Hogy a fenében fértünk el ebben?

Úgy alakult, hogy egy hosszú hétvégi családi kirándulásra pont a Picantót sikerült megszereznem a tesztautó-flottából. Az élelmesebb kollégák már minden nagyobb vasat lestipistoppoltak jó előre. No de sebaj, a szlogenünk szerint ugye Az autózás kaland, szóval elkezdtünk pakolni két gyereknek és két felnőttnek a fürdős víkendhez, bizonytalan időjárásra számítva, kajával.

Az emberek könnyen beférnek, a csomagok nehezen

A gyerekülések olyan könnyedén cuppantak a helyükre, hogy első aggodalmaim igen hamar szertefoszlottak. A kabinnal nem lesz semmi gond, kislányom nem fogja jobban és többet rugdalni a háttámlámat, mint akár jóval nagyobb kocsikban szokta. Mi is elfértünk elöl kedves feleségemmel. Csak hát ugye a csomagok.

200 liter van hátul a pakkoknak (ami ledöntött hátsó ülésekkel 800-ra bővíthető, de a gyerekek nem örültek volna). Ebbe befért három sporttáska és a fürdős cuccok. A dobozos üdítőket már a kabin felől pakolta élelmes kedvesem a gyerekek feje mögé a hátsó szélvédőhöz szorítva. De hát ez van, aki kevesli a helyet a Picantóban, vegyen Daciát. Ami nem is hülyeség a Kia áráért, persze csak ha van hova parkolni.

A sarokba tolt kerekek, a meglepően nagy, 238,5 centis tengelytáv (2,5 centivel több a Suzuki Splashnél, eggyel több a Chevrolet Sparkénál) és a mélyen elhelyezett ülések teszik a csodát. És persze az öt ajtó. Amilyen ritka volt ezelőtt húsz-harminc évvel a kicsi autó öt ajtóval, olyan természetes manapság ez a luxus.

A lányok aranyosnak látják, a fiúk kicsinek

A Picanto arca illeszkedik a mai kisautó-dizájntrendbe. Hatalmas alsó állkapocs, mintegy bulldogarc. Van, akinek jól áll ez a pofa (Citroen Nemo), van, akinek nem (Chevrolet Spark) – a Picantónak igen. Nem lesz tőle aránytalan a mindössze 165/60 R 14-es kerekecskéken álló, csupán 3,6 méter hosszú autócska.

Hatalmas arcával együtt sem lesz viszont agresszív. A fiúkból többnyire semmilyen érzelmet nem vált ki, egy sima kisautó és kész. A lányok közül ellenben többen is használták vele kapcsolatban az “aranyos” jelzőt.

Az elődmodell rajzfilmreklámja: ötajtós városi kocsi plázacicáknak

Három henger is elég

A Kia új fejlesztésű egyliteres motorja változó szelepvezérlésű – bár manapság ez már nem nagy újdonság, Swiftet sem lehet VVT nélkül kapni évek óta. Az állítható vezérléssel elvileg minden fordulatszám-tartományban hatékony és erős tud lenni egy motor. Na most egy háromhengeres apróságnál ez persze elég korlátozott lehetőségeket jelent.

A Picanto városban elindulásnál kellően nyomatékos. 915 kilós saját tömegével háromezres fordulatszám alatt elváltogatva ugyanolyan vezetni, mint egy jobb 1,4-es, vagy egy rosszabb 1,6-os kompakt autót. És jól tesszük, ha megelégszünk ezzel a nagypapás vezetési stílussal. Ha ugyanis a motort elpörgetjük a nyomatékcsúcsig (95 Nm 3500-nál), netán a maximális teljesítményt is kiautózzuk belőle (69 lóerő 6200-nál), fejszaggató gyorsulásra nem számíthatunk, maximum egyre zavaróbb rezonáló üvöltésre szegény kis háromhengerestől.

A futóművet és a féket viszont nagy dicséret illeti. Előbbi egész pontos, mégis komfortos, utóbbi pedig jól adagolható, ami a kategóriában nem jellemző, és a fékek teljesítménye is bőven elég a Picanto képességeihez. A fogyasztás hat liter volt százon kábé fele autópályával és negyede-negyede országúttal és várossal. Normális.

(De nem tudom nem megjegyezni: a Prius 1,8 literes motorral, egyharmaddal nagyobb tömeggel kijött 5,7 literből a tartós teszten százon. Szóval nem normális mégsem ennyi egy ilyen kis gyösztől 2011-ben.)

Nem normális viszont a feljebb váltások szükségességére figyelmeztető piktogram. Már emelkedőkön, harmadikban prüszkölő motornál reklamál a számítógép, hogy tegyem ötödikbe a váltót. Hát nem teszem.

Pár furcsaság

Bár a Picantóval alapvetően semmi baj nincs, pár apróság mellett azért még árának ismeretében sem mehetünk el szó nélkül. A rém hosszú kuplungútra, melyből a felső kétharmad puszta légtaposás, már csak azért is ki kell térnünk, mert a gyártó képes azt állítani: ez direkt van, hogy a bal lábukat a kuplungpedálon pihentetni szerető hölgyek ne csúsztassák feleslegesen a tengelykapcsolót.

A klímakonzolon furán határozatlanok a tekerentyűk, olcsó kínai játékok hangulata dereng fel minden ventilátor-kapcsolásnál. A bajuszkapcsolók is öregebb és még ennél is olcsóbb koreai kocsikra emlékeztetnek. A zsákvászonhoz hasonlatos finomságú üléskárpit pedig bizonyára van olyan tartós, hogy még szeresse is a vevő tíz év után.

De tényleg csak ennyi, különben rendben van a kocsi. Az USB-sticket is olvasó rádió például bőven elég, hogy feledtesse mindezt, de a hatékony klíma, a sok pohártartó még azt is megbocsáttatja, hogy az érzéketlen, faltól falig 3,5 fordulatot forduló szervokormány nem hajlandó magától visszatérni alaphelyzetbe a kanyar után. Istenem, majd tekerem. Egy ilyen kis kocsiban, ennyi pénzért…

Ennyi pénzért ekkora – mi van még?

A Picantót leginkább a Suzuki Splash-hez lehet és érdemes hasonlítani a magyar kínálatból. Annak biztos tudatában ütöttem fel katalógusunkat, hogy a Suzuki, amit különösen kedvelek nagyautós műszerfaláért és persze magyar kötődéséért, biztosan jobb vételnek bizonyul majd, mint a koreai picike. Hááát…

A Splash klímával, egyliteres, 65 lóerős benzinmotorral (1.0 GC AC) listaáron 2,453 millió forint. Ennyiért két légzsákot, de gyakorlatilag semmi más érdemleges extrát nem kapunk. Ehhez képest a Picanto egyliteres, klímás verziója, az LX Cool 2,6 millióba kerül, erősebb a Splashnél, négy légzsák van benne, centrálzár, állítható magasságú kormány és fedélzeti számítógép. Szervokormány mindkét kocsiban van, de a Picantóé elektromos, ami modern, menő dolog.
Mit mondjak – kár, hogy nem őt gyártják Esztergomban. Sovány vigasz, hogy a Suzuki klattyanósabban, komolyabban, japánosabban működik, mint a Picanto. Mintha ebben a kategóriában azért Korea még nem teljesen érte volna utol Japánt.