy Ferrari FF csak a flotta tucatautója, amibe tényleg belefér egy ilyen szállítási akció, nagy baja nem lesz tőle, a beltér esetleges sérülései könnyedén javíthatóak. Vagy ha nem, akkor sincs semmi.