Fogjuk rá, hogy minden Volkswagen ugyanúgy néz ki, amiben persze elég nagy a lódítás, de nagy kockázatot nem vállalnak egyik modellel sem. Az egységes irány abszolút megvan. A Taigónál azért érzek némi bátorságot, leginkább hátul. Az összekötött lámpa menő, látványos és legfőképpen nem unalmas. Hogy pont olyan ívben kanyarodik, mint az Audi Q8-é, az szerintem egy jó ötlet, így aki prémiumhasonmást keres, az pont meg is találta.

Méretügyileg nem egyszerű belőni első látásra, de ha elárulom, hogy ez valójában egy Polo, akkor már egy kicsit könnyebb. Annyira Polo, hogy az oldalajtók, a szélvédő teljesen azonosak, vagyis az A oszlop és a tetővonal is megegyezik, ahogy a karosszéria alatt sok részlet. Így lehet költséget csökkenteni. A C oszlop és az autó hátsó traktusa viszont teljesen egyedi.  Méretben van eltérés, a Taigo 2566 mm-es tengelytávot (Polo + 14 mm), 4270 mm-es hosszt (+196 mm) és 1757 mm-es szélességet (+6 mm) tudhat magáénak, míg magasságban 42 millimétert ver a Polóra, utóbbi persze a szabadidő-autós jelleggel megemelt karosszéria miatt adódik.

Nem egy rossz forma, méretben is kellemes, pedig alapvetően kis crossover

Házon belül a T-Crosshoz és a T-Rochoz is lehet mérni, amelyek ugyanennek a vevőkörnek szólnak, csak hagyományosabb, szögletesebb tetővel és hátsóval. Előbbiéhez hasonló a magassága és a szélessége, amely értékekben elmarad utóbbitól, ám hosszabb annál.

Egyébként 3 milliméterrel hosszabb egy Golfnál és 50 milliméterrel magasabb is nála. A Golf kicsit szélesebb és a tengelytávja is pár centivel hosszabb, de lényegében egy pont akkora autóról van szó. A Taigóból van alapváltozat és sportosabb R Line is, a tesztautó az utóbbi, látványosabb lökhárítókkal, nagyobb légbeömlőkkel és 18 colos felnikkel, meg persze az R logóval szinte minden oldalán, de nem hiányzik a látványos kipufogó sem. Aki a szabadidő-autókért rajong, annak a fekete sárvédőszélesítések és a fix  csomagtartólécek tűnhetnek fel.

10,25 colos a feláras, nagyobbik digitális műszeregység

Ebben a formában rendkívüli szomorú a VW Taigo belseje, a külső feltűnő színe és karaktere komor utastérrel társult. Szerencsére nem kell feltétlenül ezt választani. A műszerfal teljes szélességében húzódó betét kaphat izgalmas színeket, mint a rikító zöld vagy piros, ami némi életet vihet ebbe a gépies térbe. Az éles vonalak nem túl otthonosak, mondhatni pont ismerjük az összes szegletét már. Igaz rá, hogy ha láttunk egy Volkswagent belülről, akkor az összeset láttuk. Aki viszont szereti ezt, az megnyugvásra lel a németes szabályosságban.

Meglepő dolog a hagyományos kézifékkar középen, ebből lehet sejteni, hogy a tápláléklánc alsóbb feléről érkezett a technika, a Golfban például már csak elektromos kéziféket láthatunk. Ergonómiailag a kormánya a legkellemesebb részlet, jól kézre áll, csak a gombok kiosztása furcsa. Általában választanak oldalt a funkcióhoz, például a hifi kezelésére a jobb, a tempomat vagy menü kezelésére a bal szigetet, de itt minden van mindenhol. Bal oldalon hangosítunk, jobb oldalon váltunk zenét. Logikus, nem?

Sivár, egyszerű, sötét a beltér, a műszerfal díszbetéte lehetne színesre fényezett is

Van annyira modern a Taigo kínálata, hogy a 12,3 colos digitális műszeregységet ebbe is meg lehet rendelni, ettől pedig elég frissnek érezzük.  A monitoron jól olvashatóak az információk és teljes képernyőre is kirakható a navigációs rendszer térképe, már ha megrendeltük. Itt nem rendelték meg, szóval a multimédián és a műszerfalon is a nagy feketeségben kapunk egy üzenetet, hogy ez a funkció nem áll rendelkezésre – magyarul: Nézd! Nem fizettél a naviért! Ez a jövőben valószínűleg egyre több autóban lesz így, mellé pedig majd érkezhet egy link, ahol meg is vehetjük.

A multimédia kezelése egyszerű, szeretem ezt a rendszert, mert éles a kép és elég gyorsan reagál, jók a grafikák. Nincs vele sok gond olyan alapvető logikai bukfenceken túl, mint a megtett utak lenullázása, de hosszú távon biztos az is berögződhet. Ebbe a tesztautóba nem rendelték meg a Beats hifi rendszert, de az alap 6 hangszórós szett is kimondottan szépen és mélyen szólt, így nem is nagyon hiányzott a drágábbik.

Egészen jók az ülései, de az R Line csomag kimerül a kárpitozásban, ami persze egészen látványos és Alcantara-betétes. Mutatós és jó minőségű. Sportosságra utalnak az egészen nagy oldaltámaszok, de nem kimondottan jó az ülések tartása, ráadásul csak kézzel állíthatóak. Hátul felnőttként is el lehet férni, megkockáztatom, hogy hosszabb útra is beülnék 180 centis önmagam mögé.

Kimondottan alacsony a műanyag felületek minőségérzete, és mivel az ajtók tetőtől talpig rideg műanyagot kaptak, nem jó hozzájuk érni. Semmivel nem mutat többet, mint bármelyik Škoda vagy a kategóriában szereplő olcsóbb modellek. Van viszont egy hatalmas előnye a Taigónak:  a csomagtartója 438 literes a gyári adatok szerint, míg egy Polóé 351, egy Golfé pedig 380. Vagyis a Taigo egy ritka állatfaj, nagyobb belül, mint kívül. Hétköznapi felhasználásnál ez elég komoly érv!

Hátul is el lehet férni kifejlett testmagassággal

Műszaki megoldásokban a Volkswagen-csoport szépen felzárkóztatta a kisebb modelleket is a nagyobb típusokhoz. Már a Polo, az új Fabia és a Taigo is az MQB-platformra, annak A0 névre hallgató, kisautókra szabott változatára épül. Ez padlólemez elég moduláris, így lehetnek minimális eltérések a modellek között, de ezzel együtt elég erős a rokonság a Polóval. Ahogy említettem, az ajtajai azonosak, és a karosszéria magasságbeli különbsége is mind az emelt futóműnek köszönhető. Ugyanakkor az A0 padlólemezre épül, így négykerék-hajtást hiába is keresnénk, ez a platform nem támogatja ezt.

1,5-ös 150 lóerős turbós benzinmotor, hasít vele a VW Taigo

Motorkínálata a dél-amerikai társához képest eltér, nálunk az 1,0 literes 95 lóerős TSI csak a belépőmotor, és van belőle 115 lóerős változat is. Ami viszont érdekessé teszi a Taigót, az az 1,5 literes, 150 lóerős négyhengeres benzinmotor. Ezt a Polóba nem, ebbe viszont szerelik, ami elég komoly lendületet is adhat neki.

Váltóból hatfokozatú kézi vagy hétfokozatú dupla kuplungos választható az erősebb motorokhoz, az 1.5 TSI-hez viszont csak az automatát társítják. A motor hengerlekapcsolásra képes, amivel némi üzemanyagot és CO2-t képes spórolni, ennek negatív hatása vezetés közben nincs, hiszen részterhelésen haladva állít le hengereket, amit érezni nem is lehet. Futóműve hátul egyszerű, ugyanakkor könnyű csatolt hosszlengőkaros, elöl pedig a szintén általánosnak mondható gólyalábas McPherson, adaptív lengéscsillapítás nem rendelhető hozzá.

Elég bizonytalanul működik a hétfokozatú DSG váltó

Elég sok autó esetében csupán annyi az elvárás, hogy eljuttasson minket A-ból B pontba anélkül, hogy közben bármilyen komoly inger érne, hiszen rengeteg embernek erre kell a kocsi. A Volkswagen Taigo nálam kimondottan egy ilyen modellnek tűnik, pláne ebben a formában, hiszen a konzervatív belsőben üldögélve valóban semmi nincs, ami feltüzelne, igazán vágyat keltene. Sem a fogdosásra, sem a matatásra, sem arra, hogy menjünk egy jót az autóval, teljes érzéktompító, ami nem feltétlenül rossz.

