“Nagy, hosszú, lapos és sportos. Nagyjából így írhatnánk le néhány szóval a Hyundai legújabb és a cég számára talán legfontosabb modelljét, a középkategóriában debütáló i40-est.” – írtam fél éve, amikor először vezethettük az új Hyundait. Rafinált vonalainak hála mégsem tűnik esetlen lamantinnak, hanem kifejezetten csinos, atletikus formát faragtak neki.

Hodály

Az 1,7 literes, 136 lóerős dízelmotor ide éppen hogy elég

Az 1,7 literes, 136 lóerős dízelmotor ide éppen hogy elég

Az 1,7 literes, 136 lóerős dízelmotor ide éppen hogy elég


Az i40-es nemcsak kintről nagy, odabent is az. Elöl hátul óriási a hely, öt ember mindenféle kényelmetlenség nélkül elfér benne. Belseje – különösen ezzel a világos kárpittal – hangulatos, ízléses és minőséginek tűnik. Azt, hogy tíz év múlva is ilyen lesz, nem tudjuk, de az esélye benne van a levegőben. A kapcsolók, kezelőszervek a helyükön, nyoma sincs átgondolatlanságnak. Nekem ugyan nem tetszenek a fel-le nyíllal beállítható klímák, – jobbnak tartom a tekerős megoldást – de itt még ez is szépen passzol a képbe. És lehet, hogy valakinek meg pont ez jön be.

A belsőben mindössze a zongoralakk-szerű borítás nem tetszett, illetve a borítás megjelenésével nincs is baj, de ha nem cérnakesztyűben vezetünk, és vannak a habszivacsnál keményebb anyagból készült használati tárgyaink, amit az autóba is magunkkal viszünk, akkor ne ragaszkodjunk ehhez a felülethez, mert sajnos könnyen karcolódik.

Nézzenek szét az i40-es belsejében:

Szépen formatervezett a műszerfal, amelyben a műszerek számlapjainak közepét is kihasználták, ott LCD kijelzők mutatják a tudnivalókat. Egyre kevesebb errefelé a kék, de a rádió kijelzője rémes színben játszik. Okosan szerkesztett az mp3-as osztály, ahol az USB lyuk mellett 12voltos csatlakozó is akad, és az egész üreget csinos kisajtó mögé rejthetjük.

Kékfény

Ízléses környezet, csak a rádió kijelzője rémes

Ízléses környezet, csak a rádió kijelzője rémes

Ízléses környezet, csak a rádió kijelzője rémes


A műszerfal szemkápráztató kékje nem egyszerűen esztétikai kérdés, hanem fiziológiai is. Ugyanis a kék/türkiz színre (~500nanométeres hullámhossz) a legérzékenyebbek az emberi szemben lévő pálcikák, amelyek a gyenge fényben történő látásért felelnek. Így műszerfalon ezt a színt alkalmazni a lehető legnagyobb hülyeség.

Feltéve ha fontos az is, hogy éjszaka minél kevésbé vakítson vezetés közben a műszerfal. A pálcikákat viszont egyáltalán nem zavarja a vörös fény (620nm), így a tisztán piros háttérfényű műszerfal a legkevésbé fárasztó, ha hosszú éjszakai vezetésről van szó.

Izgalmas extrák

A tolatókamera képe a visszapillantóban látszik

A tolatókamera képe a visszapillantóban látszik

A tolatókamera képe a visszapillantóban látszik


Néhány különleges extra cucc is található az i40-esben. Bár a tolatókamera már nem igazán nagy szám, a belső visszapillantóba szerelve azonban nem túl gyakori megoldás. Az utóbbi néhány hónapban ugyan több kormányfűtéses autóval találkoztam, mint eddigi életem során összesen, de az i40-esben is nagyon élveztem. A Hyundai kicsit ugyan megszívatja a vezetőt azzal, hogy jól eldugta a kapcsolót.

Cserébe a rendszer eddig ismeretlen komfortot kínál azzal, hogy a fagyos autóban is pár perc alatt meleg kormányba lehet kapaszkodni, amit az automatikus váltónak hála, el sem kell engedni. Hátul sem kell kockára fagyni a rideg bőrülésen, hiszen ezek is fűthetőek.

