„A torkom szakadtából ordítottam neki, hogy vigyázzon, mert jön a vonat, de ő nem reagált, csak jókedvűen lépkedett telefonnal a kezében, egyenesen a halálba. Mintha csak ebben a percben történt volna, úgy hallom a fülemben a csattanást, amit néma csend követett” – idézi sírva egy szemtanú a Blikknek a mobiljáról zenét hallgató, halálra gázolt 17 éves lány esetét.

Hasonló tragédia történt egy 16 éves fiúval is, szintén tavaly. Fülesén keresztül kedvenc zenéjét hallgatta, mikor észrevette, hogy jön a vonat, meg is állt másokkal együtt. Várakozás közben nyomkodni kezdte a mobilját, a szerelvény sebesen elhaladt, ő meg lehajtott fejjel, bedugott fülekkel tovább indult a dolgára. Senki más nem mozdult, mert száguldva közeledett az újabb vonat, amely halálra gázolta a fiút, hiába kiáltottak utána páran, azonnal, nem hallotta.

Személyautót vezetők és utasaik közül sajnos még többen, és állítólag egyre gyakrabban veszítik életüket, az elsődleges híradások szerint nagyrészt mobilozás miatt. A fentiekhez hasonlóan az országos sajtó is sokat foglalkozott a kilenc ember halálával végződött kisbusz esetével, amelynél a sofőr fészbukozott vezetés közben. Azóta sincs megállás, újabb és újabb emberek halnak meg az utakon hasonló körülmények között.

Ezek az esetek is előkerültek A digitális kor ittas vezetése a vezetés közbeni mobilozás című sajtórendezvényen, amelyen bemutatták az ORFK és az Aegon közös, reprezentatív felmérését. Ötszáz embert kikérdezve arra voltak kíváncsiak: mobiloznak-e az autósok vezetés közben?

Ön kézbe veszi olykor? Ugye, pedig tudja, hogy veszélyes, és mégis…

A 17 éves lány gázolásának helyszínét őrzik a rendőrök (Forrás: vaconline.hu)

Tízből nyolcan?

Éppen hogy lehuppantam a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (a bejáratnál fekete színű, S-osztályos Mercedes állt, mögötte fekete GL, mindkettőn kék villogó) tárgyalójának kanapéjára, még a rendezvény előtt kiszúrtam egy meglehetősen ingatag mondatot a kiosztott sajtóanyagban. „Bár a tapasztalatok, illetve az utca képe alapján annyit tudni, hogy Magyarországon a leggyakoribb közúti szabálysértések egyike a vezetés közbeni telefonhasználat, az erre vonatkozó részletes statisztikák csak korlátozottan érhetők el.”

Meg is kérdeztem Óberling Józsefet, az ORFK Közlekedésrendészeti Főosztályának vezetőjét, hogy 2018-ban mennyi balesetet okozott mobilhasználat Magyarországon, illetve Szombat Tamást, az Aegon vezérigazgató-helyettesét, hogy a tavalyi 30 ezer autós káreseményükből mennyiben játszott szerepet. Nos, mindketten azt válaszolták, nem tudják, nincs statisztikájuk. Hogy miért nincs? Magyarázatuk szerint nagyjából azért, mert a balesetek után az emberek nem szívesen vallják be, hogy a telefonjukat babrálták.

Állítólag 13 gyerek maradt árván a fészbukozó sofőr miatt (Fotó: MTI/Mihádák Zoltán)

Mindennek a kiemelése kapcsán két megjegyzés. Egyrészt elengedhetetlennek tartjuk, hogy egy ennyire fontos, ráadásul emberéleteket követelő társadalmi jelenségről a valóságot pontosan ismerve beszéljünk. Azaz konkrét számokkal alátámasztva, hogy például mennyi személyi sérüléses baleset történt mobilozás miatt, nő vagy csökken a szám, milyen mértékben változik, a baleseti okok között ezzel hányadik helyen áll, első, tizedik?

