A hétvégén homokszem – pontosabban állítólag víz – került az egyik hazai benzinkút gépezetébe, sok autós pórul járt. A napokban több autós is lerobbant az M7-esen, miután a Balatonkeresztúr közelében lévő Shell-benzinkúton tankoltak sima 95-ös üzemanyagot (benzint). Egy szerencsétlen autós például a Redditen kért tanácsot, hogy mi a teendő ebben az esetben, de állítólag több autós is azonnal megkereste az olajtársaságot, mert kiderült, benzin helyett víz került az autóikba.
Rendkívüli eset? Igen, de nem példátlan, az elmúlt évtizedek hírei, az Arcanum Újságok anyagai között kutatva több hasonló hazai eset is akad, amelyek mutatják, hogy az üzemanyag tárolása mennyire nehéz feladat, és hogy ilyen hibák rendre előfordulnak a hosszú évek alatt.
1962 – nem is ritkán fordul elő
A XX. század közepén azért még más normák vonatkoztak mind az üzemanyagokra, mind az autókra. Magasabb volt a tűréshatár, és bár az élettartam, a megbízhatóság is alacsonyabb volt, az igaz, hogy a motorok a mainál sokkal gyengébb minőségű üzemanyaggal is elpöfögtek. A hatvanas években például még az otthon megoldható problémák sorába tartozott a víztartalmú benzin, legalábbis az Autó-motor írása szerint:
“A másik, hidegindításra vonatkozó említenivaló az indítás egyik előfeltételével kapcsolatos. Ha az üzemanyagban víz található —, ami nem is ritkán fordul elő —, az megül a vezeték egy esetleges mélypontján, vagy a tápszivattyúban, s befagyásával lehetetlenné teszi az üzemanyagszállítást.
Ez a legkellemetlenebb üzemzavarok közé tartozik, mivel semmi mással nem lehet segíteni rajta, most a kocsi meleg helyre vontatásával, hiszen nem melegíthetjük végig például benzinlámpával az egész vezetéket, hogy megtaláljuk a jégdugót. A veszélyt viszonylag könnyű megelőzni: a rendszerbe vízzsákot kell iktatni, amely összegyűjti a rajta keresztüláramló vizet. Természetesen a víz zsák üvegpoharát időnként ajánlatos kiüríteni, nehogy szétrepessze a belefagyó víz.”
Fotó: Kozák/Fortepan
1980 – az okokat felesleges sorolni
Praktikus trükkökre, megoldásokra még az 1980-as évek elején is szükség volt, a porlasztó tisztítása, a csőrendszer vízmentesítése az autós téli rutinjához tartozott, ilyenkor a hőmérséklet ingadozás, a páralecsapódás miatt is kerülhetett víz a rendszerbe.
“Az okokat felesleges felsorolni, de szinte minden tankoláskor víz is kerül a gépkocsi tartályába. Az is bizonyos, hogy ez a víz megmarad a tartályban. Leggyakrabban leülepedik az AC pumpában és a porlasztóban. A vizet a tápszivattyúból és a porlasztóból mindenféleképp el kell távolítanunk.
Ha a hőmérő higanyszála fagypont alá süllyed, a víz befagy, jégdugót képez és megakadályozza az üzemanyag áramlását. Hiába próbáljuk ilyenkor begyújtani a gépkocsit, ezért az 5—6. gyújtási kísérlet után (10—15 másodpercig üzemeltetjük az önindítót) legjobb, ha a gépkocsit meleg, fűtött garázsba toljuk, ahol a jég elolvad.
Ezután természetesen alaposan ki kell tisztítanunk a porlasztót, a tápszivattyút, de ajánlatos az egész csőrendszert megtisztítani, kiüríteni. Nem árt, ha a fúvókákat is kitisztítjuk. Télen még egy veszély fenyegethet bennünket, ezért felhívjuk a vezetők figyelmét, hogy ha csak lehetséges, ne használják a kéziféket.
A gépkocsi alján, futóművén, kerekein, tengelyein mindig van víz, és ha a hőmérséklet fagypont alatt van, akkor bejegesedik a kézifék huzalja, a víz a huzalházban befagy, és ha ez behúzott kéziféknél történik, akkor a féket mindaddig nem lehet kiengedni, amíg a jég fel nem olvad.” – Magyar Szó, 1980. január
1984 – panaszkodó autósok
A víz tartályokba történő szivárgását már 40 éve is ellenőrizték, a Déli Hírlap kérdésére egy kútkezelő árulta el a kulisszatitkokat: “Több autós panaszkodott, hogy a gyakori esőzések óta a megengedettnél több a víz a kutaknál mért benzinben. Előfordulhat-e, hogy a csapadék beszivárog a tartályokba? — kérdeztük Adamovics Lászlótól, a Búza téri üzemanyagtöltő állomás kútkezelőjétől. — Olyan tökéletesen vannak megépítve a tartályok, hogy abba nehezen juthat víz.
