Húsz éve, a Vezess indulásának idején ezek az extrák ott voltak rengeteg autóban. Volt, ami általános dolognak számított, és volt, amit csak a legkomolyabb prémiumtípusok tudtak felmutatni. Egy valami azonban közös bennük: mind kihaltak. Ma a digitális korban már semmi hasznuk, csak a nosztalgiát ébresztik fel az idősebb generációkban. A kegyetlenül múló idő pedig orrom alá dörgöli, hogy már én is ebbe a kategóriába csúszok lassan.

Mert a húszéves Vezess azt jelenti, hogy körülbelül én is húsz éve csorgatom a nyálam guruló gépekre. Igaz, amikor a Vezess megkapta első tárhelyét, és Floppy lemezekről kattogtak az első tesztautók digitális fotói az információs világsztrádára, akkor nálunk ez az egész csak messzi sci-fi vágyálom volt. 

Másolt CD-ről ment az Unreal Tournament, netközelbe jutó, CD-íróval rendelkező élelmes kalózok nyomtatott listán terjesztették, hogy épp mi a netről letöltött kínálat. Hatszáz forintért égették lézer lemezre a digitális mannát. 

Akár rövid autós videókat, kis ablakban pixelhalmazként 640*480-as felbontásban lejátszható élménymorzsákat. Ha pedig épp nem pörögtek a lemezek, csak a nyomtatott sajtó maradt, a havonta, kéthetente megjelenő magazinok, amelyeket szó szerint rongyosra olvastunk. Az összes korabeli reklám a retinámba égett, még ma is emlékszem a címlap belső oldalán reklámozott Pannon GS (Az élvonal), Westel telefonok szlogenjére, a kedvenc autóim műszaki táblázatát fejből tudtam. 

Azóta viszont eltűntek a CD-k, és az írással seftelők, néhány kivétellel kivéreztek a nyomtatott magazinok, és eltűntek a már említett autós extrák is. Most ezekből az akkor menőnek, pótolhatatlannak tűnő, mára viszont teljesen felesleges extrákból gyűjtöttünk egy csokorra valót.

A jó öreg CD-váltó

Ma már telefonról ömlik a zene, és tényleg bárhol bármit hallgathatunk, ízlésünkre szabva válogatja egymás után a dalokat egy algoritmus. Aki most szerez jogosítványt, az ebben nő fel, és új autó sem kell hozzá, ha van mobil, azért nem nagy trükk egy AUX kábellel rácsatlakozni az öregebb rádiókra. 

Ezek az autós extrák mind eltűnnek a rohanó idővel 2

Húsz éve viszont más volt a helyzet, akkor a kínálat csúcsa a több audio-CD (még mp3 sem nagyon volt!) kezelésére alkalmas CD-váltó, avagy CD-tár volt. Ezek a készülékek egyszerre akár hat lemez tárolására és automatikus lejátszására képesek voltak. 

Nem kellett a napellenzőre applikált műanyag szütyőből kipergetni, lábtérből előkotorni a karcos lemezeket, elegánsan, gombnyomásra válogathattunk a rengeteg zeneszám közül. Ennek azonban megvolt az ára. 

Az idén 20. születésnapját ünneplő Vezess már a CD-váltók aranykorában is létezett, 2001-ben ezt írtuk a kor egyik kiemelkedő, utólagosan beszerelhető termékéről: “Az 1-DIN méretű, a legtöbb szabványos rádió helyére beépíthető CD-váltóba az egylemezes CD-lejátszókhoz hasonlóan egy betöltőnyíláson kell a CD-t betölteni. A hat CD-t egymás után kell behelyezni. A Nakamichi MB-75 kezelése így sokkal egyszerűbb, mint a csomagtartóban lévő CD-tár feltöltése CD-kkel.

Ezek az autós extrák mind eltűnnek a rohanó idővel 3

A Nakamichi MusicBanknek nevezett technológiával kezeli a CD-ket. Ennek lényege, hogy a CD-váltókban lévő lemezek kiválasztásánál nemcsak a mechanika mozog, hanem az olvasó elektronika is. Lemezcsere közben a mechanika csak a CD-k szélét ragadja meg, nem kell attól tartani, hogy bármiféle kár esne a kedvenc CD-vel. A gyár adatai szerint az MB-75-ös 8 másodperc alatt cserél CD-t.

A CD-k rezgése ellen úgynevezett 3D-s felfüggesztéssel védekeznek lejátszás közben, hogy ne ugorjon a CD. Ennek köszönhetően akár 30 fokos dőlésszöggel is elmozdulhat az autó benne a CD-játszóval, a zene folyamatosan élvezhető.

A készülék ára 199 000 forint.”