Most úgy beszélünk róla, hogy semmilyen hivatalos adat nincs. Ennek ellenére egyértelműen támogatjuk a fellépést ellene, ez a második megjegyzésünk, nyilvánvalóan ezért is írunk sokadjára a témáról. Örömtelinek tartjuk a rendőrség és az egyik meghatározó biztosító közös felmérését, még akkor is, ha ez egy önbevallásos akció. Márpedig, mint tudjuk, az emberek nem szeretik bevallani.

Szeretik, vagy nem mégis elgondolkodtató adatokat hozott a felmérés:

  • A megkérdezettek 40 százaléka mobilozik vezetés közben.
  • 80 százalékuk állította, ismer olyat, aki mobilozik vezetés közben. (Ez így nem annyira tudományos megállapítás, viszont sokkolóan magas a szám.)
  • A jelenség a megkérdezett férfiak felére, a nők egyharmadára jellemző.
  • A vezetés közbeni telefonhasználat a városban élők között gyakoribb, mint a kistelepülésen élőknél.
  • A mobilozó férfiak 78 százaléka telefonál (kihangosító nélkül, persze), 59 százalékuk navigálásra használja a készüléket.
  • „Kiemelkedő gyakorisággal” fordul elő az üzenetküldés és a közösségimédia-használat a 18-39 éves korosztályban.
  • A vezetés közbeni emailezés a 30-39 évesekre jellemző, elsősorban azokra, akik vidéki városokban élnek.

Kiderült továbbá, hogy a vezetés közbeni mobilhasználattal kapcsolatban honfitársaink nem tudják pontosan, mit engednek meg a hatályos jogszabályok. A megkérdezettek fele szerint például csupán a kézben tartott telefonon való beszélgetés tilos, pedig a törvény szerint járművezetéskor semmi olyat nem szabad a telefonnal tenni, amihez a sofőrnek a kezébe kell vennie a készüléket.  Nem lehet kézben telefon, pont.

Bár a válaszadók kétharmada szerint veszélyes mobilt használni vezetés közben, 24 százalékuk szerint a helyzettől függ, valóban kockázatos-e. A rendőrség és a biztosító felmérése szerint összességében kilencven százalékot is meghaladja azoknak a száma, akik tisztában vannak a járművezetés közbeni telefonozás veszélyeivel, és szinte pont ugyanennyien állították, lelkiismeret-furdalást okoz nekik a telefonhasználat.

Honey leginkább hazavár (Forrás: istockphoto)

Van, miért furdaljon az a lelkiismeret

Komoly a téma, most mégis legyenek partnerek egy kis játékban. Próbálja minden érintett felidézni, hogy személy szerint ő mennyi másodpercig szokott elmerülni a telefonjában vezetés közben, avagy gyalogosként forgalmas kereszteződésnél. Ha jön például egy sms.

Három-négy-öt másodpercek után szokott fel-fel nézni a készülékből? Netán 8-10 után? Kérjük, szánjon ennél többet az alábbi ábra üzeneteinek befogadására.

Igen, tudjuk, a legtöbben „csak piros lámpánál állva” nyúlnak a telóhoz. Sztrádán meg soha, az kizárt! A cikket indító tragédiák szerint azonban ez nem igaz mindenkire.

Humoristák poénkodnak

Szimpatikus, hogy az ORFK és az Aegon együttműködése nem állt meg az iménti felmérésnél, ezen felül többdimenziós kampányt indítanak a fiatalokat megcélzó videókkal, speciális VR-alkalmazással, a közúti ellenőrzések során a járművezetők kezébe nyomott szórólapokkal.

Előbbiek elkészítésében fontos szerepet szántak két közismert stand-uposnak, Kovács András Péternek és az ő barátjának, Janklovics Péternek.

A humoristák videóinak levetítését nem követte nevetgélés a rendezvényen. Reméljük, sokan komolyan veszik majd az üzenetet, és ha lesznek statisztikák a jövőben, azt olvassuk ki belőlük, nem növekszik a mobiljukkal a kezükben meghaltak száma.