Ha nem történik útközben semmi negatív, az ebben az esetben éppen hogy pozitív. Hitvallásom, hogy ha nem zavar semmi, akkor az jó, és a Taigo ebből a szempontból most elég jól teljesített. Szépen össze van rakva, nem zörög, nem kopog, nem visszhangzik és jól hangszigetelt az utastér. Az üléspozíció a hagyományos kompakt modellekére hajaz, mint a Polo és a Golf, nem ülünk magasan, a kormány jól beállítható – én tökéletesen elvoltam benne, megtaláltam a helyem.

Súlyt érezni a kormányon és az autó mozgásán, ami elég jó hír, ettől egy kicsit komoly érzetet kelt, miközben amúgy nem nehéz, csupán 1230 kilót nyom ezzel a hajtáslánccal. Vagyis az egyszerű futómű bőven elbír vele, a rugózása remek, megkockáztatom, hogy kényelmes is, nem üt fel, nem zörög úthibákon, és még a 18 colos felniket is elbírja, ami őszintén meglepett.

Elég haladós az 1,5-ös motorral, de nincs nagy tűzijáték

Kanyarban már nem annyira biztos a dolgában a Taigo, kicsit tántorog a hátulja, de összességében ezzel teljesen elégedett voltam a teszthéten. Nem úgy a hétfokozatú váltóval, ami mintha egyre gyengébb lenne a Volkswagennél. Reszkető kecmergés vele minden elindulás, és valahogy minden más is. Néha erősnek tűnik, néha teljesen beejti a fordulatot azzal, hogy túl hamar felrakja másodikba, és hiába a 150 lóerő, ha 1000-es fordulat körül már szenved.

Az előre- és hátramenet közti váltások itt is bukdácsolósak, a fékkel sincs jó összhangban, városi araszoláskor folyamatosan bólogat. Hol szétkapcsol a váltó, hol pedig még húzza tovább, miközben már lassítanék, ritka kényelmetlen dolog hosszasan ezzel szórakozni.

Az 1.5 TSI jó erőben van, ha akarunk, akkor elég nagyot lehet menni a Taigóval, piszok gyors, ha a borongós belsőben mégis feltámadna bennünk a mehetnék. Tipikus, hogy nagyobb tempónál és terhelésen a váltó is jobban dolgozik, gyorsakat és szinte észrevétlenül vált, a lassú tempót nem bírja.

Teljesen átlagos volt a teszthéten a 150 lovas Volkswagen Taigo fogyasztása, sok városi használattal 7,5 litert számoltam a tankolás szerint, ami bőven elfogadható.

Azt mondják, hogy kupés a teteje, mindenki döntse el, hogy igaz-e, vagy hamis

A Volkswagen Taigo alapára 7 455 450 forint jelenleg 95 lóerős háromhengeres 1,0 literes TSI benzinmotorral. Egész pontosan 571 500 forinttal magasabb alapáron indul, mint a karosszériatestvér Polo. Az R-Line sportfelszereltséggel már 8,9 millióról startol, a 150 lóerős 1.5 TSI-vel és DSG-vel szerelt változatért viszont minimum 10,3 millió forintot kell kifizetnünk.

Utóbbiban viszont már olyan felszereltségek is szerepelnek, mint a mátrix-LED-es, kitakargatós fényszórók – amelyek bitang jól és nagyon messzire világítanak -, valamint a fáradtságfigyelő, a gyalogosfelismerő vészfékasszisztens, a sávtartó és a távolságtartó tempomat. 250 000 forintos fényezéssel és néhány extrával, mint például a 10,25 colos digitális műszeregység, a tesztautó listaára 11,6 millió forint, amiből még összesen 600 000 forint kedvezmény is levonható a jelenlegi árlista szerint.

Alig nagyobb csak egy Polónál, a T-Crosshoz képest hosszabb és jobban is néz ki

Polónak nagy, Golf helyett tökéletes és még nagyobb is, ha a helykínálat fontos. Éppen elég modern kütyüje van ahhoz, hogy büszkén álljon még a kompakt kategória szereplői között is. Kicsit vérszegény, és a váltóval még mindig nem vagyok kibékülve, de összességében ebben a formában tisztességes munkának nevezném.

Szavazás