Beteg vagyok. Riszálhatta magát bármennyire is az ötvenegy évesen is figyelemreméltóan feszes asszony egy színpadon, a Madonna-koncert anyagait nézegetve akkor élénkültem fel igazán, amikor bejött a képbe Az Autó. No de milyen autó?


cc


Ami engem illett, a hetvenes-nyolcvanas évek autólegendáinak látványa váltja ki szájüregemben a legintenzívebb nyálcsorgást. Ez tökéletesen érthető, hisz a legtöbb megrögzött autóbuzi gyerekkora csillogó újdonságaira emlékszik a legszívesebben. Ezt bizonyára minden virtigli autómániás megerősítheti.

Azonban 126-os Coupék ide, Ford Sierra Cosworth-ok oda, azért kortól, színtől, nemzetiségtől függetlenül minden autóról tudnom KELL, miféle. Madonna fehér, öreg sportkocsijáról is.

Vélhetőleg ezt sem kell magyaráznom fanatikus, szintén szenvedélyfüggő sorstársaimnak. A többiek pedig úgysem értenék meg.

Sose szerettem igazán a külső sárhányós valódi matuzsálemeket, se azok mai remake-jeit, de amolyan a-levest-is-meg-kell-enni alapon érzek némi kötelezettséget arra, hogy meg tudjak különböztetni egy nyolcvanéves Alfát egy nyolcvanéves Mercedestől. Hát ez a Madonna-autó nyilvánvalóan egyik sem. Viszont akkor mi? Felhívhatnám a szervezőiroda sajtósát, persze, de az csalás. Nézzük csak előbb a Zinternetet. De nem Madonnára keresünk, az is csalás, csak autókra, amik szóba jöhetnek.

Excalibur, mint Mercedes SSK utánérzés

Excalibur, mint Mercedes SSK utánérzés

Excalibur, mint Mercedes SSK utánérzés


Elsőre az Excaliburra tippeltem. A huszas-harmincas évek formavilágából építkező, korai Mercedesek stílusát másoló, de bőven háború utáni V8-assal szerelt kocsi illett volna Madonnához. Harsány, nagyon amerikai, de azért utal arra, hogy volt valami Európa nevű dolog is ott a távolban, valamikor.

De ez nem Excalibur. Gömbölyűbb, autentikusabb.

Aztán jöttek ilyen kihalt márkák a fejemben, hogy Packard, Delahaye, de nem. Mégis európai lenne? Madonna visszatér a gyökerekhez? Olasz? Nem, se Alfa, se Lancia, se Bugatti. Az pedig tuti, hogy nem német és nem francia. Na jó, keressünk csak mégis arra, hogy Madonna és car és concert.

SUPERCHARGER, látják?

SUPERCHARGER, látják?

SUPERCHARGER, látják?


Hopp, egy kép, amin látszik egy SUPERCHARGER felirat, ez is segíthet a google-nek. Segített is. Supercharger és 1935 (ezt valahogy éreztem): ott van! Mégis az első, jobban mondva második spúrom volt helyes: ez egy kihalt amerikai márka fennmaradt modellje, egy Auburn Boattail, vagyis Csónakfarkú Speedster, a ’30-as évek derekáról.

Vagy nem. Hiszen ebből a kocsiból is sok replika készült, amikor reneszánszukat kezdték élni ezek aklasszikusan gömbölyded formák. Akár replika, akár nem, meglepően olcsó ahhoz képest, hogy Madonna oldalán szolgál. Hamar találtunk egy megkímélt, pofás darabot, harmincezer futott mérfölddel 44 500 dollárért egy amerikai hirdetési oldalon. Forintban nincs nyolc és fél millió, plusz vám és regadó persze – de Madonnának ezzel ugye nem is kell számolnia.

Ez az: Auburn Speedster

Ez az: Auburn Speedster

Ez az: Auburn Speedster


Az Auburn márkát nem egy Auburn, hanem Charles Eckhart alapította – jófej módon nem magáról adta neki a nevet. 1875-ben indított cége, az Eckhart Carriage Company székhelyéről, az indanai városkáról nevezte el autóját, amikor 1904-ben ráébredt, hogy ideje beszállni a motorizációs forradalomba.

Az Auburn sikerrel gyártotta két- és négyajtós túraautóit, 1926-ban fuzionált egy másik, mára szintén kihalt márkával, a Duesenberggel.

Madonna autóját, ezt a 866 Boattail Speedstert ’35-ben vagy ’36-ban gyárthatták. Nagyjából ez volt a márka hattyúdala is: 1937 után már nem készült több Auburn.

Madonna Londoni koncertjéről lőttünk egy videót, ahol a 9. perc környékén felbukkan a kocsi. Íme: