Azt hittem, megüt a guta, amikor pár nappal a budaörsi vasúti átjáróról szóló újabb cikkem után megláttam a fehér Focust, műszerfalán kamerával a sín nélküli fénysorompó előtt, lesben. Ugye a KRESZ szerint az elromlott, fényt nem adó fénysorompó előtt meg kell állni. Ellenkező esetben 100 000 forint közigazgatási bírság jár, megállási kötelezettség elmulasztásáért.

A Budaörsi Vasúti Átjáró története dióhéjban

Valamikor az idők hajnalán, de biztosan legalább 25 éve tűntek el a sínek az Egyes utat és a Törökbálint-Budakeszi utat keresztező vasúti átjáró vonalából. Állítólag ellopták őket, nem tudjuk biztosan. Sajnos azonban az aszfaltban lévő sínszakasz és a fénysorompó megmaradt.

A MÁV azóta is rendszeresen karbantartja a fénysorompót, eddig rendszeresen cserélte az izzókat a fehér lámpában. A pirosban, ugye, nem kellett. A KRESZ szerint ez az átjáró éppolyan, mint a többi, hiába valószínűtlen, hogy valaha vonat tévedne érte. A közlekedési csomópont Magyarország egyik szégyenpöttye, jelképe a hazai közlekedés-szabályozás merevségének, élettől való elszakadtságának és a közlekedőkkel szembeni közönyének. Hatodik éve próbálom szerény eszközeimmel megszüntettetni ezt a fénysorompót, de mintha UNESCO-védelem alatt állna; az összes hatóság, érintett cég tehetetlennek tűnik.

Dühösen megálltam hát a sínek előtt, ahogy kell, nehogy elkészüljön a százezres fotó. Aztán visszafordultam, hogy megörökíthessem a rendőri intézkedést.

A Focus műszerfalán a kamera azokat a Budaörs felől érkezőket örökíti meg, akik nem állnak meg a pirosnál

A Focus műszerfalán a kamera azokat a Budaörs felől érkezőket örökíti meg, akik nem állnak meg a pirosnál

Visszafelé is megálltam a sín előtt, közben ráklattyintottam a fényképezőgépet a rendőrautóra. Pár tíz méterrel feljebb leálltam egy tüzép-telep kapujában, és kiszálltam, hogy megkérdezzem, tényleg a szellemvasút átjáróján szabályszegőket figyeli-e a rendőr. Nem kellett azonban visszasétálnom, ugyanis a Focus csikorgó kerekekkel, természetesen megkülönböztető jelzés nélkül megfordult a dupla záróvonalon, a síneken, és már vágódott is oda mellém. A fiatal rendőr kipattant a kocsiból, és már ugrott is nekem: JÓNAPOT, miért fényképez, ki adott erre engedélyt, mit képzel?
Elmagyaráztam, hogy egy magazinnál dolgozom, és nem hinném, hogy bármilyen jogsértést elkövettem volna a fényképezéssel. Miután biztosítottam a srácot, hogy nemhogy az arca, de még a kocsija rendszáma, sőt; az eset időpontja sem fog szerepelni semmilyen cikkben, megnyugodott, és el tudtunk kezdeni érdemben beszélgetni.

Hamar kiderült, hogy egyikőnknek sincs oka haragudni a másikra. A rendőr nem a fantomátjáróban szabályszegőket fotózta (ő is tudja, hogy évek óta nincs itt se vonat, se sín), csak a vasúti átjáró utáni piros lámpát nem tisztelőket. Én pedig elmondtam, hogy ezzel a vadászattal kapcsolatban semmi kifogásom nincs, aki a piros lámpát nem tiszteli, arra tényleg joggal sújthat le a Hatóság.

Villogó nélkül, csikorgó kerékkel megfordulás dupla záróvonalon, hogy megkérdezze, miért fotóztam - nem menő

Villogó nélkül, csikorgó kerékkel megfordulás dupla záróvonalon, hogy megkérdezze, miért fotóztam – nem menő

Az immár teljesen szimpatikus ifjú rendőr erre megvakarta a fejét: – Akkor most jól kicsesztem magammal, hogy a záróvonalon fordultam meg jelzés nélkül a maga kamerája előtt.

Hát, mondom, az tényleg nem szép dolog, de végülis, ha tényleg gonosz emberjogsértő paparazzo lettem volna, aki rendőrarcokra vadászik a szennylapjának, akkor indokolt lett volna a sietség, nehogy meglépjek a törvény keze elől.

Még azt is megbeszéltük, ha már így szóba elegyedtünk, hogy mi a helyzet a sárga lámpán még áthajtókkal. (Július elején a Rendőrség sajtótájékoztatóján külön szó esett arról, hogy a “sárgán még átférünk” tényállása is 100000 forintba kerülHET, ha bizonyítható, hogy a sofőr meg tudott volna állni.) Kiderült, hogy nincs okuk félni, a Rendőrség is olvasta a KRESZ-t:

“a kör alakú, valamint a nyilat vagy kerékpárt mutató folyamatos sárga fény a forgalom irányának megváltozását jelzi: az útkereszteződésnél – a kijelölt gyalogos átkelőhely, illetőleg a megállás helyét jelző útburkolati jel, ezek hiányában a fényjelző készülék előtt – meg kell állni; ha azonban biztonságosan megállni már nem lehet, az útkereszteződésen mielőbb át kell haladni”. Mint megtudtam, Budaörs határában sárgánál még csak a kamerát indítja a közeg, a csekket csak a teli pirosban áthajtóknak küldik.

A végén kezet fogtunk, elváltunk békében. A rendőr visszaállt vadászni a piros lámpázókra, én meg békésen elporoszkáltam hazafelé, tovább gyűlölve a Magyarország, mint Abszurdisztán jelképeként is felfogható, immár megvakult, és ha a közlekedők életére már nem is, pénztárcájukra annál veszélyesebb fénysorompót.