A történtet egy kézzel írott levéllel indult, amit egy lelkes Autómagazin előfizető küldött szerkesztőségünkbe. József szenvedélyesen rajong a nagy Mercedesekért, és valóra szeretné váltani álmát, a magazinban olvasott cikk pedig felkeltette az érdeklődését. A cél egy legalább V8-as motorral szerelt S-osztály, 3-3,5 millió forintért, a W126, W140, W220 generációk valamelyikéből. A hosszú levélből kiderült, hogy már egy nyolc évesen vásárolt W203 C200 C-osztállyal voltak negatív tapasztalatai, négy és fél év alatt 1,8 millió forint ment el a javításokra.

Ezt szeretné elkerülni József, a kimerítő választ, egyben segítő tanácsot pedig ezúttal kivételesen Gajdán Miklós ad.

Válasz a kézzel írott, első levélre

Kedves József!

Örülök, hogy cikkünk felkeltette az érdeklődését, bár úgy látom, hogy figyelme már korábban az S-osztályok felé irányult. Úgy véltem, hogy a cikk elég alaposan feldolgozta a témát, de természetesen nincs olyan téma, amit ne lehetne tovább boncolgatni.

Használt autókkal kapcsolatban általános szabálynak tekinthető, hogy ha lényeges szempont a javítási költségek alacsonyan tartása, akkor a minél egyszerűbb, annál jobb a megoldás, mert ezzel sok hibalehetőséget lehet kizárni. Ilyen például a légrugózás, amelynek javítása százezres nagyságrendben jelent költséget, miközben állagának romlása nemcsak a megtett kilométerektől, hanem az évek múlásától is függ – utóbbitól sokkal inkább, mint más alkatrészeké. A másik ökölszabály, ami már konkrétan a Mercedesekre vonatkozik, hogy kerülendők az 1995 és 2005 között bevezetett típusok minden kategóriában. A W203-as, a W210-es, és a W220-as egyaránt számos gyermekbetegséggel küzdött, a márkánál akkor ugyanis számos újítást vezettek be, amelynek jelentős része nem jött be. Ezeket a későbbi generációknál csaknem tökéletesen korrigálták.

Konkrétan az S-osztályokról szólva a legolcsóbb fenntarthatóságot a W126-os ígéri, mert annak viszonylag egyszerű a technikája, viszont esetében problémát okozhat a korrózió. Ahogy én láttam, elfogadható állapotú, korróziómentes példányt kb. 9000 eurótól felfelé lehet megvásárolni. (A cikkben is említett motorproblémára persze ügyelni kell!) Kevésbé gond a korrózió W140-esnél, annak viszont a technikája elég összetett, főként az elektronikai rendszere. Szerencsére öndiagnosztikai rendszerrel is ellátták, így sok minden kideríthető egyszerűen a hibák kiolvasásával.

Csatoltam egy eredeti füzetet (sajnos, csak németül találtam), amiben részletes vásárlási tanácsadót talál a W140-esre vonatkozólag. Ebben található egy szerintem fontos mondat, mely szerint körülbelül az autó vételárával megegyező összeget érdemes félretenni a felmerülő hibák javítására. Az ismeretségi körben egyébként van egy C126-os autó (560 SEC), ennek tulajdonosa azt állítja, hogy évente körülbelül félmillió forintot költ az autójára úgy, hogy csak alkalmanként, évente összesen pár ezer kilométert tesz meg vele. De hol a klíma, hol a légrugózás, hol valami más adja meg magát. Hozzá kell tenni, kizárólag szakemberrel (de nem márkaszervizben!) javíttatja az autóját, ő maga nem nyúl bele.

