A propeller által hajtott járművek ötlete nem új keletű. Még a hőskornak számító 1920-30-as években akadt pár renegát szellemű feltaláló, akik sutba akarták dobni a bonyolult hajtásrendszert, egy sokkal egyszerűbb kedvéért. Miért is ne? Csak a motorból kivezető tengelyre kell egy légcsavart szerkeszteni és máris gurulhatunk, váltó, differenciálmű nélkül. Egyszerű akár a visszakezes nyakleves! Csak az iszonyatos, csiga ligába illő gyorsulással nem számoltak, valamint a hatalmas fogyasztással és a használatból akadó esetleges problémákra. Egy a kocsi orrán pörgő több méteres légcsavar nem a biztonság mintapéldája.

Ennek ellenére többször is előkerült a koncepció de a halvány használhatóság láttán minden újító felhagyott a propelleres autó fejlesztésével. Pedig még az ötvenes évek tudományos folyóirataiban is mint lehetséges alternatívát tartották számon. Ekkor a fő előnyt a téli jobb vezethetőség adta, hiszen hajtott kerekek hiányában nem  kell számolni hirtelen megcsúszással. Főképp mert mire felgyorsítunk a kellő sebességre, kitavaszodik.


Marcel Leyat fejéből pattant ki az első légcsavaros masina ötlete, 1913 és 1926 között fejlesztették, építették a propelleres modelleket. Ezek Helica néven látták meg a napvilágot, csiszolgatták, fejlesztgették az alapötleteta boldog békeidők alatt, így több verzió is gyártásba került.  A Helicron is hasonló próbálkozás volt, 2000-ben fedezték fel az utolsó épen maradt példányt egy pajtában. Igaz olyan apróságok hiányoztak mint a motor, de ezt gyorsan orvosolták, és helyrepofozva a gépet még forgalomba(!) is állították a veterán masinát. Kíváncsi vagyok, mindez hogyan sikerült volna, ha nem Franciaországról, hanem kis hazánkról van szó.

Őrültség, de őrültek mindig akadnak, így még ma is van olyan megszállott, aki légcsavaros autók építésével tölti szabad perceit. Ezért találkozhatunk légcsavaros BMW Isettával, vagy akár “Kispolszkival” is!