Többszörös biztonsági tömítésekkel rendelkeznek a föld alatti 25 ezer, illetve 50 ezer liter üzemanyagtankok. Ám az megtörténhet, hogy szállításkor egy kevés víz kerül a tartályautókba. Ezért az üzemanyag átvételekor a tankkocsi aljából mindenkor mintát veszünk, és ha abban egy kannánál több vizet találunk, megtagadjuk az áru átvételét.
Minimális vízmennyiség minden tartályban van, mivel bizonyos kémiai reakciók miatt az óhatatlanul belekerül. A föld alatti tartályokban is rendszeresen ellenőrizzük a víztartalmat. Az üzemanyagszint-mérő pálcát speciális kenőccsel kenjük be, s azt olyan magasságig oldódik le, ameddig, a tank aljánban áll a víz.” – Déli Hírlap, 1984. május
UVATERV/Fortepan
1993 – tankolás után állt meg
A Kelet-Magyarországot egy olvasó kereste meg a kilencvenes évek elején, aki tankolás után gyanakodott a vizes benzinre: “Kellemetlen karácsonyi meglepetés érte Kovács Mihály nevű nyíregyházi olvasónkat, aki levélben fordult szerkesztőségünkhöz panaszával.
Mint írja, az ünnep másnapján kivételesen a Széna téri benzinkútnál tankolt 15 liter benzint. Mivel a garázsa közel van a kúthoz, addig nem is volt probléma, csak másnap, amikor két kilométer megtétele után előbb rángatni kezdett, majd megállt az autó.
Műszaki hibára gyanakodott, hazavontatta hát a kocsit, majd miután autószerelő és vegyészmérnök szomszédai alaposan átvizsgálták az autót, kiderült: vizes a benzin. S ezt mi sem bizonyítja jobban – véli olvasónk -, mint az, hogy a vizes benzin leengedése, majd tankolás után a kocsi gond nélkül indult.
Az újság megkereste a kútvezetőt, aki a következő választ adta az esettel kapcsolatban: “Ha azonnal visszajött volna hozzánk a vásárlónk, kivizsgáljuk a panaszát. Minden esetben ezt tesszük, így viszont csak arról tudom tájékoztatni, hogy a töltőállomásokon a tartályokban lévő vízmennyiség vizsgálatát igazgatói utasítás írja elő.
Ennek értelmében minden áruérkezéskor és minden hétfőn reggel kötelesek vagyunk vizet mérni a tartályban. Minden kollégámnak megmondtam: ha észreveszem, hogy valamelyikük a vásárlót megkárosítja, azonnal javaslom a munkaszerződésének felbontását.
De a tartályokban sem a jelzett időpontban, sem a mai napig nem keletkezett olyan vízmennyiség, amelyből feltételezni lehetne, hogy vásárlónk vizes benzint kapott volna. A kútoszlopok műszaki megoldásai is olyanok, hogy akár egy deciliter víz belekerülése esetén a szűrőrendszer sűrűsége miatt megszorul a kimérő szerkezet.”
1993 – mulasztás okozta a vízkárt
A tartályok alján lappangó víz tényleg extrém ritkán okoz bármiféle gondot, ha sorozatosan állnak meg autók egy azonos kúton tankolva, az általában emberi mulasztás, műszaki meghibásodás miatt történik meg. Így jártak az autósok 1993-ban is, Kaposváron:
“Tegnap több sérelmet panaszoló autós kereste felszerkesztőségünket. Felháborodásuk oka az volt, hogy a kaposvári vásártéri Mólbenzinkútnál benzin helyett jobbára vizet tankoltak, mely tudvalevőleg nem hajtja az autót. — Tegnap reggel talajvíz szivárgott a 92-es benzintartályába — mondta Somodi Imre, a Mal Rt kaposvári csoportvezetője. — A kivitelezői munkálatok során pontatlanul készítették el a berendezés egyik tömítését, s emiatt juthatott be a víz.
Amikor a kútkezelő észrevette a hibát, rögtön leállította a további kiszolgálást. A nagyvállalat műszaki személyzete azonnal a helyszínre érkezett és a hibát elhárította. A gondot a tartály feletti dómfedél tömítésének hiányossága okozta.
A vizezett benzint kiszivattyúzták, s rövid idő múlva már a szokásos minőségű üzemanyagot tankolhatták a vevők. — Ezúton is elnézést kérünk azoktól, akiknek bármilyen problémát okozott ez a kellemetlen eset. Összesen tizenhárman jelentkeztek nálunk, hogy rossz minőségű benzint kaptak. Vásárlásukat számlával bizonyították, őket már a helyszínen kárpótolták.” –Somogyi Hírlap, 1993. december