A W221-es viszonylag fiatal, így a karbantartása nem jelent különösebb kiadást, ellenben a vételáruk még eléggé magas, legalábbis magasabbnak láttam a jelzett keretösszegnél. Ami a vétel helyét illeti: kizárólag németországi beszerzést javaslok, ott van esély igényesen karbantartott darabba belefutni. Itthon szinte minden ilyen korú példány olyan kezekben van, akik vágytak a luxusra és a V8-ra, de az ezzel járó költségekre nem…

Külföldi beszerzés esetén mindenképpen szükség van németül jól beszélő segítségre, éppen azért, hogy az autót minél alaposabban meg lehessen ismerni. Ha nagyon szükséges, ilyen segítőt mi is ismerünk néhányat, bizalmi és költség alapon lehet közülük választani.

Remélem, segítettem, de mégis ha bármi további kérdés felmerülne, írjon bizalommal.

Üdvözlettel,

Gajdán Miklós

Olvasónk válaszol, illetve újra kérdez

Tisztelt Gajdán Miklós!

Először is, hadd köszönjem meg a gyors és kimerítő választ! Sokat segített. Mint ahogy azt levelemben is írtam, a legnagyobb kedvencem a 140-es széria, akár a limuzin, akár a coupé. Az S 500-ról azt olvastam, hogy sok esetben komplett kábelköteget kell benne cserélni, mert a vezérlésnél zárlatos lehet.

Ez idő-és költségigényes dolog, ráadásul nem nagyon vállalják a villamosságszerelők, mert több hetes meló. Honnan lehet megállapítani, hogy a kiszemelt autó ilyen szempontból megfelelő-e, kint be lehet-e vizsgáltatni? Ha esetleg megvan a hőn áhított jármű ( mondjuk 7000 euró ), akkor mekkora költséggel lehet számolni, mire “lepapírozza” az ember, rendszámot kap és levizsgáztatja? Az köztudott, hogy aljas módon, itthon komoly mértékben visszatekerik az órát.

Ez mennyire jellemző Németországban, kell-e ettől félni? A Mercedesnél 7 év a modellciklus. Ennél a típusnál a korábbi vagy a későbbi évjáratból érdemesebb választani? A családra gondolva ( a fiam 14, a lányom 11 éves ) inkább a limuzint fogom választani. A legtöbben azt hiszik ( sokszor jogosan ), hogy az emberek azért vesznek ilyen autó, hogy felvágjanak vele, a társadalomban betöltött pozíciójukat próbálják magasabbra helyezni, vagy akár a valós helyzetüket mások arcába tolni.

Nálam ez szerelem, meg akarom tapasztalni, hogy milyen érzés egy ilyen nagy vasat birtokolni, vezetni, vigyázni rá. Különböző nyílt napokon alkalmam volt számos típust kipróbálni ( 40-45 millió forint értékű S 500-at vagy G 500-at is ), de eddig a legnagyobb hatást egy restaurált 1965-ös S 220 gyakorolta rám, hátborzongatóan jó érzés volt vezetni, ahogyan az a nagy autó ringatózott az aszfalton, mint egy nagy hajó a tengeren.

A bálnától még többet várok, mert ugyan még nem volt szerencsém vezetni, de az esküvői autónk egy SD 350 volt 16 éve. Kicsit félek tőle, mert tapasztalatból ismerem egy Mercedes fenntartásának költséges mivoltát ( bár a W203 mindennapos használatban volt, ez nem lesz ), ráadásul egy 2 tonnás autó 5 literes, 8 hengeres motorral eszik is rendesen. De akkor is, nagyon várom!
Szóval, szeretném megkérni, hogy válaszaival segítsen a behozatal körüli dolgokat tisztázni, amennyiben ideje engedi.

Segítségét előre is köszönöm!

Gajdán Miklós válasza

Kedves József!

Sajnos igaz a hír, az általam átküldött brosúra is hosszan taglalja a kábelköteg problémát. A gond az, hogy a Mercedes akkoriban tért át az újrahasznosítható és környezetre kevésbé káros anyagok széleskörű használatára (ez okozta a vesztét konkrétan a w210-esnek például), és ezen a körön belül a kábelek szigetelése szerves (azaz lebomló) anyagból készült. Ez valóban okozhat problémát, célszerű olyan autót venni, amelyen már kicserélték.

