Ralibaleseteket láttunk már sokat, és vannak nagyon durvák, de szerencsére akad olyan is amelyeken inkább jókat mosolygunk, persze nem úgy mint akik elszenvedték, mert nekik általában ilyenkor véget ér a verseny. Hasonlóképpen járt szegény Opel Ascona is, ami egy téglaépületnek ütközött, ami gyakorlatilag ráomlott.
Téglaépület omlott az Opelre
Az autósport veszélyes, akár egy egész épület is ránk omolhat, ha kicsúszunk a pályáról.
Szerencsére senkinek nem esett baja, és sértetlenül hagyták el az Ascona fedélzetét.
Az Opel Ascona egy középkategóriás gépkocsi, amit az 1970-es évektől 1988-ig gyártották. Három modell ciklust élt meg (A,B és C), szerepelt több rallye-bajnokságban is.
Rüsselsheim-ben mutatták be az első generációját (Ascona A) 1970-ben. Először az Opel Manta jelent meg, majd az Ascona sedan (2 és 4 ajtós változatban) és végül a kombi (3 ajtós). Ez utóbbi Voyage, majd Caravan néven futott. 1971-től a legnagyobb motorral (1,9) szállították az USA-ba is, Opel 1900 néven. Az első generációt 1975-ig forgalmazták, 692 000 példányt gyártottak belőle. Számos rali-bajnokságon indították masszív felépítésének köszönhetően, maga Walther Röhrl is nyert vele 1974-ben.
A legkisebb motor az 1,2 literes 60 lóerős erőforrás volt, míg a legnagyobb 1,9 literes 90 lóerős.
A második generációt 1975-ben, Frankfurtban mutatták be. Csak sedan kivitelben gyártották (2, 4 ajtós változatban), és persze Manta-ként a coupét. A motorok a régiek maradtak, habár 1978-ban a csúcsmotort 2,0 literesre cserélték. Megjelentek a diesel motorok is a kínálatban 1978-ban. Belgiumban készültek az első külföldön gyártott Asconák, igaz a Vauxhall égisze alatt. 1981-ig több, mint 1,2 millió Ascona B készült.
Az Ascona C-t 1981-től 1988-ig gyártották. Elkerült a világ minden pontjára, készült belőle sedan, és 5 ajtós hatchback változat is. Az utolsó években már 5 sebességes váltót is kapott, sőt az automata szívató is megjelent a kínálatban. 1981-ben Nyugat-Németország legkelendőbb autója volt. – wikipédia
Kommentek