Trükkös pohártartók

Valamiért két évtizede a tervezők egyik becsípődése a rejtett helyről előugró pohártartó volt. Ezerféle verziót kitaláltak erre a feladatra. Ezek a megoldások kevésbé a technikai, mint inkább a stílusbeli változás miatt pusztultak ki. A 2000-es években még minden autógyártó a műszerfalból valahogy előugró pohártartókkal szórakozott, de később rájöttek, hogy a letörő, beszoruló eszköz helyett egyszerűbb két pohárméretű lyuk a váltó környékén.

Erre tökéletes példa a Saab 9-3 műszerfalából gombnyomásra előugró egércsapda. Pörögve bújik elő, igazi látványosság, csakhogy az évek során mind lesántul kivétel nélkül. Gyakorlatilag tele a net a javításról, cseréről szóló videókkal, és ez jelzi leginkább, miért intett búcsút a legtöbb gyártó ennek a megoldásnak.

Hasonló életutat járt be a BMW 3-as széria (E90) pohártartója. Kevésbé trükkösen bújik elő a műszerfalból, de ugyanolyan könnyen elromlik, mint a Saab alkatrésze, ezért ezt is gyakran a tulajdonosok cserélgetik, tákolják maguk, a Youtube-videók instrukciói alapján.

Fedélzeti telefon

2003-ban ezt írtuk a nálunk teszten járt Volvo S80-as csúcsverziójáról: “Felárért tesztautónkba GSM telefont is szereltek, amit a vezető könnyedén tud használni, mivel a mikrofont az A-oszlopba, a fejhallgatót pedig a fejtámlába építették. A kezelés is egyszerű, mivel a telefon menüje a kormányról kezelhető. A többi utas is tud telefonálni, mivel egy kézibeszélő is tartozik a csomaghoz. Az elődhöz képest ezt új helyre szerelték, így már a hátul ülők is könnyebben elérik.”

Igen, a Nokia 3310-es korában még mindig hódítottak az autók, amelyek fedélzeti mobiltelefonnal voltak felszerelve. Kínált ilyet a BMW is akkoriban az E60-as ötös szériához, amihez szintén járt a kézibeszélő egység. 

Ezek az autós extrák mind eltűnnek a rohanó idővel 4

A korai BMW E60-asok fedélzeti telefonjához a képen látható kézibeszélő járt, diszkrét BMW felirattal

Klasszikus, mechanikus kézifék

Akárcsak a manuális váltó, úgy a mechanikus kézifék is egyre ritkább felszereltség a modern autókban. Az angol CarGurus felmérése szerint a brit piacon jelenleg kapható új autók mindössze 37 százaléka érhető el manuális rögzítőfékkel, és csak a Dacia és a Suzuki ad minden modellhez ilyen opciót.

A prémium gyártók mára szinte teljesen lemondtak a megoldásról, az Audi, Jaguar, Land Rover, Lexus, Mercedes, Porsche kínálatában már csak elektronikus megoldások szerepelnek. Az okok egyszerűek, az apró gomb és két elektromos motor tulajdonképpen olcsóbb, egyszerűbben integrálható egy modern autó fejlett rendszereibe, mint a jó öreg mechanikus karral aktiválható rögzítés. Ezt ráadásul nem tudjuk behúzva hagyni, mindig magától kiold induláskor, valamint adott a visszagurulást gátló funkció is.

A kézifékes kanyarok viszont lassan a múlt homályába vesznek, vagyis inkább megmaradnak egzotikus vadhajtásnak.

Kulccsal történő indítás

A kétezres évek közepétől viszont a kulcsok is kezdtek eltűnni, megjelent a jeladó kártyával kombinált nyomógombos megoldás. Ezeknél már tényleg egyetlen mozdulat a motor életre keltése, a központi zár magától old, a kártya maradhat a zsebben, csak a Start-stop gombot kell megnyomni.

Sőt, a Volkswagen legújabb elektromos típusa, az ID.3 esetén már azt sem. Az autóba ülve elég a fékpedált megnyomni, és máris életre kelnek a fedélzeti rendszerek, a menetválasztó kart D-állásba helyezve pedig már csak a fékpedált kell felengedni, és az autó indul is. 

Tehát a többperces, veszélyes, fizikai megterhelést is jelentő indítástól eljutottunk odáig, hogy egy ujjal sem kell hozzáérnünk a járműhöz. De vajon jót tett ez a határtalan mértékű kényelem? Tudunk kötődni egy tárgyhoz, amit bottal sem kell megpiszkálni ahhoz, hogy működjön?

20 éves a Vezess

2001. április másodikán indult el a Vezess, amely ma a legolvasottabb autós lap Magyarországon. Az elmúlt húsz évben több mint 110 ezer cikkünk készült, teszteltünk több mint 3600 autót, beszámolunk a Forma-1 és a haszongépjárművek világának legfontosabb eseményeiről. Elérhetsz minket a Facebook-oldalainkon, YouTube-csatornánkon vagy Instagramon is, a születésnapunk kapcsán készítettünk nektek egy különleges aloldalt.

Köszönjük, hogy minket olvasol!

 

Ezek az autós extrák mind eltűnnek a rohanó idővel 5