Drága olvasónk, tegye szívére a kezét, és válaszoljon! Az autóipar ezernyi szépséges terméke iránt mélyebben érdeklődő emberként mikor játszott el utoljára a csábító gondolattal: ha a pénz nem számítana, milyen remekbe szabott járművekkel tömné meg a – vagyonosként minimum tornateremnyi – garázsát?

Miután játékból kimaxolta az újautós konfigurátorokat, átutalta képzeletben az előlegként is milliós összegeket, érdemes körülnézni a különlegesebb veteránok semmi mással össze nem hasonlítható univerzumában. Kicsit segítünk, most tíz olyan oldtimer következik, amelyek már túl vannak azon, hogy egy magyar tulajdonos megtalálta külföldön, kifizette érte a borsos árat, hazahozatta egy megbízható tréleressel, és forgalomba állította, magyar rendszám került rá.

Mindez immár tehát a magyar rögvalóság, a Datahouse adatbázisa szerint 2019 első hat hónapjából.

Pontiac GTO (1967)

Az egyik legszexibb négykerekű, amit valaha ember alkotott, ráadásul az amerikai autógyártás történetének egyik legfontosabbja, csaknem a T Modelhez mérhető hatással. Egy bizonyos John Zachary DeLorean (magyar anya, román apa, 1925-ös születés Detroitban) a Pontiac mérnökeként építtette be a Tempest nevű modellbe a cég legdurvább V8-asát, átalakíttatta a kasznit és a futóművet, és ezzel – GTO – néven megalkotta a 60-as évek közepén a muscle car prototípusát. Ami aztán beindította az amerikai autógyártás máig talán legcsillogóbb fénykorát, sorra jöttek a tengerentúli cégek hasonló konstrukciókkal.

Ez már elkelt (Kép forrása: rkmotors.com)

Mercedes-Benz W111 (1963)

Óvatosan kell bánni a „minden idők egyik legszebb Mercedese” kifejezéssel, a világnak számtalan kivételes konstrukciót adó stuttgartiak egyik remeke mégis a W111. Sajnos a Datahouse adatbázisából nem derül ki, hogy négy, avagy kétajtós jött be idén az országba. Egy sajnálatos tragédia miatt a motorsporttól az ötvenes években visszavonult márka máig tartó fényes időszakot indított (vagy inkább folytatott a világháborút követően) az utcai autóival: a sportkocsik rajongóinak 1954-ben mutatta be a sirályszárnyas 300 SL-t, majd 1959-ben az elegánsabb szedánra vágyó tehetőseknek a W111-et

33 750 angol fontért kínálja ezt a példányt a Coys

Chevrolet Corvette (1959)

Ugyanebben az évben egészen más karakterű kétajtós hódított Amerikában, máig klasszikus az első generációs „Vette”. Az 1953-tól kilenc éven át gyártott, a korszakban kiváló irányíthatóságáról is híres modellt eleinte 3.9 literes, soros hathenegeressel kínálták, ám a siker kikövetelte a V8-ast. 4.3-ast, majd 4.8-as blokkot pakolt bele felárért a General Motors (GM), közben 1956-ban átalakították a külsőt, ekkor kapta meg a képen látható szépséges és örökéletű ruházatot

Kép forrása: msn.com

Ferrari 308 (1985)

Minden évben érkezik egy-két példány Magyarországra, az egyik legpolgáribb Ferrari mindig bekívánkozik összeállításainkba. Az utca emberének a Magnum című tv-sorozatból lehet ismerős, a forgatás alatt használt három filmes autó egyikét (amely 1984-es évjáratú volt) 2017-ben a Bonhams aukciós ház 181 500 dollárért adta el. A háromliteres V8-assal és kézi váltóval szerelt sportkocsi (237-252 lóerő) példányainak átlagára ennél cseppet kedvezőbb manapság, olyan 60-70 ezer angol font környékén kínálják őket a szigetországi kereskedők, de van dupla ennyiért is

Hudson Hornet (1952)

