Májusban zajlott a Mercedes-Benz hagyományos oldtimer eseménye, a XIII. Mercedes-Benz Classic Csillagtúrán több mint 80 csodaszép autó szerepelt. A kétnapos túrán 500 kilométernél is nagyobb távot tettek meg a résztvevők, amely elsőre talán nem tűnik soknak, de oldtimerek esetében már más a helyzet. Ám nemcsak az említett távot kellett műszaki hiba nélkül és itinerből autózva, eltévedés nélkül megfelelő időben letudni, de a részversenyekben is jól kellett teljesíteniük a párosoknak a győzelemért.
Mindkét nap számos 1/100-as szakaszokon lehetett hibapontokat szerezni, illetve a márkatörténeten, autó- és típusismereten alapuló feladatokban is otthon kellett lenni. Az 1/100-as feladatok során két fotocella között kellett adott idő alatt, megadott távot autózni. Például úgy, hogy 30 méter előre 7 másodperc alatt, majd 20 méter hátra 13 másodperc alatt. Ehhez pedig a sofőr és navigátor tökéletes csapatmunkája kell, mert minden tizedmásodperces pontatlansággal pontokat veszít a páros. Máskor körpályán lehetett bizonyítani, vagy lejtőn csak a féket használva kellett célba gurulni.
Bár Yom Tov Daniel és Malaczkov Fanni a mezőny legtöbb hibapontját gyűjtötte a fenti értékelésben, de más szempontból abszolút sikersztori az övék. A fiatal páros ugyanis 90 éves matuzsálemmel vágott neki a túrának, és teljesítette is azt. Korábban maximum 20 kilométert mentek az autóval, most viszont óriási kalandba vágtak, hiszen a mezőny többi tagjához hasonlóan végi autózták a két napot.
A célban beszélgettünk velük, miután átvették a legidősebb induló autónak járó különdíjat.
„Ez egy romantikus verseny volt számunkra. Ez az autó rákényszerít arra, hogy lelassítsd az életedet, hogy pihenj és élvezd. Nagyjából 50-nel tudsz haladni, fel tudod dolgozni, mi van körülötted az úton” – mesélte a 25 éves férfi.
Malaczkov Fanni és Yom Tov Daniel a legidősebb autónak járó különdíjjal
Autójuk egy Mercedes-Benz W15-ös, azaz Typ 170, amelyet 1931 és 1936 között gyártottak. Eleinte négyajtós limuzin és kabrió formában kínálta a Mercedes, előbbit 4400, utóbbit 5575 márkáért. Aki nem a gyártótól rendelt volna karosszériát, az 3800 márkáért csupasz alváz formájában is megvehette, hogy azután egy privát műhellyel építtessen rá személyre szabott külsőt.
Később készült kétajtós zárt változat, amikor a többi kivitel is áramvonalasabb külsőt kapott, illetve ekkortól jelent meg a zárt csomagtartó is. Ilyen, modernebb kivitel Daniel autója is, amelyet egy gyűjtőtől vásároltak. A Typ 170-est Hans Nibel, a Mercedes-Benz egykori műszaki igazgatója tervezte, aki 1929 elején vette át a pozíciót Ferdinand Porschétól.
Csillagtúra
A kétévente megrendezett – idén 20 éves – esemény mezőnye a zsámbéki Drivingcamp Vezetéstechnikai Központból rajtolt, majd Bajna, Tata és Szombathely tájait érintve másnap Sopronban futott célba. Az esemény történetében idén először a résztvevők az országhatárt átlépve Ausztria határmenti útjait is bejárták. A Mercedes-Benz Classic Csillagtúrán kizárólag 30 évnél idősebb, vagy a gyártó által „klasszikusnak” minősített és korhűen restaurált Mercedes-Benz modellek vehetnek részt.
NÉZEGESS CSODÁS OLDTIMEREKET! KATTINTS A KÉPRE A GALÉRIÁÉRT!
Az első Csillagtúrán a 2003-as kiírás szerint a W123-as volt a legfiatalabb Mercedes-Benz modell, amivel részt lehetett venni a versenyen, míg idén már az első, C-osztály (W202) korai példányai is teljesítik a nevezési követelményt. A túrát anno azzal a céllal hozták létre, hogy összehozza a klasszikus Mercedes-Benzek tulajdonosait és a rajongókat. Ez olyannyira jól sikerül, hogy vannak olyan résztvevők, aki mind a tizenhármon részt vettek. Sőt egy autó is akad, amely bár tulajdonost cserélt, mindig az indulók között volt. A résztvevők használhatnak digitális stopperórát és digitális távolságmérőket a túra során, ám navigációs rendszer (GPS) használata nem megengedett.
A Csillagtúra programjának hagyományosan része a jótékonysági felajánlás. A résztvevők és a Mercedes-Benz Hungária Kft. 1 500 000 forinttal támogatták a Remény a Leukémiás Gyermekekért Alapítvány munkáját.
