Teszt: Toyota RAV4 D-4D 4×4 – Női hobbi 1

Teszt: Toyota RAV4 D-4D 4x4 - Női hobbi Toyota RAV4 D-4D 4x4

A Toyota az elsők közt ismerte fel, hogy igény van robosztus, masszív, terepjáró kinézetű járművekre, melyek személyautós komfortúak, és ritkábban látnak terepet, mint bantu néger havat. A Toyota hobbi-terepjárója, az első RAV4-es 1994-ben debütált. Elsőként a háromajtós jelent meg, majd egy évvel később az ötajtós is napvilágot látott. Az első generáció hat évet élt meg és időközben ponyvatetővel is elérhetővé vált.

A RAV4-es második generációját 2000-ben ismerte meg a közönség. Az első generáció főként a hölgyek körében volt sikeres bájos formája miatt, így az új változatot úgy formálták, hogy nemre való tekintet nélkül vonzza a szemeket. Az új RAV4-es lekerekített karosszériájával, sokszögletű lámpájával sokak szívét megdobogtatja.

A második generációs RAV4-es már olyannyira nem titkolja szabadidőautó mivoltát, hogy az 1,8-as benzinmotorral kizárólag elsőkerék-hajtással vásárolható meg, ami egy valódi terepjárónál lehetetlen volna. Még szerencse, hogy a RAV4 sosem akart a valódi terepjárók alternatívája lenni, arra ott a Land Cruiser-család.

Bár látványos a második generációs RAV4-es külső változása az elődhöz képest, az utastér formai megújulása mégis sokkal feltűnőbb. A középkonzolt grafitszürke árnyalatú fémbetét keretezi. A betétet rögzítő csavarokat sem rejtették el, hanem díszítő funkciót látnak el. A váltókart ugyanez a fémbetét veszi körbe. A sportos hatást a fehér hátlapú három kerek óra és a háromküllős sportormány teszi teljessé. A vezetőnek szinte az az érzése, hogy nem is terepjáróba, hanem sportkocsiba ült be.

A vezető és a mellette ülő kényelme elsőrangú, az ülések szivacsa kemény, az utazás rövid és hosszú távon is kényelmes. A kormány csak magasságban állítható. Az utasok környezetében számos pohártartó és kisebb-nagyobb rekesz található. A váltókar hosszú, de rövid úton jár és japános precízséggel megvezetett. A kezelőszervek helyzete tökéletes. A középkonzol tetején az egyedi méretű egyen-Toyota rádió kapott helyet, mely a fedélzeti számítógépet is rejti.

A háromajtós RAV4 négyszemélyes, viszont a tesztelt ötajtós már öt utasnak kínál teret. A hátul középen ülő öröme azonban nem teljesen felhőtlen, mivel az ülés fele-fele arányban dönthető, így az elválasztás nyomja a hátát. Fejtámla nem jut a harmadik utasnak, van viszont hárompontos biztonsági öve, mely a plafonból húzható ki.

Praktikusan átrendezhető a RAV4 utastere, mivel a hátsó üléssor nem csak ledönthető fele-fele arányban, hanem az ülések előre-hátra tologathatók, és a támla dőlési szöge is állítható.

A csomagtartó alapterülete nem túl nagy és befogadó kapacitása is csak közepes, 400 liter. A pótkereket a csomagtérajtóra szerelték. Zsúfolt parkolóban szerencsétlen megoldás, hogy az ötödik ajtó nem felfelé, hanem terepjárósan oldalra hajtható. Így akad olyan szituáció, amikor csak nehezen férünk csomagjainkhoz. A hátsó üléssor támlájából négy akasztó hajtható ki, melyekre 4-4 kilós szatyrot akaszthatunk, és találunk a csomagtérben 12V-os csatlakozót is.

A Toyota RAV4 elöl-hátul független kerékfelfüggesztésen nyugszik, így épített úton személyautós könnyedséggel gurul. A karosszéria a magas építés ellenére sem dől meg, még határhelyzetben is stabil marad. Ennek ára a kemény kerékfelfüggesztés, mely rossz úton kényelmetlen. Ráadásul a feszes futómű miatt hajlamos elpattogni az ívről az autó, ha kanyarban úthibára fut.

Az összkerékhajtás állandó, a vezető nem avatkozhat be a folyamatba. Ez a kisebb tereptárgyak legyőzésére bőségesen elegendő. Hátul önzáró differenciálmű van. Valószínűleg a tulajdonosok többsége az autó adottságai közül csak a nagy hasmagasságot használja ki, azt is csak járdára felálláskor.

A RAV4 idén megkapta azt a D-4D dízelmotort, mely a Toyota Corollát és az Avenis Versót is mozgatja. A RAV4-ben a kétliteres közös nyomócsöves dízelmotort változó geometriájú turbófeltöltő és a töltőlevegő-hűtés segíti 116 lóerő eléréséhez. A töltőlevegő-hűtőt a motorblokk felett helyezték, mely a motorháztetőre vágott power-dome-on keresztül kap friss levegőt. A nagy puklival a RAV4 még sportosabbnak látszik szemből.

Alacsony fordulaton nagyon nyomatékszegény a motor, főként terepen könnyű lefullasztani. A 16 szelepes dízelmotor maximális nyomatéka 250 Nm, mely 1800 és 3000-es fordulat közt folyamatos. A dízelmotor kerreg, de hangja nem bántó, sőt, szerintünk jól illik a RAV4-eshez. A motor alig rezegteti a karosszériát, a kormányon vagy a váltókaron egyáltalán nem érzékelhető vibráció.

Ezzel a motorral 170 km/óra az autó végsebessége, százra pedig 12,1 másodperc alatt gyorsít. Autópályán 150-160 km/órás sebesség könnyedén, izzadságszag nélkül tartható. A katalógus szerinti végsebességet óra szerint sikerült túlszárnyalni. A motor terepen is nagyon jól teljesített, egyedül az alsó nyomatékszegénység volt zavaró. Terepen a fogyasztás 10-12 literig felmegy. Városban 8-9 literes érték adódik, országúton 7-7,5 liter a reális. A tesztfogyasztás 8,2 liter/100km volt, ami nagyon jó.

A D-4D dízelmotoros RAV4 380 ezer forinttal drágább, mint a 150 lóerős benzinmotorral szerelt autó. A Toyota szerint a dízelmotor átlagfogyasztása 1,7 literrel alacsonyabb a 2,0 literes benzinesnél, városban a különbség már 2,5 liter.

A két modell felszereltsége azonos, ami szinte minden fontosabb tételt tartalmaz a biztonság és a kényelem terén egyaránt. Légzsákból sajnos csak kettő van (a vezetőnek és az első utasnak), a hátsó ablakok kézzel süllyeszthetők, az elsőket motor mozgatja. A blokkolásgátló fékerő elosztóval kombinált. A légkondicionáló feláras tétel.

Teszt: Toyota RAV4 D-4D 4×4 – Női hobbi 2