Hihetetlen mennyiségű kincset találni az egykor szebb évtizedeket átélt amerikai autóipar termékei között, az 50-es évektől kezdődő mondjuk 20-25 évben. Névre talán keveseknek ugrana be a Hornet, pedig a korszak egyik legmarkánsabb tuningalapja a mai mesterek számára. Ránézésre már ismerős, ugye?  Öt különféle karosszéria-változatának mindegyikébe ugyanazt az ötliteres V8-ast szerelték, amely akkoriban 145 lóerőt tudott. Ma egy extrás, új Passat áráért szép állapotút lehet kint vásárolni: konténerezés, hajózás, vám az EU-nak, aztán trélerrel haza mondjuk Hollandiából, némi papírozás, és nincs ember, aki ne fordulna utána bármelyik hazai úton

55 ezer dollár érte? (Fotó: ClassicCars.com)

Maserati Kyalami (1978)

Szintén kevéssé ismert a márka történetéből, pedig le sem tagadhatná a származását. Sőt, rá épült a „négyülésesek királyának” tartott Quattroporte (1979-től) abban az időszakban, amikor a Maserati még a De Tomaso tulajdonában volt. A bő másfél tonnás kétajtós orrában 4.2-es és 4.8-as V8-as dohogott, ötfokozatú ZF kézi váltóval, hagy háromfokozatú automatával lehetett rendelni

Buick Riviera (1972)

Neki is helyet kellene szorítani abban a teremgarázsban, az amerikai izomautók egyik legismertebbje. A GM „kísérletező” márkájának tartott Buick már a 40-es évek végétől épített Riviera néven hatalmas, b-oszlop nélküli hajókat, ám a legzordabb a harmadik generáció lett 1971-től. Egyetlen óriásmotorral kínálták, a hosszú orrában pöffeszkedő V8-as 7.5 literes volt, az öt és fél méternél hosszabb cirkáló utasok és benzin nélkül is közel járt a két tonnához

Daimler Sovereign (1967)

Az angol királynővel egy időben Hitler is „Daimler-unokában” autózott, előbbi a Daimler of Coventry, míg utóbbi a Daimler Mercedes-Benz márka termékében. Tudni illik, hogy a legrégebbi brit autógyártó cégben az 1893-as alapítást követő esztendőben az egyik vezetővé választották a kor meghatározó zsenijét, a német Gottlieb Daimlert, aki haláláig segítette fő tevékenysége, a ma Mercedes-Benzként ismert márka alapjainak lerakása mellett a szigetországi manufaktúrát is. Sőt, gyakorlatilag halála után vált el élesen egymástól a német és a brit ág. A Merci világelső luxusautó-gyártóvá hatalmasodott, a Coventry-ből induló brand azonban ma már csak múlt. De ilyen szép

Porsche 356 (1957)

Másik ledönthetetlen szobra a német autóiparnak a Porsche, a sportkocsis legendát útjára indító 356-osról igazán újat mondani gyakorlatilag lehetetlenség. Az alapító Ferdinand első remekművének műszaki jellemzői igen messze álltak a tengerentúlon akkoriban kedvelt örömautók adataitól: eleinte egy aprócska, 1.1 literes, négyhengeres boxer mozgatta 35 lóerővel, mégis hatalmas siker lett az Egyesült Államokban is, ahogyan világszerte. A hazai adatbázis szerint a ciklus közepén gyártott példányok egyike érkezett az országba, ma már rendszámmal az orrán, farán közlekedik. Valószínűleg igen keveset, de szinten biztosan főként nyáron, szerintünk kizárólag száraz időben

Ford Fairlane (1959)

Tessék megnézni az alábbi fotót. Ilyen összetett élményautót kínált a Ford akkor, amikor a Porsche járni tanult. A teljes nevén Fairlane 500 Galaxy Skyliner Frame Offot jelenleg 132 800 dollárért kínálja a Hemmingsen keresztül a német gazdája. Komikus, hogy Európában igazából az 1996-os SLK (R170) után kezdtek ráállni a gyártók a nyitható kemény tetőre, utána vált divattá, pedig hát látjuk. USA, 1959. A kétszínű Fairlane olyannyira makulátlan, hogy még az üléseinek bőrkárpitját is méretre szabott fólia borítja. Ha tehetném, én azonnal csörgetném a hirdetőt.