Úgy alakult, hogy egy hosszú hétvégi családi kirándulásra pont a Picantót sikerült megszereznem a tesztautó-flottából. Az élelmesebb kollégák már minden nagyobb vasat lestipistoppoltak jó előre. No de sebaj, a szlogenünk szerint ugye Az autózás kaland, szóval elkezdtünk pakolni két gyereknek és két felnőttnek a fürdős víkendhez, bizonytalan időjárásra számítva, kajával.
Az emberek könnyen beférnek, a csomagok nehezen
A gyerekülések olyan könnyedén cuppantak a helyükre, hogy első aggodalmaim igen hamar szertefoszlottak. A kabinnal nem lesz semmi gond, kislányom nem fogja jobban és többet rugdalni a háttámlámat, mint akár jóval nagyobb kocsikban szokta. Mi is elfértünk elöl kedves feleségemmel. Csak hát ugye a csomagok.
200 liter van hátul a pakkoknak (ami ledöntött hátsó ülésekkel 800-ra bővíthető, de a gyerekek nem örültek volna). Ebbe befért három sporttáska és a fürdős cuccok. A dobozos üdítőket már a kabin felől pakolta élelmes kedvesem a gyerekek feje mögé a hátsó szélvédőhöz szorítva. De hát ez van, aki kevesli a helyet a Picantóban, vegyen Daciát. Ami nem is hülyeség a Kia áráért, persze csak ha van hova parkolni.
Autók kevés ajtóval a múltból
Első szériás Volkswagen Polo és Ford Fiesta, Nissan Micra, 121-es Mazda/Ford Festiva, Fiat Panda, Renault Twingo, Lanca Y10 és az előző Ypsilon: csak néhány példa arra, mennyire nem volt mindig természetes az öt ajtó egy kisautón.
A lányok aranyosnak látják, a fiúk kicsinek
A Picanto arca illeszkedik a mai kisautó-dizájntrendbe. Hatalmas alsó állkapocs, mintegy bulldogarc. Van, akinek jól áll ez a pofa (Citroen Nemo), van, akinek nem (Chevrolet Spark) – a Picantónak igen. Nem lesz tőle aránytalan a mindössze 165/60 R 14-es kerekecskéken álló, csupán 3,6 méter hosszú autócska.
Hatalmas arcával együtt sem lesz viszont agresszív. A fiúkból többnyire semmilyen érzelmet nem vált ki, egy sima kisautó és kész. A lányok közül ellenben többen is használták vele kapcsolatban az “aranyos” jelzőt.
Az elődmodell rajzfilmreklámja: ötajtós városi kocsi plázacicáknak
Három henger is elég
A Kia új fejlesztésű egyliteres motorja változó szelepvezérlésű – bár manapság ez már nem nagy újdonság, Swiftet sem lehet VVT nélkül kapni évek óta. Az állítható vezérléssel elvileg minden fordulatszám-tartományban hatékony és erős tud lenni egy motor. Na most egy háromhengeres apróságnál ez persze elég korlátozott lehetőségeket jelent.
A Picanto városban elindulásnál kellően nyomatékos. 915 kilós saját tömegével háromezres fordulatszám alatt elváltogatva ugyanolyan vezetni, mint egy jobb 1,4-es, vagy egy rosszabb 1,6-os kompakt autót. És jól tesszük, ha megelégszünk ezzel a nagypapás vezetési stílussal. Ha ugyanis a motort elpörgetjük a nyomatékcsúcsig (95 Nm 3500-nál), netán a maximális teljesítményt is kiautózzuk belőle (69 lóerő 6200-nál), fejszaggató gyorsulásra nem számíthatunk, maximum egyre zavaróbb rezonáló üvöltésre szegény kis háromhengerestől.
Adatlap
Kia Picanto 1.0
Motor | 998 cm3, Benzin, S3 |
Teljesítmény | 69 LE |
Nyomaték | 95 NM |
Gyorsulás (0-100 km/h) | 14,4 sec |
Végsebesség | 153 km/h |
Fogyasztás (vegyes) | 5,2 l / 100 km |
A futóművet és a féket viszont nagy dicséret illeti. Előbbi egész pontos, mégis komfortos, utóbbi pedig jól adagolható, ami a kategóriában nem jellemző, és a fékek teljesítménye is bőven elég a Picanto képességeihez. A fogyasztás hat liter volt százon kábé fele autópályával és negyede-negyede országúttal és várossal. Normális.
(De nem tudom nem megjegyezni: a Prius 1,8 literes motorral, egyharmaddal nagyobb tömeggel kijött 5,7 literből a tartós teszten százon. Szóval nem normális mégsem ennyi egy ilyen kis gyösztől 2011-ben.)
Nem normális viszont a feljebb váltások szükségességére figyelmeztető piktogram. Már emelkedőkön, harmadikban prüszkölő motornál reklamál a számítógép, hogy tegyem ötödikbe a váltót. Hát nem teszem.
Pár furcsaság
Bár a Picantóval alapvetően semmi baj nincs, pár apróság mellett azért még árának ismeretében sem mehetünk el szó nélkül. A rém hosszú kuplungútra, melyből a felső kétharmad puszta légtaposás, már csak azért is ki kell térnünk, mert a gyártó képes azt állítani: ez direkt van, hogy a bal lábukat a kuplungpedálon pihentetni szerető hölgyek ne csúsztassák feleslegesen a tengelykapcsolót.
A klímakonzolon furán határozatlanok a tekerentyűk, olcsó kínai játékok hangulata dereng fel minden ventilátor-kapcsolásnál. A bajuszkapcsolók is öregebb és még ennél is olcsóbb koreai kocsikra emlékeztetnek. A zsákvászonhoz hasonlatos finomságú üléskárpit pedig bizonyára van olyan tartós, hogy még szeresse is a vevő tíz év után.
Ennyi pénzért ekkora – mi van még?
A Picantót leginkább a Suzuki Splash-hez lehet és érdemes hasonlítani a magyar kínálatból. Annak biztos tudatában ütöttem fel katalógusunkat, hogy a Suzuki, amit különösen kedvelek nagyautós műszerfaláért és persze magyar kötődéséért, biztosan jobb vételnek bizonyul majd, mint a koreai picike. Hááát…
A Splash klímával, egyliteres, 65 lóerős benzinmotorral (1.0 GC AC) listaáron 2,453 millió forint. Ennyiért két légzsákot, de gyakorlatilag semmi más érdemleges extrát nem kapunk. Ehhez képest a Picanto egyliteres, klímás verziója, az LX Cool 2,6 millióba kerül, erősebb a Splashnél, négy légzsák van benne, centrálzár, állítható magasságú kormány és fedélzeti számítógép. Szervokormány mindkét kocsiban van, de a Picantóé elektromos, ami modern, menő dolog.
Mit mondjak – kár, hogy nem őt gyártják Esztergomban. Sovány vigasz, hogy a Suzuki klattyanósabban, komolyabban, japánosabban működik, mint a Picanto. Mintha ebben a kategóriában azért Korea még nem teljesen érte volna utol Japánt.