Tömegbaleset, szendvicsbaleset – ezekbe még olyan is belekeveredhet vétlenként, aki százból százegy közlekedési szabályt betart (például a követési távolságot), és közben a vészfékezés rutinos világbajnoka. Aki előtt lehet ugyan váratlanul satut nyomni, ő magabiztosan megáll, és ügyesen elkerüli a koccanást. Ugyanakkor haladhatnak mögötte is egyéb járművek, akár olyan sofőrökkel a kormánynál, akiknek nem annyira rekordközeli a reakcióidejük. Ők simán belecsattanhatnak hátulról bárkibe. Pláne, ha az ember árnyékában szeretnek autózni, ezt a bosszantó jelenséget is megtapasztaltuk már mindannyian.
Forgalomban egymás után közlekedő személyautók vezetőiként bármikor részesei lehetünk többautós koccanásnak, rosszabb esetben súlyos balesetnek. Gyakorlatilag elkerülhetetlen.
A minap lezárult egy ötautós ütközés után indult bírósági per, aminek a Vezess átnézte az ítéletét. Több érdekesség és fordulat színesítette az ügyet, például, hogy
‒ az öt személyautóból három megállt ütközés nélkül,
‒ mégis összetört mindegyik,
‒ az öt járművezető nem ugyanúgy emlékezett az ütközések sorrendjére,
‒ először elismerte felelősségét a szendvicsbaleset okozója, aztán mégsem,
‒ a rendőrség egyértelművé tette, ki miatt törtek az autók,
‒ a sérült járművek biztosítói egymásra mutogattak,
‒ először egyikük fizetett cikkünk főszereplőjének, aztán a másikuk is.
Úgy tűnt, minden rendben van
Az ügy ismertetése azért fontos számunkra, mert bármelyikünk kerülhet hasonló helyzetbe az úton, baleset formájában, és utána a kártérítési ügyben, mint károsult, akinek nem fizetnek. Az nem fontos számunkra, hogy Dánielnek, Erikának vagy Istvánnak hívják a bajba került járművezetőket, és hogy Forddal, Audival vagy Suzukival koccantak. Még az sem, hogy az öt járművet melyik öt biztosító képviselte, sajnos több hajmeresztő sztori megírása után látjuk, néhányan közülük addig húzzák a kártérítést, amíg az autósok jogi képviselői ki nem sajtolják belőlük. Mint most.
Megmosolyogtató fordulatot vett a totálkáros autó ügye
Egyértelművé tette a rendőrség, hogy ki a felelős a balesetért, a vétlen járművezetőnek azonban egy fillért sem volt hajlandó fizetni a biztosító a totálkáros autó után. Ekkor fordult hozzánk, mi a biztosítóhoz, aztán érdekes esemény történt.
„Ez a történet világosan mutatja, hogy hamar jogi útvesztőben találhatjuk magunkat, elég hozzá a közúton közlekednünk. A helyszínen minden úgy tűnt, hogy rendben van, mert a felelősség a sok szereplő elmondásának megfelelően lett rögzítve. Csak ezt követően vett a szabálysértési eljárás egy 180 fokos fordulatot” – mondja Gombolai Éva, a LegitiMo jogi igazgatója. Ő képviselte a szendvics közepébe szorult, a sorban harmadik autóst, aki egy átlagos napon közlekedett az egyik – a veszélyességi listán elöl szereplő ‒ főúton.
Fényes nappal, normális látási viszonyok között és átlag feletti forgalomban haladva egyszer csak azt látta, hogy előtte vagy száz méterrel egy szarvas szalad át az úton. Abban a pillanatban csattanást hallott, augusztus legvége volt, résnyire leengedett ablakkal haladt. Nyomban vörösre váltott az előtte haladó autó féklámpája, satuféket nyomott, megállt, majd hátulról is ütközés hangját hallotta. Ezután meglökték hátulról, belekoccant ő is az előtte éppen megállt autóba. Pár másodperc volt az egész.
Az öt személyautóból a második belekoccant az elsőbe, az ötödik a negyedikbe, ezt pedig rátolta a harmadikra, a harmadikat a másodikra.
Szerencsére senki nem szenvedett nyolc napon túl gyógyuló sérülést, az ijedtség és a kár volt jelentős. A kihívott rendőrök helyszíneltek: fotóztak, nyomokat rögzítettek, beszéltek a járművezetőkkel, majd több hét múlva megszületett a felelősséget rögzítő dokumentum: a leghátsó járművezető nem tartotta be a követési távolságot.
Az elmúlt évtized legnagyobb tömegbalesete az M1-en (Kép: Lakatos Péter/MTI)
Mindkét biztosító azt mondta, hogy én nem
Az ötödik jármű vezetője a helyszínen még elismerte a felelősségét, a bírósági ítélet is rögzíti, hogy őt „a közúti közlekedés rendjének megzavarása szabálysértés elkövetése miatt pénzbírsággal sújtották”. A határozat indoklása szerint elmondta, hogy „vészfékezett, de már nem tudott ő maga megállni és ezért nekiütközött” az előtte álló járműnek.
Később azonban módosított ezen, azt állítva, hogy nem ő a felelős az öt jármű összecsúszásáért. (Fontos, a cikkünk alapját képező bírósági ítélet csak a harmadik autós kártérítési ügyéről szól.)
Andrea olyan kétmilliós, idős járműve totálkáros lett a balesetben (hívjuk így most a harmadik jármű vezetőjét). Elöl-hátul megsérült a kocsi, és mivel durván megemelkedett az elmúlt években az alkatrészár és a javítási költségek, pár kasznielem, lámpa és fényezés már sajnos elég ahhoz, hogy keresztet vessenek a biztosítók a korosabb járművekre.
A kára bejelentése után mégis nyugodtan várta Andrea, hogy egyszer csak megjelenik a pénz a számláján. Jött is egy bő kétszázezres összeg a kocsiját hátulról behorpasztó, a sorban negyedik jármű biztosítójától. Az összeg nagyobb része azonban elmaradt, sőt. Ez a biztosító közölte, valójában nem is ők kötelesek megtéríteni a kárt, hanem az ötödik autós biztosítója, hiszen erről a járművezetőről írta le kerek perec a rendőrség, hogy nem tartotta be a követési távolságot. Az a biztosító azonban nem fizetett.
Többautós baleset Biatorbágynál (Kép: Facebook/M1-M7 Autópálya-figyelő)
Nem hagyta magát a biztosító
Ekkor kezdte el képviselni Andreát a LegitiMo Jogvédelmi Biztosító, amely a D.A.S. jogutódja. A Nyugat-Európával ellentétben nálunk kevéssé ismert jogvédelmi biztosítás azt jelenti, hogy a pár ezer forintos havi díjat fizető tagokat ilyen esetben az első felszólító levéltől a teljes jogi képviseleten át az eljárás fedezetéig mindenben képviseli a jogvédőjük. De nem csak balesetnél, akkor is, ha például elromlik a pár hónapja vásárolt autó, és feltartja a kezét a volt tulaj. Millió esetben szükség lehet rájuk.
Ebben az ügyben a LegitiMo pert indított a rendőrök által felelősnek mondott autós biztosítója ellen, kikényszerítve, hogy fizessék meg az ügyfele kárát. Ezen felül perköltségigényt terjesztett elő a fizetési meghagyásos eljárásban felmerülő eljárási díj, a jogtanácsosi munkadíj, a perben felmerülő perköltség, mint tanúdíj, a szakértői díj és a perben felmerülő kamarai jogtanácsosi díj megfizetése iránt is.
A biztosító sem hagyta magát, ellenkérelemben a kereset elutasítását kérte, perköltségigényt jelentett be, még útiköltség-térítést is kért. Mindezt arra alapozva, hogy szerintük ügyfelük csak annak a járműnek a káráért felelős, amelybe közvetlenül belekoccant.
Végül elveszítette a pert a biztosító, és ki kellett fizetniük összesen közel kétmillió forintot. Két, szó szerint perdöntő elem szólt a károsult, a sorban harmadik (és ugye szabályosan megálló) autós javára. Nemcsak a rendőrség mondta ki, hogy minden járművezető szabályosan közlekedett, kivéve a legutolsót, hanem a másik négy autós is teljesen azonosan nyilatkozott a történtekről. Kivéve egyvalakit.
„Az ügyfelemmel nagyon jó csapatmunkával bizonyítottuk, hogy érdemes optimistának lenni. A szakmai háttér mellett ebben az esetben kifejezetten fontos volt a tanúk vallomása, amik a szabálysértési eljárásban is rendelkezésre álltak, de a kártérítési perben ismét szükségessé vált a meghallgatásuk. A szakértői díjakkal és a per egyéb költségeit ügyfelünknek nem kellett előlegezni, a végén pedig mindent a pervesztes fél fizetett” – mondja Gombolai Éva, aki szerint a jogbiztosítás olyan, mint a biztonsági öv. Nem akarod, hogy működésbe lépjen, de amikor kell, életbevágóan fontos.
