Mivel elsőként a Skoda kapta meg a Volkswagen új kisautókhoz kifejlesztett padlólemezét, a cseh gyártónál volt a labda, amikor a Fabiával a Feliciát leváltották. A Skoda tudott is élni a lehetőséggel, hiszen egy olcsó és ütőképes kisautót dobtak a piacra, mely végképp szakított a szocialista szükségautó image-dzsel. Jó formát, nagy utas- és csomagteret kínált a Fabia 1999-es bemutatásakor, az azóta eltelt három év történései nem indokoltak mélyreható változtatást.

Az utastér a kategória átlagánál nagyvonalúbb, hátul és a csomagtartóban tűnik fel legjobban ez a többlet. Magas felnőttek ugyan szűknek találják majd a lábteret a második sorban, de ebben a kategóriában ez is jobb az átlagnál. Jó a fejtér, fejtámlából és hárompontos övből csak kettő van. Minőségi anyagokból épített és igényesen kivitelezett a csomagtartó. Még rögzítő füleket is találunk, melyekkel a kisebb cuccokat biztosíthatjuk mozgás ellen.

Túlságosan vaskos a C-oszlop és magas a csomagtartó pereme is, hátra így nehéz tájékozódni. A harmadik oszlop mögött egy teljes turistacsoport is el tud tűnni. Kapaszkodóból csak egy van, jobb elöl, hátul csak ruhafogas van a helyén. A csomagtartó bővíthetőségét korlátozza, hogy a támla csak egyben dől előre.

Magas férfiaknak és alacsony hölgyeknek is kényelmes a vezetőülés, ami egyrészt az állítható magasságnak, másrészt a négy irányba mozdítható kormánynak köszönhető.

Szándékosan kapott a Volkswagenekétől jócskán eltérő utastér-kialakítást a Fabia, hogy amikor csukott szemmel vezetve az autót arra tippelnénk, hogy ez egy Polo, szemünket kinyitva azonnal tudjuk, hogy ez “csak” egy Skoda.

Általánosan jó az utastér kialakítása, a felhasznált anyagok minősége rangos, puha a műszerfalat borító műanyag. A Skoda-érzés része a szándékos szögletesség, az archaikus betűtípus a műszereken és a rádió kijelzőjén is visszaköszön. A váltókar nem túl jó fogású, de fontosabb, hogy jól kapcsolható.

2003-ra nyugdíjazta ősöreg, de végig jó formában lévő 1,4-es, 60 lóerős motorját a Skoda, melyet a Volkswagentől érkező 1,2 literes, 54 lóerős, háromhengeressel pótoltak. Rövid váltót illesztettek az 54 lóerős motorhoz, hogy valami fürgeséget azért előcsaljanak belőle, viszont így tényleg jól megy az autó. A háromhengeres benzines dízelmotor-jelleggel a középső fordulatszám-tartományban húz jól, ott viszont nagyon. Alul gyenge, fölül elhal, de középütt nyomatékos és így erősnek érezni.

Nem keltenek csalódást a menetteljesítmények, különösen városban tűnik jóval dinamikusabbnak az autó, mint ahogy a számok mutatják. 100 km/óra körül azonban eltűnik a dinamizmus és helyét lassú sebességtartás veszi át. Százharminc fölött már kínszenvedés előzni, de hosszú egyenesben akár 150 km/óráig is fel tud gyorsulni az 1,2-es Fabia. Szakadékban hátszéllel 170-et is bír, de a téli gumi csak 160-ig engedte a száguldást.

Az 1,2-es háromhengeres motor Wartburgot idéző brummogása városban nem idegesítő, 100 fölött viszont megerősödik a zaj, de zavaróvá ekkor sem válik. Csendes a futómű és szélzaj sem nagyon van, egyedül a gumik hangoskodnak nagy sebességnél.

Nem állítja túl nagy feladat elé az 54 lóerős motor a futóművet, mely büszkén állja a sarat rossz úton és gyors kanyarokban is. Akár még hegyi szerpentineken is jó érzés a Fabiával autózni, ráadásul hegynek föl előnyős, hogy hármasban padlógáznál 80 fölé úgysem gyorsul az autó, így nem fog veszélyes száguldásba torkollni a hétvégi családi kirándulás. Család nélkül, kis provokálásra még akár farolásra is képes az agilis futómű. Jól asszisztál a közvetlen, de könnyen járó szervokormány is a sportos tulajdonságú futóműhöz.

Dinamikus vonásai ellenére rossz úton is kiválóan helyt áll a felfüggesztés. Az összes úthibát alaposan szűrt formában engedi csak az autóba, csillapítás közben nem dobál, nem üt, nem hangos.

Alapáron igen olcsó az 1,2-es Fabia, mivel már kétmillió forintnál valamivel kevesebbért hazavihető. Ennyi pénzért azonban kis túlzással azt mondhatjuk, hogy csak motort, karosszériát és négy kereket kapunk. Az 1 999 000 forintos Eco-ban nincs szervokormány, kesztyűtartófedél vagy hátsó ablaktörlő, és a lökhárítók is fényezetlenek. A biztonságon viszont nem spóroltak, a vezető oldali légzsák széria, az utas oldali 46 ezerért kérhető.

A tesztelt Classic kivitel valamivel drágább, mint a lecsupaszított Eco, ára az 1,2-es benzinmotorral 2 299 000 forint, de felszereltsége még mindig nem teljes. A fontosabb tételek közt említhető az elektromos szervokormány, a zöld hővédő üvegezés, a kormány állíthatósága és a fényezett első-hátsó lökhárító.

Kis családoknak, gyermek nélküli fiatal vagy idős pároknak ideális autó a Fabia. Kiemelkedő tulajdonságai a kedvező alapár, a nagy utas- és csomagtér, valamint a rossz útból is mesés aszfaltot varázsló, de ha kell, sportos futómű.