A hazai autók számának változását, átlagéletkorukat az Arcanum Újságok korabeli cikkeinek segítségével néztük meg közelebbről.
A 20. század hajnalán Magyarországon az automobil még kuriózumnak számított: a millenniumi időkben szenzációnak hatott egy-egy gépkocsi felbukkanása. 1901-ben hazánkban is bevezették a rendszámok kötelező használatát – ami jelzi, hogy ekkorra már néhány tucatra tehető autó futott az utakon.
Az 1920-as évekre a motorizáció lassan megindult: 1926-ban mintegy 6700 személygépkocsit tartottak nyilván.
“Félhivatalos, de egészen megbízható statisztikai összeállítás szerint a magyar automobilizmus az utolsó esztendőben hallatlan lendülettel tört előre. Budapesten az automobilok kerek száma száz százalékkal emelkedett” – írta a Pesti Napló 1926 őszén, de megjegyezték, hogy a helyi állomány nagysága messze elmarad Bécs mögött.
Kevés autó itthon
A Horthy-korszak végére, 1933-ban is mindössze 8472 személyautó volt forgalomban Magyarországon, de kirobbanásszerű növekedésről nem beszélhetünk: “Magyarországon 1938-ban, azaz a második világháború előtti utolsó békeévben 18 896 db személygépkocsit, 3803 db teherautót és 1509 db „egyéb” kategóriába sorolt járművet (autóbusz, speciális felépítményű jármű stb.) tartottak nyilván.” – ntf.hu
A Magyar Köztársaság így írt 1936-ban az állomány növekedéséről: “Kétszer annyi autó fut az idén az országban, mint tavaly. Annak ellenére, hogy nem itthon gyártották a kocsikat, mégis örülni kell fejlődő forgalmuknak, mert ez is a gazdasági javulás megbízható jele.
Úri kiváltság volt az autózás az 1930-as években, Magyarországon elmaradt az autóállomány a nyugati országokhoz mérve. Fotó: Flanek-Falvay-Kováts/Fortepan
Ezenfelül jó, hogy megszaporodott az autók száma, azért is, mert a külföldről hozott gumikerék helyébe azután mégis csak magyar gumi kerül. Az autók javításra is szorulnak, és így végeredményben a hazai ipar is több munkához jut. Ha majd az MK által kilátásba helyezett automobilgyár megkezdi üzemét, egészen bizonyos, hogy a magyar autók száma olcsóságuknál fogva még inkább meg fog növekedni.”
A második világháború drámai törést hozott: a harcok és a katonai rekvirálások következtében a járműállomány jelentősen megcsappant, és sokáig nem is indult be a növekedés. 1945-ben a Szabad Szó írta meg a siralmas helyzetet, de a cikkből süt az 1930-as évek kritikája, a kapitalista berendezkedés negatív megítélése. “Magyarország autóállománya jelentékeny részét elvesztette, a nácik és nyilasok szinte minden személy- és teherautót elhurcoltak, s ezeknek csak kis része került vissza.
A háború előtt Magyarország autóállománya 18.001 autóra rúgott. A többi kisállamhoz viszonyítva is rendkívül csekély volt a magyar autóállomány, hiszen például Csehszlovákiának 113 ezer, Svédországnak 200 ezer, Belgiumnak 245 ezer autója volt.
De ehhez képest is aránytalanul kevés volt Magyarországon a közszükséglet céljait szolgáló teherautó és autóbusz, s aránytalanul sok a luxusautó. Ez minden olyan országra jellemző, ahol a vagyonelosztás nagyon egészségtelen, például Spanyolországra és Olaszországra is. Magyarországnak nagy szüksége van éppen autóbuszokra és teherautókra, és hamarosan kiszélesedő külkereskedelmünket, illetve csereforgalmunkat úgy is akarják kiépíteni, hogy minél több autót tudjunk behozni.
Lassú felívelés
A II. világháború lezárását követően gyakorlatilag roncskocsikkal közlekedtek: 1945 végén 3454 db személy- és 3846 tehergépkocsi, illetve 90 darab „személyszállító társasgépkocsiból”, azaz autóbuszból állt a hazai állomány.
“Megjelentek Budapest utcáin az első autók — sokszor autókarikatúrák, ütött-kopott foldozottságukban — és jókedvűen pöfögve száguldoztak a romos utcákon, összevissza persze, hiszen nem lett volna értelme komolyan vennünk a közlekedési szabályokat, amikor a tíz ujjunkon meg tudtuk volna számolni a pesti autókat” – írta a Demokrácia nevű lap 1947-ben.
Az újjáépítés során érkeztek új járművek az országba, de a magántulajdonú személygépkocsik kora még váratott magára.
A korabeli kommunista vezetés ideológiája nem támogatta a magánautózást: a Rákosi-korszakban a személygépkocsi luxuscikknek számított, magántulajdonú autója csak a pártelit kiváltságos tagjainak lehetett.
Az 1940-es évek végére azért akadtak már személyautók Budapesten. Újpest, Megyeri út, háttérben az UTE pálya tribünje látszik. Parkoló autók a 60 éves MTK jubileumi ünnepségen. Kovács Márton Ernő/Fortepan
Fordulópont az 1960-as években
1958 fordulópontot hozott: a forradalom utáni konszolidáció részeként a Kádár-kormány felismerte, hogy az autóínség enyhítése fontos a közhangulat javításához. Ekkortól már magánszemélyek is vásárolhattak használt autót (megszűnt az addigi engedélyezési kényszer), és eltörölték a gyűlölt benzinjegyrendszert.
Megnyíltak az első állami autókereskedések – a legendás Merkúr telepek –, ahol a szocialista tömb országaiból származó típusokat lehetett kapni. A nagy nehezen elérhető „családi autót” ekkor a Moszkvics, a Škoda vagy a Wartburg jelentette, 40–50 ezer forintos áron.
A ’60-as és ’70-es években felgyorsult a motorizáció fejlődése. Míg 1960-ban alig több mint 30 ezer autó szolgálta a lakosságot, addig 1975-re már több mint 568 ezer személygépkocsi volt forgalomban. Az állomány derékhadát a klasszikus szocialista ipar termékei adták: a kétütemű Trabant és Wartburg, a szovjet Lada (Zsiguli), a lengyel Polski Fiat, a román Dacia, valamint a csehszlovák Škoda.
A Népstadion melletti szoborkertben kialakított parkoló, a Magyarország–Ausztria- (2:1) mérkőzés alkalmával, 1963. október 27-én. FŐMTERV/Fortepan
Az 1970-es évek közepére vált tömegessé az autózás: a családok megtakarításaikból ki tudták fizetni egy-egy új Wartburg vagy Lada árát, és 1980-ra a személyautók száma átlépte az egymilliós álomhatárt Magyarországon.
„Mi most a klasszikus korban élünk. A gazdagoknak klassz, a szegényeknek pedig kuss…” – Hofi Géza csípős poénját az 1980-as évek járműparkjára is át lehet ültetni: a pártvezetők és a maszekok maroknyi nyugati autójával szemben százezrek Trabantjai, Zsigulijai és Wartburgjai álltak. A pártvezetők és a tehetősebb „maszek” vállalkozók ugyan már nyugati autókkal (Opel, Ford, Mercedes) furikáztak, de ők elenyésző kisebbséget alkottak.
Március 15. tér, parkoló és autóbusz-végállomás az Erzsébet híd hídfőjénél. Balra a Szabad sajtó út, jobbra szemben a Duna utca. Kozák/Fortepan (1971)
A nyugati autók áradása
1990-ben összesen 1 944 553 darab személyautó volt forgalomban Magyarországon. Meglehetősen ritka madárnak számított még közöttük a dízelüzemű, 1 929 944 jármű tulajdonosa benzint tankolt (az októberi taxisblokád előtt 36 forint/liter áron), a maradék 14 609 négykerekű gazdája gázolajat.
Nyugati márkák özönlöttek be: négy-öt éves Opel Asconák, Volkswagen Golfok, Fordok lepték el az ország útjait, sokszor ausztriai vagy németországi használtautó-piacokról behozva.
A Ferihegyi reptér parkolója 1989 – Kölcsényi Zoltán/Fortepan
“Az előző évek nagyszámú használtautó-behozatalai ellenére a nyugati típusú autók állományának növekedése az egész állományon belül még mérsékelt volt. Miközben csökkent a kelet-európai autók száma, 1991 végén a magyar autóállománynak még mindig több mint 88 százalékát a kelet-európai típusok tették ki, és csak alig 12%-a származott Nyugat-Európából és a Távol-Keletről. A hagyományos kelet-európai állomány lecserélése igen lassan zajlott, az állomány közel 30%-át 1993-ban még mindig a Lada, 20%-át a Trabant, durván 10-10-10%-át pedig a Skoda, Wartburg és Dacia tette ki.” – Kereskedelmi Szemle, 1994 (35. évfolyam, 1-12. szám)
A ’90-es évek közepére normalizálódott a piac: évente százezres nagyságrendben került forgalomba import használt autó, miközben a magyar GDP növekedése és a bérek emelkedése az új autók piacát is fellendítette. Három hatás párhuzamosan alakította ebben az évtizedben a bővülő úthálózaton futó személyautó-park összetételét. Az utánpótlás nélkül kiöregedő és forgalomból kikerülő KGST-állomány csökkenése közben lendületet vett a nyugati márkák hazai újautó-értékesítése, valamint a szürkeimportjuk is állandósult a forintárfolyam függvényében.
2000-ben már 2,36 millió személyautó futott Magyarországon. A motortípus szerint pedig érdekes volt a megoszlás, akkor még a benzinesek domináltak: 2 128 179 darab benzinessel szemben tizedannyi, mindössze 230 855 volt dízelüzemű.
A Suzuki hozott fellendülést
A ’90-es évek autós szimbólumai között a hazai gyártású Suzuki kitüntetett helyet foglal el. A Suzuki a 2000-es évekre a legnagyobb számban eladott új autómárkává vált Magyarországon. Hasonlóan népszerű volt az Opel Astra, amelyből szintén nagyon sok talált gazdára – nem mellesleg az Opel is létesített magyarországi üzemet Szentgotthárdon.
Esztergom, 1992. augusztus 28.
Lepsényi István, a Magyar Suzuki Rt. vezérigazgatója és A. Shinohara vezérigazgató-helyettes felavatják az első esztergomi Suzukit. Házi ünnepségen köszöntötték az esztergomi Suzuki gyár dolgozói a Magyarországon első, saját gyártású Suzuki Swift személygépkocsit.
MTI Fotó: Mónos Gábor
“A magyar háztartások közel fele rendelkezik legalább egy személygépkocsival, ami a közép-kelet-európai átlagnak felel meg. A kelet-közép-európai régió átlagával azonos a magyar háztartások autóellátottsága a GfK Hungária felmérése szerint. Idehaza a háztartások 46 százalékában üzemeltetnek személygépkocsit, ám ez elmarad a régió fejlettebb gazdaságú országai – Csehország, Szlovákia, Lengyelország – mögött.
Esztergom, 1993. szeptember 2.
Útra keltek az első exportra gyártott Suzuki személygépkocsik. Nem egészen egy évvel az autógyártás beindulása után Kínába induló Sedanokat tesznek vasúti vagonokra a gyár telephelyén.
MTI Fotó: Monos Gábor
Az első félévben 25 százalékkal nőtt az új gépkocsik eladása tavaly első feléhez képest. (MH, július 20. 9. oldal) Január és június között 60 ezer 800 gépkocsit értékesítettek, ami a forgalomban lévő 2,3 millió személygépkocsi 2,64 százaléka.” – Magyar Hírlap, 1999
A Volkswagen és a Ford is megjelent hivatalos kereskedésekkel, de a márkák versenyében a megfizethető kategóriák vitték a prímet. Az eredmény: 2005-re a magyar személyautó-állomány megközelítette a 3 millió darabot (2,98 millió), és ekkor volt a legfiatalabb is a járműpark – átlagosan mindössze 10,5 éves korú autókkal.
A Békés Megyei Hírlap így írt az autóállományról 2010-ben: “3 millió 13 ezer 719 személyautót tartanak nyilván Magyarországon – derül ki a Központi Statisztikai Hivatal a hazai autóállományt összesítő legfrissebb, 2009-re vonatkozó jelentéséből. Ez a szám nagyjából megegyezik a 2007-es adattal, ami azt jelenti, hogy tavalyhoz képest negyvenezerrel csökkent a honi autóállomány. Ennek egyik legfőbb oka, hogy az újautó-eladás jelentősen visszaesett tavaly.
A magyar autópopuláció legnagyobb darabszámú márkája a korábbi évekhez hasonlóan az Opel, amelyből 431 ezer fut az utakon. A második helyen a Suzuki áll 400 ezer járművel, a dobogó harmadik fokára a Volkswagen fért fel 262 ezer darabbal. Fordból 226 ezer, Renault-ból 189 ezer, Skodából 164 ezer, Fiatból 134 ezer, Peugeot-ból és Toyotából egyaránt 120 ezer található hazánkban.”
Tehát ideiglenesen hárommillió fölött tartózkodott 2007 és 2009 között az állomány darabszáma is, amely aztán némi visszaesést produkált, 2010-ben 2 984 063 személyautó futott az országban. Ebben az évtizedben duplázódott a dízelek mennyisége is, darabra is nagyobb mértékben növekedett a benzineseknél: 2 356 274 vs. 619 807 volt az arány.
Négymillió kamaszkorú autó hazája
A 2008-as globális pénzügyi válság Magyarországon is megtörte az autópiac lendületét. Az újautó-eladások drasztikusan visszaestek 2009–2010-ben, de a használt autók külföldről történő beáramlásával az állomány egyszerre nőtt és öregedett.
Míg 2007-ben egy magyarországi személyautó átlagéletkora csak 10 év volt, 2020-ra már meghaladta a 14 évet. 2025-re pedig új negatív rekord született: június végén a forgalomban lévő személyautók átlagéletkora 16,3 év volt Magyarországon. Ez új negatív rekord, a 2002-től vezetett statisztikában korábban nem volt hasonlóan magas érték. A növekedés visszafogottnak mondható rövid távon, a múlt év végén ugyanis 16,2, míg egy évvel korábban 15,8 évnél tartott a számláló – írta a Hvg.hu.
2020-ra már közel 3,92 millió személyautó közlekedett Magyarországon, az átlagéletkor pedig 14,7 évre emelkedett. 2023 végén a 4,17 millió autó már 15,8 éves volt. Majd 2024-ben tovább nőtt az állomány 4,26 millió autóra, az átlagéletkor pedig 16,2 évre.
Utóbbi rekord dőlt meg az idei első fél év végén: a 16,3 éves átlagéletkort még több, összesen 4,33 millió autó hozta össze. Vagyis összességében egyre több autó van forgalomban, amelyek egyre idősebbek.
A használtautó-piac továbbra is pörög: 2025 elején a használtautó-átírások közel felét mindössze hat márka adta (Opel, Volkswagen, Suzuki, Ford, BMW, Toyota), ami jól mutatja a magyar piac koncentrációját.
Ma Magyarországon szinte minden második emberre jut egy autó, azonban a járműpark elöregedése aggasztó méreteket ölt, és ezért is égető probléma. Mert ma az autó már nem luxus, hanem mindennapi eszköz; amit a lehető leghatékonyabban, hosszú távú stratégiával kellene integrálni az egyre inkább sűrűsödő városi közösségek életébe.