Daniel autóján kis tábla mutatja, hogy karosszériája gyári, Sindelfingenben készült. Az autó állapota olyan, mintha a napokban gördült volna ki a gyárkapun. Ma is divatosnak mondható színben pompázik, hiszen “hadihajó szürke” és a fekete kettőse teszi elegánssá, mellé pedig szépen kidolgozott krómelemek csillogása ad eleganciát. Kabrióként igazi meseautó.
Jó ránézni a részletekre
Hathengeres, 1692 köbcentiméteres motor hajtja a W15-ösöket. A motor maximális teljesítménye 32 lóerő, amely mellé nagyjából 1,1 tonnás önsúly tartozik. Ezzel autóztak most Daniel-ék ötszáz kilométert, részben az ausztriai dombok között.
„Különös trükkje a vezetésének, hogy az emelkedők előtt nagyon messze már előre kell gondolkodni. Már egy kilométerrel az emelkedő előtt jó tudni, hogy az következik és muszáj legalább 60 km/órára felgyorsítani, hogy minél magasabbra jusson. A váltója ugyanis nem szinkronizált, így egyesbe és kettesbe akkor tudsz váltani, hogy ha megállsz vagy ha nagyon felpörgeted a motort. Háromból kettesbe kapcsolni menet közben szinte lehetetlen” – mesélte a sofőr, aki viccesen hozzátette:
Összesen öt sebesség van benne előre és egy hátra. Van négy sima és egy S-nek nevezett fokozat, amit még soha nem találtam meg. A négyest is nagyon kell keresni.
32 lóerős a motorja
A 170-es motorja központi kenéssel rendelkezett, hűtőrendszere szivattyút és termosztátot is alkalmazott. Motorja a hátsó kerekeket hajtja, a végsebességét 90 km/órában adták meg, ami az akkori személyautó-piacon versenyképes teljesítményt jelentett.
Ez a típus volt az első Mercedes, amely független felfüggesztéssel rendelkezett. Elöl nem teljes szélességű tengelyt alkalmaztak, a kerekekhez két laprugó kapcsolódott. Hátul két fél lengőtengelyt találunk. Ez a megoldás anno modernnek számított, a merev tengelyekhez képest jobb kényelmet és biztonságot adott az autónak, később a Mercedes többi modelljénél is használták.
„Az a legnagyobb kihívás, hogy ezt az autót vezetni kell. Pattog az úton, az út összes hibáját közvetíti. Ki kell ismerni a kocsit, masszírozni kell. A vékony kerekein nagyon másként viselkedik, mint a maiak” – mesél a vezetéséről Daniel.
Klasszikus látvány a motortér mellett futó sárvédő
Normál körülmények között viszonylag könnyen használható az autó, 100-as üzemanyaggal megy, amelyhez ólomadalékot kell keverni. Nagyjából 11-13 litert fogyaszt. A versenyt minimális szereléssel teljesítette, a hűtőfolyadékot kellett pótolni, illetve a gyújtáselosztó fedelét kellett tisztítani. A fiatalember maga bütyköli az autót, így nem jelentett gondot ilyen problémák megoldása, hiszen szereli is autóit.
„Azért hoztuk elő, hogy be tudjuk bizonyítani, ez az autó meg tudja csinálni a versenyt. Megmutattuk, hogy ezt az autót egyszer összerakta valaki, és még megy.”
Fanninak és Daniel-nek ez a második közös Csillagtúrájuk, a sofőrnek viszont ez volt a harmadik túrája. Ehhez képest fiatal autókkal indultak korábban: 1962-as 190 SL-lel, illetve 1957-es Pontonnal, azokkal, ehhez képest kényelmesen lehetett haladni. Ennek az autónak viszont varázsereje van, mindenki vidám lesz tőle, aki látja.
Az a legjobb ebben az autóban, hogy boldoggá teszi az embereket. Mindenki integet, mindenki mosolyog. Nagy csoda, hogy ezt a túrát, főként az ausztriai részt, megcsináltuk – mesélte Fanni.
50-nel lehet vele haladni, a dombok előtt fel kell gyorsítani
„Vezettem már oldtimereket, de nem volt még ehhez fogható, amelyre mindenkinek felcsillan a szeme, amelyre mindenki rögtön mosolyog. Minden ötödik autó villogott nekünk” – mondja Daniel, aki visszatér még, de új céljai vannak. A következő alkalommal szeretnének olyan autóval indulni, amivel versenybe szállhatnak a többiekkel.
60 éves a Pagoda
A kétévente szervezett túra ezúttal a Mercedes-Benz W113-as „Pagoda” 60 éves évfordulóját is ünnepelte, ami nem is volt olyan nehéz, hiszen két tucat ilyen jármű is szerepelt a résztvevők között. A modell az 1963-as Genfi Autószalonon “a világ első biztonsági karosszériás sportautójaként” debütált. Az autó érdekessége opcionális kemény teteje: a felfelé kiszélesedő ’hardtop’, aminek formája a jellegzetes japán építészeti megoldásra hasonlít, innen származik a beceneve. A tetőszerkezet konstrukciója a német gyártó biztonságtechnikai fejlesztéseiért felelős magyar mérnökét, Barényi Bélát dicséri, az autó formatervét pedig Paul Braq álmodta meg.
Ismerd meg a legendás modellt a Vezess korábbi cikkéből:
