Mi kell egy mai autóba? Kell bele csendes, takarékos modern motor, ami késhet akár pár tizedmásodpercet is a felpörgéssel a gázpedál-álláshoz képest, de az üzemanyagot közel tökéletesen kell elégetnie. Kell bele fék, hatásos, de könnyű, kis pedálmozdulattal is pontosan adagolható fékerővel, ABS-szel. Kell bele képesség a 130-as-140-es autópálya-tempó tartására.

A kemény munka a bányában kicserzi az arcot

A kemény munka a bányában kicserzi az arcot

A kemény munka a bányában kicserzi az arcot


Kell bele könnyű kuplung, pontos, nem akadozó váltó, vagy akár automata. Kell bele szervokormány, elektronizált villamos rendszer. Kell bele masszív összeszerelési minőség, központi zár, villanyablak, és nem árt az esőérzékelő ablaktörlő sem.

Nos: a Zuk, és a 60-as években konstruált keleti autók szinte mindegyike abszolút egyesre vizsgázna a fenti kritériumok bármelyikéből.

Ha minden “Kell belé”-t “Nincs”-re cserélünk a mondatokban, nagyjából meg is van a Zuk. Van benn viszont valami, amit szinte teljesen kiirtottak mára a kocsikból: NVH.

Ritkán, rövid távokra használni még 14-15 literes fogyasztással is megéri a pár százezres Zukot, mint lenyelni egy újabb flancos nyugati kisteher amortizációját

Ritkán, rövid távokra használni még 14-15 literes fogyasztással is megéri a pár százezres Zukot, mint lenyelni egy újabb flancos nyugati kisteher amortizációját

Noise, Vibration és Harshness; zaj, vibráció, nyerseség: ez nem lehet a modern kocsikban. Különben nem veszi meg őket a kulturált, fejlett világbéli vásárló. Nos, a Zukban gyakorlatilag más sincs, csak NVH. NVH mindenütt, semmi erő, semmi biztonság.
Ez a Zuk üzembiztos utazósebessége országúton, etanolüzemben

Ez a Zuk üzembiztos utazósebessége országúton, etanolüzemben

Ez a Zuk üzembiztos utazósebessége országúton, etanolüzemben


Ezért is iszonyat nagy élmény kimerészkedni vele a forgalomba. Fel nem foghatom, miként engedheti a hatóság, hogy egy ilyen négy dobfékes, erőtlen, zajos, a váratlan felboruláson kívül mindenféle hirtelen reakcióra alkalmatlan szörnyeteget legálisan, okmányokkal utcára vigyen bárki.

Márpedig engedi, mi meg élünk is a lehetőséggel, mostanában elég gyakran. Akármilyen szar autó, bizony még praktikus is lehet néha egy olyan tágas furgon, mint a vén Bogár. Legutóbb a Renault hungaroringes rendezvényéről, a WSR-ről hoztunk vele vissza vezesses és autóMagazinos promóanyagokat. Az alkalmat kihasználtuk egy rövid oktatófilm készítésére a Zukról:

Jogsiszerzéshez kötelezővé kéne tenni a vezetését

Nyugat-Európában már legalább harminc éve nem találkozni konstrukciójában annyira elöregedett járművel a forgalomban, mint egy Zuk. (Kivéve egy-két veteránrendezvényt, persze.) Magyarország szerencsésebb felében is javarészt kihaltak ezek a járművek. Budapesten havonta ha egy Zuk jön szembe velünk az utakon. És épp ezért kéne emlékeztetni a sofőröket néha: márpedig léteznek ilyenek.

PR-rendezvényünk díszeként

PR-rendezvényünk díszeként

Ahogy lehet jogosítványt szerezni autópálya-menet, vészfékezés, a kanyarban megcsúszás megtapasztalása és valós körülmények között szimulált vészleállás nélkül, az elavult műszaki konstrukciójú járművek viselkedésének ismerete sem tartozik a tananyaghoz sajnos. Pedig nem lenne rossz, ha minden jobb módú sofőr, aki megkapja belépőjét egy modern, új autóhoz, kötelezően megtenne pár saroknyi távolságot valami olyan vén vacakkal, mint a Zuk.

Hát igen, egy öreg szoci teherautót mindenki megelőz

Hát igen, egy öreg szoci teherautót mindenki megelőz

Hát igen, egy öreg szoci teherautót mindenki megelőz


Jól jöhet néha, ha a csillogó új csodákat vezetőknek is van fogalmuk, mennyire más egy féktáv, mennyivel körülményesebb egy hirtelen kikerülő manőver ezekben a kocsikban. Hogy a hatalmas átmérőjű, mégis nehéz kormányt izzadva tekerő sofőr, miközben kézzel tartja a kettest a kanyarban, nehogy kidobja a szar váltó, és a bizonytalan, hatalmas erőt igénylő dobfékekre kelljen támaszkodni egy lejtőn, nem ugyanolyan gyorsan reagál egy váratlan szembeelőzésre, mintha egy kezes mai jószágban ülne.

A Zukozásnak tehát két fő tanulsága van. Az egyik: ilyen vén, vacak autóval tényleg csak az merészkedjen bele a forgalomba, aki képes előrelátóan, tervezetten vezetni, mentes minden pánikhajlamtól váratlan vészhelyzet esetén, és rendelkezik elég műszaki érzékkel ahhoz, hogy a kényelmetlen, csúszkáló vezetőülésben a gép részévé váljon. Ehhez a kocsihoz nem elég egy sima felhasználói szintű jogosítvány, legalább adminisztrátor szinten kell lenni a kockázatmentes üzemeltetéshez.

Egy igazán használt Zuk kabinja

Egy igazán használt Zuk kabinja

Egy igazán használt Zuk kabinja


A másik tanulság: aki veteránt lát a forgalomban, vigyázzon vele és vigyázzon rá. Öreg autó elé nem vágunk be, nem kényszerítjük hirtelen fékezésre, mert lehet, hogy nem tud olyat. Emelkedőn nem búvunk a fenekébe, nem stresszeljük, hogy menjen gyorsabban – nem biztos, hogy képes.

Öreg autó látványának örülünk, de a forgalomban nagy ívben elkerüljük – és boldogok vagyunk, hogy immár nem kell kényszerből Zukkal, Trabanttal, Ladával, Wartburggal, Daciával járnunk a zsúfolt nagyvárosban. Mert NVH-ból is megárt a sok.

Búcsúzóul pedig íme, álmaink Zukja, stílszerűen lengyelül: