Adatlap
Hyundai i40 1.7 CRDI Premium
| Motor | 1685 cm3, Dízel, S4 |
| Teljesítmény | 136 LE |
| Nyomaték | 325 NM |
| Gyorsulás (0-100 km/h) | 10,6 sec |
| Végsebesség | 198 km/h |
| Fogyasztás (vegyes) | 5,1 l / 100 km |
Amerikában már összejött az, amiért a Hyundai Európában is mindent megtesz: a középkategóriában a Sonata nemcsak minőségben és színvonalban, de az értékesítések alapján is felnőtt a Toyota Camryhez és a Honda Accordhoz.
Amerikában már Camry vs. Accord vs. Sonata
8-10 éve ez kizártnak tűnt, de akik egy futottak még márka szánalmas kísérletének gondolták az egészet, azoknak fogalmuk sincs, milyen drámai elszántsággal és mekkora befektetésekkel törtet előre a dél-koreai óriáskonszern, hogy legyalulja a Toyotát, a japán hódítók büszkeségét.
Az Egyesült Államokban idén az első félévben 147 469 Camry, 137 146 Accord és 115 014 Sonata kelt el, és volt olyan hónap, amikor a Sonata megelőzte a Camryt, a Trónról Letaszíthatatlan Etalont. Ehhez a japán katasztrófa okozta termeléskiesés nem lett volna elég.
477 centiméter
Európában a Sonatával 20 évig csak vergődött a márka, dobták is a nevet a modellváltásnál. Az i40-nel végre meg akarják vetni a lábukat abban a mezőnyben, ahol az autó már nem annyira használati tárgy, mint a kis- és a kompakt kategóriában. Még az i40 sajtóbemutatóját is a méregdrága Norvégiába szervezték, ahol szinte soha nincsenek menetpróbák.
Automatikus parkolás: jobb a humán erőnél?
A norvég rendszámú tesztautóban, amelyet Év Autója-zsűritag kollégánk, Gajdán Miklós kapott kipróbálásra, automatikus parkolórendszer is volt. A készség az első-hátsó radarral 95 000 forintért rendelhető, gombját egyszer megnyomva jobbra, kétszer rábökve balra keres helyet járdával párhuzamos beállásra (keresztbe parkolni még nem tud, szemben a Volkswagen rendszerével). 30 felett figyelmezteti a vezetőt, hogy így elég nehéz lesz kiszúrni a helyet, 40 felett ki is kapcsol.
Ha a megfelelő helyet jelez, rükvercbe kell tenni a váltót és tolatás közben a vezető bánik a pedálokkal, a gép tekeri a kormányt, ami a villanymotoros rásegítésű szervokormány miatt működik. Biztonsági okokból 10 kilométer/óránál leáll az automatikus parkolás. Két kísérletből egyszer a járdától és a Ford Fiestától pár centire döntöttem úgy, hogy inkább nem kérem a segítséget, de percekkel a kudarc után az autó tökéletesen leparkolt ugyanabban az utcában, csak 15 méterrel arrébb.
477 centijével szép nagy autó lett az i40, amelyből később lépcsőshátú is jön, csak Nyugat-Európában a kombi a fontosabb.
A hátsó lábtér a középkategórián belül is a jobbak közé tartozik, laza kényelemben lötyögtem a magamnak beállított ülés mögött, pedig későn hagytam abba a növést.
Széria, de nem kéne a motoros ülés
Nyoma sincs gagyi anyagoknak, de a belső tér nemcsak igényességével idomul a legjobb európai konkurensekhez, hanem az index végéről a műszerfalra költöztetett világításkapcsolóval is.
| Az i40cw és jól felszerelt vetélytársai hasonló teljesítménnyel | |
|---|---|
| Ford Mondeo Turnier 2,0 TDCi Titanium (140 LE) | 8 415 000 Ft |
| Hyundai i40cw 1,7 CRDi HP Premium (136 LE) | 9 290 00 Ft |
| Peugeot 508 SW 2,0 HDi Allure (140 LE) | 8 670 000 Ft |
| Toyota Avensis Wagon 2,0 D-4D Executive (126 LE) | 8 700 000 Ft |
| VW Passat Variant 2,0 TDI Highline (140 LE) | 9 024 250 Ft |
A gondos fejlesztést túlélte néhány kifejezetten idegesítő részlet. A Style és Premium kivitelben széria motoros ülésállításról szívesen lemondanánk, mert minden leállításkor hátratolja az ülést. Az előzékenység tetszhet a pocakos Döbrögiknek, de kézi váltóval nem működik a dolog. Kényelmetlenül pipiskedni kell a kuplung után, és ha nem nyomjuk ki teljesen, masszírozhatjuk napestig az indítógombot. Az autó nem szól, hogy nyomd már ki rendesen a kuplungot, Jolán!
Kár, hogy a tolatóradar csipogása nem vonul vissza, amikor a váltó már nincs rükvercben és megnyomtam a rögzítőfék gombját, amely egyébként finoman, kis gázra kiold elinduláskor. Túl magas az üléshelyzet is, mintha a tervezők az Avensist tették volna meg etalonnak.

350 ezer forintért rendelhető a csodás napfénytető. Első részét nyitva huzatmentesen árad be a szép idő
Talán még életemben nem lelkesedtem így csomagtérért, mert az összes középkategóriás kombié jó nagy, és ennyi. De az i40-ből nemcsak a design miatt érdemes cw-t (Cross és Wagon) venni, hanem a messze átlagon felüli csomagtartóért is.
Nem 553-1719 literes a méretével veri a többi hodályt, hanem az átgondoltságával. Kezdjük legalulról! A teljes méretű, 18 collos pótkerék felett van pár lapos rekesz, fölötte a szépen kárpitozott csomagtérpadló. Jobbról-balról két rekesz keretezi, az Avensiséhez kísértetiesen hasonló polccal leválasztva, alattuk egy-egy üreg.
A csomagrögzítés előkelő alumíniumrúdjai és a hevederek kampói egy Audinak is jól állnának, a rögzítés intuitívan működik. Nagyon jól kitalálták az egészet, ráadásul még a kalaptartó rolója is egy kézzel behúzható és egy paskolásra összetekeredik.

330 Nm és 136 lóerő: elvileg az 1685 köbcentis motor azt tudja, amit a kétliteresek. A stop-start rendszeres blue 1,7 CRDi nyomatéka 320 Nm. A hatfokozatú automata váltó felára magas, 600 000 Ft
1,7 literes a tesztautó motorja, a méretcsökkentésnek fordítható downsizing jegyében. Elvben a hengerűrtartalom csökkentése mérhetően javítja a fogyasztást, mert kisebb felületeken szaladgálnak a fém alkatrészek, csekélyebb a súrlódás. A turbós motorból a feltöltés úgyis kihozza a teljesítményt és a nyomatékot. A 136 lóerő és a 2000-től 2500-ig állandó 330 Nm nyomaték tényleg egy szinten van a normál teljesítményű kétliteres dízelekével.
Az impozáns számokból nem derül ki, hogy amíg megjön a nagy erő, rendesen alá kell színezni a kuplunggal, hogy a kis motor le ne fulladjon. Legalábbis annak, aki jobban viseli a reszketeg indulásokat, mintsem 1500-1700-nál engedje fel a kuplungot, mint egy fogalmatlan kezdő.
Elindulni nehéz, hasítani könnyebb
Városon kívül nem gond, hogy később épül fel a használható nyomaték, mint egy kétezres motorban. Autópályán 140-160-ról is megfelelően gyorsul, országúton sem kell visszakapcsolni hatodikból egy előzéshez.
Hosszabb úton 6,2 litert fogyasztott a tesztautó, ami átlagosnak mondható.
Sztrádán gyakorlatilag minden középkategóriás autó halk és kényelmes, ettől egy Insigniából, Passatból, Mondeóból, netán C5-ből vagy Avensisből átülő menedzsernek nem szökik könny a szemébe.
Meglepőbb, hogy az i40 országúton, olyan tempónál is élvezetes volt, ami nem passzol egy dízel kombihoz. Mostanra a dél-koreai autók futóműhangolásban is jók tudnak lenni, pedig ezt nem lehet lekoppintani a nagyokról.
Nem drágák az extrák
Órákat vezetve érezni, mekkora műgonddal láttak munkának a koreaiak.
Nem érték be egy impozáns üvegtetővel, náluk nyitható az első fele, ráadásul addig reszeltek az áramláson, hogy a tolótető huzatmentes legyen.
Annyi napsütés azért idén is akadt, hogy megtanuljam értékelni a háromfokozatú ülésszellőztetést. 85 ezer forintos felárért az i40 nem engedi befülledni a két elöl ülő tomporát és hátát a bőrülésbe. A ventilátoros elszívás hatékonyabb az átlagnál, mégsem zajos.
Sajnos a sávtartó rendszer csak a csúcsmodellhez rendelhető. 130 000 forintért enyhébb autópályás kanyarokban valóban a sávon belül tudta tartani az autót, de a robotpilóta a beavatkozás után visszavonul, nem vezet helyettünk. A négy felszereltség közül a Premium alapáron járó fűthető kormánykerékkel kényezteti a jégkaparástól elgémberedett ujjakat.
Öt év garancia
A gyár mérföldkőként harangozta be az i40cw-t, én néha tényleg egy űrhajóra számítottam a hallottak alapján, pedig az i40-nek is csak kereke van. A Hyundai számára korszakos modell lehet, de a középkategóriának nem az. Mi ismerjük a mezőnyt, a kínálaton belül az i40 azt tudja, amit a jobb konkurensek. Egy gondosan megcsinált, egyértelműen jó autó, kisebb hibákkal.
A Hyundai-importőr az i40-hez is öt éven át évi egy ingyenes átvizsgálást, ötéves segélyszolgálatot és ötéves garanciát biztosít, amiből cégautóként főleg az utóbbi értékes, mert nincs benne kilométer-korlátozás. A megbízhatóság miatt jól tervezhető költségeken felül nagyon kedvező lízingdíjakat ígér az importőr, a középkategóriában érdemes számolni az i40-nel. De egy Hyundaitól ebben már rég nincs semmi meglepő.