A javítási költség Németországban kb. félmillió forint. A hibás kábelköteget, mint azt előző levelemben is jeleztem, az autó öndiagnosztikai rendszere képes kimutatni! Szerelő sem kell hozzá, csak tudni kell a kicsalogatás módját! Sajnos ennél több gondja is lehet az autónak, a V8-asok és a V12-esek például szeretik eltörni a rugóikat, ami nem is látszik meg, csak ha alánézünk az autónak. A V12-esek kb. 200 000 kilométer alatt elhasználják az automataváltójukat, a felújítási költség kb. hatszázezer-hétszázezer forint.

Sok henger , sok gond, képen a W140-es V12-es motorja

A váltó a kisebb motoroknál is csak megfelelő karbantartás (60 000 km-enként olaj és szűrőcsere) mennek el ennél valamivel többet. Célszerű olyat venni, ami már átesett ezen a műveleten. A nagy futásteljesítmény a motoroknál általában nem gond (a vezérműláncra azért érdemes odafigyelni), az inkább a váltónál és a futóműnél okozhat gondokat.

Generáció

Én a modellfrissítés utáni, illetve a generációváltás előtti darabot javasolnék, mert az már kiforrottabb, mint a korábbiak. Ez a 140-esre is igaz.

Óra visszatekerés

Németországban nem akkora divat, de nagyon sok a török (és egyéb kétes) nemzetiségű kereskedő (és az olcsóbb, 10 000 eurónál olcsóbb autókkal foglalkozó kereskedések általában az ő kezükben van), akiktől nem áll távol ez a trükk. Ezért és a hibák miatt is fontos a németül jól tudó, szakértő kísérő.
Amúgy itthoni vásárlás is szóba jöhet a Mercedes klubon keresztül, de ez sem túl olcsó megoldás, mert a karbantartott, jó állapotú autóknak itthon is megkérik az árát.
Költségek. Itthon i vásárlásnál is meg kell fizetni a vagyonszerzési illetéknek nevezett átírási költséget, ami egy ilyen autónál kW-onként 650 forint. Az 500-as V8-as motor 240 kW-os volt, így az után 156 000 forintot kell fizetni.

Külföldről behozott autónál regisztrációs díjat is kell fizetni, ez Euro2-es környezetvédelmi besorolás esetén 320 000 forint.

A forgalomba helyezés költsége ehhez képest elenyésző, főleg, ha műszaki vizsgával rendelkező autót hozunk be (mást pedig nem érdemes), mert ekkor vizsgáztatni nem, csak forgalomba helyezni kell az autót, és magyar rendszámot kell rá vásárolni. Ez összesen csak 28 500 forint. Ha nincs vizsga (ekkor azonban tréleren kell hozni az autót, ami 100 000 forintot meghaladó költség), akkor 59 500 forint a vizsga és a forgalomba helyezés.

A beszerzéshez az autós saját kiutazás (időtartamtól függően) költsége (benzin szállás, étkezés) két emberre (a másik hozza vissza az autót, persze erre a szakértőt is megkérhetjük) körülbelül 40 000 és 60 000 forint közötti összeg. A szakértő díja ehhez jön hozzá, ami naponta kb. 35 000-50 000 forint lehet.

Létezik olyan cég (nem is egy), amely vállalja, hogy a például a www.mobile.de oldalon kinézett autót behozza és minden papírügyét elintézi. Ennek költsége attól (is) függ, hogyan hozzák be az autót: tréleren, vagy lábon. Az ügyintézésért és lábon behozásért 100 000-150 000 forintot szoktak elkérni, ha trélerezni is kell az a már említett kb. 100 000 forinttal növeli meg a díjat.
Szerintem mindenképpen érdemes lenne egy németül tudó baráttal elolvastatni, vagy lefordíttatni a füzetet, sok okos gondolat van benne.

Üdvözlettel,

Gajdán Miklós