Rettentően hosszú az i40-es

Rettentően hosszú az i40-es

Szintén érdekes a jól pakolható, többszintes és több darabra osztható, papíron 553 literes csomagtartóban található kerítés- és pányvarendszer, amivel a szellősen rámolt poggyásztérben tarthat rendet az autós.
Hátra nem túl fényes a kilátás, de tolatókamera és radar is segíti a vezetőt

Hátra nem túl fényes a kilátás, de tolatókamera és radar is segíti a vezetőt

Hátra nem túl fényes a kilátás, de tolatókamera és radar is segíti a vezetőt


A hátsó tájékon a csomagtérajtó határozatlan működése lehet bosszantó, lehetnének benne izmosabb teleszkópok is, mert így néha akkor is lecsukódik az ajtó, amikor még nem kellene.

Teljesen nyitott állapotban természetesen nem, csak felnyitás közben, amikor más autónál már tuti nyerésben vagyunk, ott a Hyundai még háromnegyed útról is gondolkodás nélkül visszaejti az ajtót.

Haladás

A Premium felszereltség mellé 18 colos felnik járnak

A Premium felszereltség mellé 18 colos felnik járnak

A Premium felszereltség mellé 18 colos felnik járnak


Futóműve barátságos, nem akar sportkombinak látszani, hanem sokkal inkább kényelmes, családi teherhordónak, mint aminek a kombit eredetileg szánták, amikor jó pár évtizeddel ezelőtt megépítették az első puttonyos autót. A vacak erdészeti aszfaltúton sem rázta szét a hátul terpeszkedő kisdedeket, és a sunyi fekvőrendőröktől sem álltunk geostacionárius pályára.

A 136 lovas dízelmotor – aminek teljesítménye a dízel motorválaszték közepe felé található – kevésnek tűnik ebbe a hatalmas testbe. Normális közlekedéshez ugyan elegendő, de pont az a biztonsági tartalék hiányzik belőle, aminek csak egyszer-egyszer veszi hasznát az autós. De akkor nagyon jó, hogy van.

Kisfilm a Hyundai kombijáról:

Vezetés közben, főleg városban kanyarodásnál, ahol gyalogosokra is illik figyelni, ott az A-oszlop sokat kitakar a külvilágból. Hátrafelé sem sokkal jobb a helyzet, igaz, szabad szemmel már az autó hátuljáig is szép teljesítmény ellátni. Nagy segítség, hogy tolatóradar és kamera is segíti a manőverezést. Kár, hogy hátramenetben a rádiót nem halkítja le magától a rendszer, így könnyen megeshet, hogy a sofőr nem hallja meg a figyelmeztető sípolást.

Biztonság

Egy valamirevaló márka ennyire fontos modelljének nem lehet ötcsillagosnál gyengébb töréstesztje, így nem meglepő, hogy az i40-es simán hozta a kiváló eredményt. Az igen jó, 92 százalékosra értékelt felnőtt biztonságba a vezető oldalán széria térdlégzsák is besegített, és az ülések a hátulról jövő balesetek kivédésében remekelő fejtámlái is értékes pontokat hoztak az i40-esnek. Hasonlóan, mint a széria ESP, illetve az összes biztonsági övet szemmel tartó övállapot-visszajelző.

Fogyasztás

Bő hatszáz kilométert tettünk meg együtt az elmúlt héten, ennek döntő többségét autópályán haladva, megpakolva. A Hyundai főhadiszállás melletti benzinkúton teletankolva, majd osztva szorozva pontosan 8 literes átlagfogyasztás jött ki. Érdekes, hogy a fedélzeti számítógép is hasonló eredményre jutott, bár hajszálnyit pesszimistább volt a saját, 8,1 literes tippjével. Ez az eredmény valahol a határon billeg, egy ilyen kiterjedésű, és 1500 kilogrammos járgánytól nem vészesen sok, de a kevésnél azért határozottan több. Pláne, ha azt is figyelembe vesszük, hogy takarékosan vezetve, legtöbbször 110-es tempóval autóztunk vele az autópályán is.

A Hyundai i40-es egy jó formájú, ízléses, tágas belsővel, okos extrákkal ellátott remek autó, amivel mindössze egy baj van. Ennyi pénzért mások is tudnak jó autót csinálni.